Miért nem tudnak a nők őszinték lenni?

Mert kezdeményezni az a "férfi dóga" ugye. Az egyenjogúság ilyenkor elmegy nyaralni és jót üdül.

A #14 válaszadónak meg vastagon igaza van. Bőven akad illemtudó, becsületes, intelligens pasas, csak őket magasról, toccsanósan leszarják...

21.

Simán szoktak a nők kezdeményezni a nekik tetsző férfiaknál. Max nem annyira konkrétan, hogy randira hívja (csak mert az sok férfinak nem jön ám be), de hogy olyan egyértelmű helyzetet teremt, hogy tudja a férfi, hogy tetszik neki.

Nem tisztázott teljes, hogy a kérdező melyik esetre gondol, ugyanis élesen elhatárolható két dolog. Az egyik, amikor a férfi odamegy az utcán a nőhöz, elkezd nyomulni annak ellenére, hogy a nőben semmilyen ismerkedési szándék nincs. (szándékosan hoztam szélsőséges esetet). Nyilván itt egy kéretlen "nyomulásról" van szó, felesleges bármit is megindokolni, nem is tartoznak a felek egymásnak magyarázattal.

A másik eset, ha mondjuk huzamosabb ideje beszélnek, találkoznak, esetleg 1-2 randi is megtörtént. Hát, azért ilyen esetben viszont illene annyit jelezni, hogy mi volt ténylegesen a gond, vagy legalább annyit odatolni, hogy "nem illünk össze", "nem vagy az esetem" stb. Ez azért korrektebb, mint nyom nélkül felszívódni.

1. Ha van barátom, mi mást mondjak, mint hogy barátom van?

2. Ha nem akarok ismerkedni, mi mást mondjak, mint hogy nem akarok ismerkedni?

3. Ha nem egymást keressük (ránézésre túl gazdag, márkás cuccokkal, vagy nagyon lepukkant, vagy sokkal fiatalabb vagy idősebb stb) akkor mi mást mondjak, mint hogy mi nem egymást keressük?

4. Ha elmegyünk egy randira, és beszélgetünk egy órát, de nem dobogtatja meg a szívemet, nem érzek semmi különöset, akkor mi mást mondjak, mint hogy bocsi, de nincs meg a kémia?

5. Ha nem tetszik és azt mondom, ne haragudj, de nem tetszel, rögtön visszavág, hogy én is ronda vagyok, csak szivatni akart stb. Mert megsértettem az érzékenységét, és én nem akarom megsérteni senkinek az érzékenységét. Ekkor nem vagyok TELJESEN őszinte és jön a "nem ismerkedem". Mert vele tényleg nem!

Nem tartozom indokkal senkinek, de szótlanul lelépni sem szoktam.

Az a baj van egy képzeletbeli elég vékony vonal ahol illik megmondani, ha túl korán szól akkor sértődés van hogy "de én csak barátkozni akarok, még csak köszönök de már vágja is oda hogy "bocsi van barátom"" de ha nem tudja pontosan mikortól már több mint tapogatózás akkor máris "az orránál fogva vezeti"

Őszinte leszek, azért nem szólunk mert lövésünk sincs mikor illik.