Nők, ha kéne választani egy életvidám, humoros, jólelkű fizikai munkás vagy egy magától elszált, diplomás zsúrfiu?

Mint ahogy előttem is mondták, nem csak ez a két véglet van, de oké, akkor beszéljünk erről a két konkrét egyedről, akik ilyen tulajdonságokkal rendelkeznek.

Először nézzük utóbbit. Az pozitív, hogy van diplomája, de hát ugye nem mindegy, hogy milyen, pl egy kamu büfészak ("Kommunikáció") a szememben nem sokat ér; nem a papír a lényeg, hanem a tudás és a munka mögötte. Sztereotípiákkal ellentétben nem nagyon érdekelne, hogy a munkájával mennyit keres (pl inkább egy kutató, mint egy közgazdász vagy mérnök, holott egy kutató messze nem keres annyit, mint a másik kettő), szóval nem mérvadó szempont. Összességében diploma és diploma között is van különbség, és ettől még az illető lehet primitív idióta is. Ha ez a helyzet áll fenn, akkor passzolnám, de oké, most nézzünk ideális esetet, hogy okés a diplomája és mellette nem is hülye, ez esetben meg aránylag jogosan lehet elszállva magától, ha tényleg ott van a tehetség és elhivatottság, a tenni akarás és az eredmény(ek) mögötte. A zsúrfiút nem tudom mellette értelmezni. Amúgy az már zavarna, ha idegesítően arrogáns és bunkó lenne, de ha csak tisztában van a képességeivel és mások ezt elszállásként értelmezik, akkor kit érdekel, legyen öntudata.

Szóval:

Büfészakosok és/vagy bunkó, buta emberek és/vagy túlzóan elszállt: köszi, nem.

Valamit érő diplomával rendelkező, intelligens, öntudatos ember: igen, kérlek.

A másik lehetőség:

Életvidám - ez egy tök jó tulajdonság, azért nem akarok valami depressziós embert még minden mellé, ami az életemben van.

Humoros - hát humor és humor között is van különbség. Pl az altesti humort nem preferálom, disznóviccek kíméljenek (a felét nem is értem, le se esik), a szóviccekért és a fájdalmas faviccekért meg odavagyok, és szeretem, ha valaki kreatív. Nos az az igazság, hogy nincs olyan, hogy egységesen jó humor (ok, ott a bergsoni komikumelmélet, de az meg inkább főleg színházra vonatkozik és helyzetkomikumra, de az meg esetleges és nem lehet annyira időzíteni). Tehát leginkább olyan kell az ember mellé, akivel a humoruk passzol. Nekem leginkább a szóviccek és a "fahumor" jön be, meg igazából az ilyen "intellektuális poénok", nem tudom ezt máshogy mondani. Ez alatt azt értem, hogy gyakran utalok filozófusokra és elméleteikre, vagy tudományos (leginkább biológia, fizika, csillagászat) dolgokra, és ez nekem az adott kontextusban elképesztő módon vicces, akkor is, ha csak én röhögök rajta egyedül a társaságban. Ha a másik ember is ilyen vonalon mozog, akkor király, még egy jó pont.

Jólelkű - hát ez megint egy pozitív tulajdonság, ezt nem kell túlragozni, persze, hogy inkább plusz.

Fizikai munkás - hát, nem sok fizikai munkást ismerek, de ők (egy kivételével) 10-15 perc után kiakadnak tőlem, nem értik, hogy miről beszélek, hogy mi miből következik szerintem. 10 perces kocsiutas small talkra sem tudunk közös témát találni, és nem értik a viselkedésem. (mondjuk a mintám kicsi, 5-6 emberre korlátozódik) Egyébként ez a nálam egy 20-30 évvel idősebb korosztály, szóval ebből is adódhat a probléma. Ezen kívül ismertem olyanokat, akikből később fizikai munkás lett (általánosból még), de már anno sem jöttünk ki jól, az mellékes, hogy folyton beszóltak, mert én is visszaszóltam ugyanúgy; a probléma ott volt, hogy nem értettük egymást, ők nem értették, én miért vagyok ilyen, én nem értettem, hogy ők miért viselkednek (számomra) irracionálisan. Belőlük viszont ismertem vagy húszat egyébként. A különbség szerintem abból ered, hogy messze nem voltunk egy értelmi színvonalon (és most nem leszólni akarom a fizikai munkásokat, én ezt tapasztaltam, kivéve egy esetben, egy emberrel nem érzem úgy, hogy 80%-ban egy krumpliszsákhoz beszélek, tehát van kivétel). És mivel én elit gimibe jártam (ja, tudom sznobság, de nem azért mondom, tényleg jó volt az oktatás, főleg ahhoz képest, ami most megy a gimnáziumokon kívül...), ők meg nem, én egyetemre járok és tanulok, ezért a szakadék szerintem még mélyebb, mint volt. Sőt, igazából, ha azt vesszük, az egyetemen megismert emberek fele is 4-5 beszélgetés után untatni kezd, és velük sem érzem magam teljesen egyenlőnek (oké, tudom, nagyképűség, meg ilyenek, de én ezt teljesen őszintén mondom, és az, hogy meglehetősen értelmes vagyok, az ismerőseim nagyon nagy része által alátámasztott tény. persze, írós "mutasd, ne mondd!" szabály szerint hihetőbb lenne ezt valamivel bizonyítani is, de hát egyrészt aki elhiszi, elhiszi, aki nem, nem, másrészt meg nem lenne rá olyan mód, amivel nem tűnnék nagyzolósnak meg sznobnak :D). Szóval ha az egyetemen ilyen rossz az arány, akkor a fizikai munkásokkal még rosszabb jönne ki, tehát inkább hanyagolnám a velük való ismerkedést, mert nagyon lutri. Persze, mondhatjuk, hogy az intelligencia nem a legjobb fokmérője egy ember értékének - és ez igaz is! De nekem egy párkapcsolat egyik fő célja az lenne, hogy megosszuk egymással az érdeklődési köreinket, és hogy közös legyen a tudomány iránti elhivatottság, elköteleződés és szenvedély, és egy jólelkű, kedves, életvidám, humoros, de butuska ember mellett ezt biztosan nem kaphatnám meg.

Tehát az első, így, ahogy leírtad, maximum abban a kivételes helyzetben igen, ha hihetetlenül intelligens emberről van szó, és ez kiderül az első negyed órában (valamint nyilván ha a véletlen sodorja az utamba, mert egyelőre nem velük szeretnék szándékosan ismerkedni). Egyébként meg nem. (egyetem mellett mondjuk nem zavarna, ha fizikai munkát végezne, az teljesen oké)

Ha az a helyzet állna fenn, hogy a diplomás tényleg elviselhetetlenül arrogáns, és a fizikai munkás meg kivételesen, párját ritkítóan értelmes, akkor köszönöm, inkább maradnék egyedül. Ha valaki pisztolyt szegezne a fejemnek, hogy válasszak mégis, akkor a diplomást választanám, majd amint kikerül a fegyver az egyenletből, rögtön dobnám is a pasast (azért nem a másikkal játszanám ezt be, mert mint írva vagyon, ő egy jólelkű szereplő, őt nem akarnám pluszban bántani, a beképzeltnek meg úgyis mindegy, nem veszi magára).

De ez persze csak az én véleményem. :)

#16 miért, a diplomás "péhádés" férfi szerinted nem várja el az asszonytól, hogy egyszerre legyen konyharobot, önjáró takarítógép meg sextündérke? Közöttük bittos nincs egy sörvedelő focinéző ocsmányul beszélő proli se. Neeem, az csak és kizárólag fizikai munkás lehet!

Te figyuka, a fizikai munkás nem egyenlő a lapátnyelet támasztó turhafelkrákogó füttyögős segédmunkással...csak mondom...

Jellemzően egyébként minél több hatalma van egy embernek, annál nagybb retekláda válik belőle. A munkahelyi főnököket bizonyára nem véletlenül festik le látatlanban is Sztálin típusú zsarnoknak.

#33 nem minden főnök ilyen, deeeee a nagytöbbség ilyen akarnok maximalista aki a szart is kihajtja a melósaiból. Pontosan azért, mert a profit mindenek előtt. Ha a melós nem bírja, kirúgja, úgyis várnak ötszázan a helyére...

Amíg ilyen a helyzet a magyar munkaerőpiacon, ne csodálkozz, ha a főnök kvázi kiskirályt játszhat, még munkaügyi bíróságra se mehetsz el.

A diplomás vagyok és se én, se a diplomás ismerőseim nagy része sem beképzelt épp ellenkezőleg.

Minél nagyobb tudással rendelkezik valaki álltában annál szerényebb.

Az ha a gazdag fiúk / lányok ilyen uzsonna szakon kapnak egy 2-es politológia diplomát váll veregetve hogy szép volt így meg úgy.

Az nem azt jelenti h mindenki ilyen.