Nők, ti évek múlva éreztek vonzalmat olyan után, aki egyszer megtetszett, de nem sikerült megkapnotok?

Egyáltalán nem mindegy, hogy mekkora az a vonzalom, hány éves az illető hölgy éppen akkor, mondjuk hisz még a hercegben fehér lovon vagy annál mér dörzsöltebb. Én a hercegemet olyan 11 év után láttam újra és megdöbbentett, hogy mennyire megöregedett. Pedig csak 40 felé járt. Szinte teljesen ősz volt. Nem éreztem akkor iránta semmit, pedig huszonévesen nagyon mély depresszióba kerültem, amikor nem találtunk egymásra a nyilvánvalóan kölcsönös vonzalom ellenére. Sokszor meg akartam halni. 29 éves koromig nem tudtam újra szerelmes lenni (kb. 17 voltam, amikor beleszerettem). Amikor újra láttam őt egy közös ismerős templomi esküvőjén, egyszer összevillant a tekintetünk. Korábban sose mertem a szemébe nézni. A mai napig visszatérő álmom, hogy elmegy mellettem és nem néz rám. Szóval 33 évesen azért már túl voltam ezeken a gátlásokon, ezért megkerestem a tekintetét. Amikor találkozott a pillantásunk, egy pillanatra rám meredt, majd elfordította a fejét. Soha többé nem nézett rám. A feleségével karöltve mentek el mellettem a biztonságos távolságot tartva és lehorgasztotta a fejét. Olyan volt, mint valami rab. Én akkor épp boldog voltam, nemrég mentem férjhez szerelemből. Ezért csak örültem annak, hogy nem tud már felkavarni. De valahányszor konfliktusaink voltak a férjemmel, majd amikor elhidegültünk, sőt, bármikor, amikor egy férfi közel kerül hozzám, majd csalódás ér, azonnal őt álmodom vissza. A mai napig. Pedig eltelt majdnem 20 év. De úgy érzem, már nem tudnék visszaszeretni belé és ez inkább egy feldolgozatlan trauma, ami a sok elfojtás miatt sosem tudtam feldolgozni. Hívők voltunk, a gyülekezeti légkör minden módon generálta ezeket az elfojtásokat.

Én most már kezdek megöregedni. Sokkal kevésbé fontos számomra a külső. Ez nem egyenlő azzal, hogy most már lejjebb adom. Egyszerűen arról szól, hogy akkoriban úgy lettem szerelmes, hogy megcsapott a kémia, ész nélkül beleszerettem az illetőbe, majd szívtam éveken át, mert tudtam, hogy sose illenénk össze. Amúgy ezt 40 éves fejjel is átéltem, de ez most csak arra volt jó, hogy rájöjjek, mi az igazi szerelem. Mert azóta átéltem azt is, milyen az, amikor felcserélem a sorrendet: előbb a személyisége fog meg és ha az rendben van, akkor foglalkozok azzal, van-e kémia. Ezért én úgy érzem, nincs miért visszamennem a múltba, mert azt a melegséget, amit most érzek, azt nem éreztem soha egyetlen férfi iránt sem, akibe fülig beleszerettem.

Igen, lehetséges a vonzalom. De ahogy előttem is írta valaki, a bizalom, az már más dolog...

Egyébként jól működő kapcsolatot emiatt nem rúgnék fel.

Az is igaz, hogy ha a vonzalom feljött újra és erősebb, mint a párom iránt érzett szerelem, akkor ott gondok vannak...

Szóval lehetséges, de én nőként semmiképp sem lépnék, mert ez már egy új szituáció, és bizalmatlanabb lennék, mint azelőtt.