Hiába probálkozom, mindig pofára esek. Miért nem jön össze egy normális, szerelmi kapcsolat?

Sziasztok!

Először is szeretném tisztázni, hogy nem azért írom ki ide ezt a kérdést, hogy önmagamat sajnáltassam és egyéb tanácsokat kapjak az öngyilkossághoz. Csak erről az egészről most nem szívesen mesélnék ismerősnek, barátoknak, és örülnék néhány építő hozzászólásnak.

20 éves lány vagyok, aki a szerelem terén elég szerencsétlen. Több fiúval alakultak már dolgok, én elég sokszor szerelmesnek is éreztem magam, de soha nem alakult ki komoly kapcsolat. Azt tudni kell rólam, hogy nagyon szeretek bulizni, szoktam is járni elég gyakran, és bulikban megesik, hogy kavarok fiúkkal. De ez általában csók+tapiban kifullad. Összvissz 2 sráccal feküdtem le életem során. Sajnos sokszor a bulis kavarások után is többet érzek a másik iránt és szenvedek, hogy nekem ez többet jelentett egy szimpla kavarásnál. Most tavasz végén is elkezdtem kavarni egy sráccal, aki a barátnőjével már el volt laposodva és unták egymást, és velem utána tök jól alakultak a dolgok, csak mondta, hogy neki még idő kell. Később kiderült, hogy jól átvert és arra sem volt képes, hogy elküldjön a p*ába, újra elkezdett próbálkozni az exénél, és másoktól tudtam meg, hogy mi is van valójában. De ez most egy másik sztori. Lényeg, hogy nagyon átvert, én meg szerelmes voltam. Most már ez elmúlt, de képbe jött egy másik srác egy hete, akivel egy buliban kavartam, utána nálam aludt, de nem feküdtünk le, csak csók, simi, kiskifli-nagykifli együttalvás volt. És annyira jól éreztem vele magamat. Az utóbbi időben nagyon sokat beszéltem vele, kb minden nap és amikor taliztunk, már éreztem a vonzalmat. Ezzel nincs is semmi baj, viszont attól félek, hogy még megvan a barátnője. Július közepén küldött nekem egy képet a barátnőjével, velem pedig most rá egy hónapra kavart. Szerintetek megvan még a barátnője, kezdjek el aggódni? Annyira elegem van már ebből, hogy 3. személy vagyok, egy-két kavarásból kifullad az egész történet, nem jön össze normális párkapcsolat. Szerelmes akarok lenni, igazán, érezni akarom, hogy valaki szeret és törődik velem. Próbálkoztam a Tinderrel is, pár sráccal találkoztam is, de azokból se lett semmi. Meg rájöttem, hogy nem nekem való ez a netes ismerkedés, én szeretek valakivel már legelőször személyesen megismerkedni. Mi lehet a baj? Külsőleg-belsőleg kapom a dicséreteket, nagyon sok barátom van, sok társaságban benne vagyok, nyitott és barátságos a személyiségem, tehát még nem is foghatom a visszahúzódásra. A családtagok is meg ismerősök is sűrűn kérdezik, hogy mi van a pasikkal, mikor lesz már barátom. Én nagyon szeretnék, de egyszerűen nem jön össze semmi. Pedig tudom, hogy lennének srácok, akik összejönnének velem, ha én is benne lennék, de nekem ők barátzónásak. :( Van valaki hasonló helyzetben? Nem tudom, meddig fogom ezt így bírni, és meddig kell még várnom egy normális párkapcsolatra, ahol törődnek velem és igazán boldog lehetek.

Előre is köszönöm szépen az építő válaszokat!