Miért van az, hogy rengeteg férfinak teljesen kilátástalan a magánélete fiatal korosztályban?

#14:

"Érdekes, hogy a kapcsolatok 90%-a mégis úgy ér véget, hogy a férfi félrelép."

- számokat kitalálni én is tudok.

"A normális férfi ritka, mint a fehér holló"

- úgy érted a ti elmebajos standardjaitok szerinti normális? Mert ahogy megfigyelem, nálatok az ítélkezés az úgy működik, hogy kiválasztotok egy tetszőleges jelentéttelen apróságot az illetőről, majd felnagyítjátok és kivetítitek az egész személyiségére, jövőjére, majd kijelentitek, hogy mennyre nemnormális az illető. "Nincs kutyával pózolós képe? Akkor biztos pofánrúg minden arra járó ebet, és én állatkínzóval nem járok!!4!456" és hasonlók. Szoktam érezni, ahogy ég ki az agyam, miközben a következtetéseiteket olvasom... az enyhébb verzió, amikor kijelentitek, hogy "sose tudnék vonzódni hozzá", ami valójában azt jelenti, hogy nem AKARSZ vonzódni hozzá. Az ilyen ítélkezések egyáltalán nem a körülmények szerencsétlen összjátéka, amiben ti vagytok az áldozat (aminek próbáljátok beállítani magatok), hanem a ti szándékos döntésetek. Kb annyira pontos a valóságot illetően, mintha kockát dobnánk. Néha eltaláljátok, mert az álló óra is jó időt mutat naponta kétszer.

Ja, kivéve ha az ember előadja a nagymenőt, aki néha feltörli veletek a padlót verbálisan vagy fizikailag. Attól valamiért nem tudtok elszakadni, mert "néha azért kedves" meg "olyan férfias!".

#18:

Én speciel sose tetszettem senkinek, emberileg elismernek, de párkapcsolatra nem látnak potenciális jelöltnek mert külsőleg nem vagyok elég nekik, és nem vagyok szociálisan a középpontban. Ez a két jellemző meg ugyebár sokkkkkkkkal fontosabb a jellemnél, becsületnél, szorgalomnál, humornál, észnél, meg a többinél. Ha véletlenül mégis "rámfanyalodik" egy lány, rögtön lelép lelkifurdalás nélkül, ahogy talál egy jobbnak látszót (ahogy az meg is történt... kis visszafogott szürkeegér kislány volt, még mielőtt bárki vádolgatna bármivel).

Ez egyébként tényleg igaz, hogy rengetegszer látni azt, a nő összejön valami nagypofájú öntelt kivagyi szärházival aki üti-veri, megalázza, itt kiírja a kis kérdését, hogy a barátom/férjem ilyen meg olyan szemét. És hiába írjuk neki kórusban ötvenen, hogy hagyja ott, szakítson vele, mert rámegy az egészsége, annyi választ susog fátyolos hangon, hogy "de szeretem..."

Most egy ilyennel mit kezdesz? Ha ennyire boxzsák szeretne lenni, akkor legyen. A saját hülyeségétől senkit nem tudsz megmenteni...

#21

"Én speciel sose tetszettem senkinek, emberileg elismernek, de párkapcsolatra nem látnak potenciális jelöltnek mert külsőleg nem vagyok elég nekik, és nem vagyok szociálisan a középpontban"

Igen, nekem is erről panaszkodik pár pasi haverom. Közben meg látom a saját szememmel, hogy pl egy csaj konkrétan mászik rá, ő meg nem vágja le.

Olyan meg velem is volt, hogy dobtak egy jobbért, és az az exem se volt egy "húdefullospasi", szóval ismerem az érzést. Bárkivel előfordulhat. A topmodelleket is kidobják néha.

#22

Én meg rengeteg olyat látok, hogy egy pasi összejön egy üresfejű hisztis nőszeméllyel, és ragaszkodik hozzá, miközben panaszkodik. Meh.

"Igen, nekem is erről panaszkodik pár pasi haverom. Közben meg látom a saját szememmel, hogy pl egy csaj konkrétan mászik rá, ő meg nem vágja le."

Lehet, hogy van ilyen, de én pl. 100%-ig biztos vagyok benne, hogy soha egyetlen csajnak sem tetszettem. Annál is inkább, mert rám az a jellemzőbb, hogy olyan dolgokba, amik semmit sem jelentenek, beleképzelem, hogy tetszem az illető lánynak.

# 23:

Ismételni tudom, amit #24 írt, volt olyan, hogy esélyesnek tartottam, hogy "jeleket" kapok, ezért megkérdeztem ismerőst, hogy mit gondol, és mindig az volt a válasz, hogy azokba nem kell belelátni semmit sem. Azóta pedig még csak hasonló sem volt, tehát nem valószínű, hogy részemről történik ilyen mérési hiba. :\