Katasztrófa lesz a hosszútávú következménye annak, hogy a nők egyre keményebbek, a férfiak pedig egyre puhábbak?

Akármerre járok, mindenhol ezt látom a korosztályomban, hogy a nők egyre keményebbek, a férfiak pedig egyre puhányabbak(kivételek csak elvétve vannak). Úgy gondolom, hogy ez hosszútávon egyik nem szempontjából sem jó, és az egész társadalomban beláthatatlan következményei lesznek. Itt most nem csak a társkeresési problémákra gondolok, ami nyilván egyre inkább felerősödik, hanem arra is, hogy azok, akik mégis összejönnek, és gyerekeik lesznek, azok milyen sérülten fognak felnőni, ha nem látnak igazi férfit az apjukban és igazi nőt az anyjukban. Jelenleg pont ez zajlik, és az újonnan felnövő generációt még a jelenleginél is nagyobb korai kiégés és depresszió veszélyezteti.

Már jelenleg is azt láthatjuk ,hogy felnőtt egy teljes 20-as 30-as generáció, akik többségben nem találják a helyüket és a társukat az életben(attól, h valaki párkapcsolatból párkapcsolatba menekül még nem találta meg a társát), a társas magány is egyre gyakoribb. A mai világ egyre inkább arról szól, hogy egymástól elhidegült fiatalemberek élnek egymás szomszédjában (vagy akár egy háztartáson belül) és közben a nagy részük teljesen magányos és érzelmileg sivár életet él. Hova lettek az igazi férfiak? És hova lettek az igazi nők? A férfiak gyengédségre vágynak, de keménységet kapnak, a nők meg fel akarnak valakire nézni, de csak ügyefogyott kisfiúkat látnak.