Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tényleg van olyan ember, aki úgy van együtt a partnerével, hogy "á, jobbat nem kaptam, beérem ezzel is", tényleg ez a valóság?
Sziasztok,
itt gyakorin sokszor mondják, hogy az ilyen meg olyan emberek nem kellenek senkinek, csak beérik velük, mert nincs más.
Kérdésem, hogy van itt olyan, aki így érzi, így gondolja? Vagy aki ismer olyat közvetlenül, és kb biztosra tudja mondani, hogy ott ez a helyzet?
Ha igen, akkor ti (vagy ők) mivel "békéltetek meg", illetve éreztetitek-e a partneretekkel, hogy ez a helyzet?
Szóval nincs is jelen semmi érzelem, meg ilyesmi? Ha nincs, akkor is hazudjátok, pl hogy szeretitek, hogy a legszebb, legokosabb, legtökéletesebb nektek?
Őszintén szólva ez elég rémisztő, nem akarok valakivel azért együtt lenni, mert megbékélt velem, beéri velem, mert ez szerintem roppant megalázó lehet. Bár egyébként kellően, hát, fogalmazzunk úgy, hogy "érdekes" személyiségem van, amit nem hiszem, hogy csak úgy elviselne valaki, mert "jobbat úgysem talál", ahhoz személyiségileg nem vagyok elég könnyű eset, mégis attól félek, hogy ez lesz. Szerintetek van reális esély arra, hogy ez olyannal is megtörténhet, akire a barátai nagy többsége azt mondja, hogy nehéz eset, és nem könnyű elviselni? (bár ez az utolsó kérdés már tényleg csak spekuláció, hiszen nyilván nem ismertek)
Köszi, ha válaszolsz, legyen szép napod :)
Kedves #1!
Hát igen, engem igazából az ő kapcsolatuk érdekelne hogy ez így milyen...
A lakosság kb 90%-a azzal van aki éppen jutott neki, nem azzal aki az álma.
Ez pont olyan mint a kocsivásárlás. Mindenki drága gyors különleges luxus-sport kocsikat venne,ha telne rá,de mivel nincs pénze, beéri egy átlag semmilyen kocsival.De ha adódna lehetősége azonnal lecserélné egy jobbra. Aztán magyarázza magának is,hogy jó lesz ez, legalább nem lopják el ,és keveset fogyaszt,megbízható,meg ha jól esik rá a fény még talán tetszik is. Pont ez van a párválasztásnál is.
Telitalálat 13-as.
Ahelyett,hogy tenne èrte ès teperne,megmozgatna minden követ.
Inkàbb beletörődik az èletèbe.
Pl rinyàl,hogy jajjj keveset keress,akkor mièrt nem tanul meg megy külföldre?
Aztàn beindul a kifogàs gyàr,hogy jajj fàradt vagyok csak nem tudom miben,jajj naya apa,jajj gyerek jajj a nyuszi,jajj hàt kint bevàndorlónak kezelnek,jajj nincs időm.
Ez a baj.
Kedves #2!
Már van rá ötletem, hogy erre hogyan fogok szűrni. :D De nagyon kedves vagy, hogy aggódsz értem. Habár pontosan még nem tudom, hogyan fog ez a gyakorlatban működni, de már van rá 2-3 tervem.
Kedves #3!
Hát ezzel én is így vagyok, inkább keresek valakit, akiről én úgy gondolom, megfelelő lenne a számomra (és természetesen fordítva is, én is neki), minthogy bent ragadjak valamiben, ami semmilyen szempontból nem megfelelő. Ez nekem értelmetlen lenne.
Nekem is többnyire az ugrott be, ami #8-asnak.
Azt viszont undorítónak tartom, ha valaki képes összejönni olyan emberrel, aki nem tetszik neki egyáltalán és semmi vonzót nem lát benne. Semmilyen megkeseredett magány érzet nem lehet kifogás erre. Inkább legyek egyedül, mint olyan emberrel, akiben semmi sem tetszik. Nagyon eltorzult lélek lehet már az, ami 0 érzelemmel van kapcsolatban, csak úgy hogy legyen. Szomorú, ha ilyen emberek léteznek.
Nekem is volt olyan barátom, akit nem tartottam az igazinak, de attól még tetszett, volt benne valami, ami szimpatikus. Szerintem némelyiküknek volt ilyen kósza gondolata, hogy én is csak beérem velük, mert nem álmaim párja. Valóban nem, de nem jelenti azt, hogy ne éreznék heves vonzalmat iránta:)
Kedves #4!
Nem igazán álompárra gondoltam, ha ez alatt azt érted, hogy modell/színész külsejű, kvázi hibátlan belsővel, sok pénzzel, kedves anyóssal rendelkező egyén. Szerintem ilyen nem is létezik, max filmben, könyvben, néhány ember fejében...
Szóval nem fejben kreált fantazmagóriákra gondolok, inkább arra, hogy hát, nem az esetem, nem is igazán tetszik, de a semmi helyett ez is jó lesz, éhen ne haljak ma, adja oda nyugodtan, kedves hentes, azt a húsdarabot. Ilyesmi helyzetre, csak emberekkel.
Tehát nem azt mondom, hogy a kedvenc kajád helyett edd az 5. kedvencedet (azt is nyilván szereted és inkább pozitív, nagyon pozitív, mint negatív), hanem mondjuk olyat, amit nem szeretsz, de végül is lenyeled, ha nincs más.
Vagy ha mondjuk az embereket egy -100 és +100 közötti skálán helyezzük el az alapján, hogy mennyire vonzóak számunkra (külső, belső, egyebek, mindennel együtt, vonzóak, mint partnerek, nem mint "hú de szexi az a jány, azt nédd má'!"), a -100 értelemszerűen a "fúj már, te jó ég, vidd ezt innen" (mondjuk egy abszolút hetero pasinak egy másik pasi; nem mint barát, mint párkapcsolat potenciális alanya, attól még, hogy ezen a skálán ide kerülne, lehetnek jó kapcsolatban, sőt), a +100 pedig az "úristen, végig erre vágytam, hol voltál eddig, Te Igazi?!". Akkor ezek a skálán szerintem nem gáz egy 85-ös emberrel összejönni, az még abszolút nem megalkuvás. De aki közelebb van a semlegeshez, a nullához, mint a nagyon tetszikhez (+100), azt már kicsit annak érezném. Én igazából erre gondoltam, hogy inkább pozitív ő nekem, mint negatív, hát végül is nem undorodom tőle, mint embertől, partner-jelölttől, megteszi... és nem arra, hogy mondjuk én szőkét képzelek el, és barnát kapok.
A világon nem csak vonzó emberek vannak. És egy ilyen ember sem fog vonzódni egy nem kellemes külsejű másik emberhez, de tudja, hogy ennél többet nem remélhet.
Az, hogy "akkor inkább maradnék egyedül", olyan állítás, ami addig marad meg, míg nem válik ténylegesen valósággá.
A leglaposabb, legfelszínesebb kapcsolat is jobb, mint az örök magány.
Mondok egy példát. Egyik unokatestvérem kifelé fordult lábakkal született, mozgáskorlátozott. Viszont ügyvéd, ledoktorlát, és nagyon jól keres.
A felesége egy szélsőséges mértékig elhízott (értsd, nem pusztán kövér) nő.
Szereti őt, vonzódik hozzá? Kimondatlanul is nyilvánvaló, hogy nem. De felmérte, hogy ennél többet nem várhat az életétől, mint ahogyan most van.
A nőnek az álmai pasija lenne egy mozgáskorlátozott férfi? Nyilván nem, de egy pénzes jogászdoktorral jár, több jutott neki ezáltal, mint amit remélhetett.
Elégedettek? Igen. Szexuálisan vonzódnak egymáshoz? Biztos, hogy nem.
Akármit is monduk, az ember (bármilyen ember) csak a szexuálisan vonzó másik embert tudja megkívánni. De ilyen emberből kevés (vagy arányaiban kevés) van. Viszont a fennmaradó nagyobb résznek is szüksége van párkapcsolatra. Egymásközül. Az átlagos rétegben.
P.S.: A korábbi kérdéseidre már nem válaszolsz?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!