Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Külső vs belső preferenciák?
Sziasztok,
lehet, hogy nagyon rosszul értelmeztem, de igazából az egyik kérdésemnél mindenki belekötött abba, hogy milyen preferenciáim vannak az ellenkező nem terén. Néhány triviális dolgot (legyen hím nemű, nem homoszexuális, ne legyen sittes vagy alkesz, legyen nálam max egy évvel fiatalabb és max 4 évvel idősebb) leszámítva sok mindennel bajuk volt (pl olyan szeretnék aki majd doktorál, természettudománnyal foglalkozik, meg mondjuk akar gyereket így 10-12 év múlva). Míg sok kérdést olvasgattam itt, és azokkal meg senkinek semmi baja, hogy "legyen kék szemű, barna hajú, izmos, fitt, helyes, szép mosolyú". Én ezt nem nagyon értem, nekem a külsővel kapcsolatban szinte nincs is elvárásom, mégis nekem mondják hogy felszínes vagyok, meg irreálisak a dolgok, meg ilyet hogy lehet. Az meg persze tök normális, hogy másoknak külső terén van elvárásuk, ebbe nem igazán kötnek bele az emberek itt sem, mert rámondják, hogy "én ehhez vonzódom, bocsi". De akkor ezek szerint az meg nem oké, ha valakinek meg az intelligencia és teszem azt, a doktori cím tetszik? Meg mondjuk nem akar feleslegesen 3-4 évet olyannal eltölteni, aki a végén úgysem szeretne gyereket?
Lehet, hogy nagyon rosszul jött le mindez, de én itt azt tapasztaltam, hogy a külső elvárások 80%-a tök elfogadható, de ha valakinek az illető egyéb tulajdonságaival kapcsolatban van preferenciája, az totálisan elfogadhatatlan és irreális. (oké, nem mindenki gondolta ezt, de azért bőséggel akadtak ilyen reakciók) Azt nem értem, hogy miért elfogadható az egyik, és a másik miért nem?
Vagy ha én látom rosszul, nyugodtan szóljatok, errare humanum est, és én is emberből vagyok (innen már csak egy egyszerű szillogizmus és megkapjuk, hogy benne van a pakliban a tévedésem lehetősége :D).
Ti ezt hogy látjátok? Mi, meddig és melyik az elfogadható?
Kedves #5!
Oké, a te dolgod.
Kedves #6!
Igen, én olyat próbálok keresni, akivel tényleg passzolunk, és van önismeretem, és igyekszem a lehetőségeimhez mérten választani valakit, de hát nem könnyű...
válasza:Kedves #13!
Hol írtam hosszasan a semmiről?
Meg miből feltételezed, hogy semmi érdekesről nem lehet velem beszélni? Azért ez érdekelne.
válasza:Kedves #15!
Látom mennyit írtam, a kérdés meg az volt, hogy miért elfogadhatóbbat a külsőre vonatkozó preferenciák, mint a belsőre vonatkozóak.
válasza:Kedves #17!
Nem azt mondtam, hogy csak a doktorok érnek fel. Én sem vagyok doktor még, majd csak leszek, de úgy gondolom, hogy nagyobb eséllyel találok köztük olyat, akivel egy intellektuális színvonalon vagyok, mintha kimegyek az utcára és Józsikát, a kéményseprőt (aki biztos nagyon jó ember, nem mondom, hogy nem!) meg Attilát, a pincért (aki még jobb ember mint Józsi) szólítom le.
Egyébként meg realista vagyok. Tudom magamról, hogy okos és intelligens vagyok (ha a saját realitásérzékem nem lenne elég, mindenki úton-útfélen mondja is nekem), viszont azzal is tisztában vagyok, hogy a szociális képességeim nem túl fejlettek. Sőt, azzal is, hogy hát mivel azt meg pl nem kapom meg úton-útfélen, hogy "milyen gyönyörű lány vagy!", ezért valószínűleg ez sem igaz így ebben a formában. Realista vagyok, és hadd döntsem már én el, hogy miért nem a kék szem a fontos nekem egy párkapcsolatban. :D (a kék szemmel mit is lehet kezdeni? fogalmam sincs. de valakinek az okos agyát meg rendkívül jó dolgokra lehet használni)
[egyébként senkit nem akarok megsérteni, aki a kék szemre, mint tulajdonságra szűr. de ez társadalmilag is jobban elfogadott, noha közvetlen haszna nem sok van.]
Amúgy meg akkor egy nagyon csinos lány meg nem mondhatja, hogy az ő külsejéhez meg csak a testépítők érnek fel? :D Vagy az rendben van, mert külső és (rajtam kívül) mindenkinek egyértelmű?
válasza:Tudom, hogy ez most kukacoskodásnak fog tűnni, de remélem, nem gondolod, hogy a rendkívül magas intelligencia egyedül a természettudományokban való jártasságban nyilvánulhat meg. Egy dolog, hogy a közös érdeklődés fontos neked, ha párválasztásról van szó, és egy másik, hogy úgy általánosságban elismered-e az intellektust, ha az kicsit más természetű, mint a tiéd. Pl. gondolom, egy József Attilára azért nem mondanád, hogy nem üti meg a szintedet.
Ha valamilyen csoda folytán, nem társkeresőn, hanem a valóéletben, tét nélkül megismernél valakit, akivel el tudsz beszélgetni bármiről, amiről akarsz, olyan mélységekben, amilyenekre igényed van, akkor azért hajlandó lennél összejönni vele annak ellenére, hogy nincs doktorátusa? Csak mert azt írtad, nem feltétlenül ezen van a hangsúly.
Kedves #19!
Dehogy gondolom! :D Egyáltalán nem erről van szó. Egy ügyvéd is lehet intelligens (sőt, általában ők is intelligensebbek az átlagnál), ahogyan egy nyelvész vagy pszichológus, bölcsész is. Azért keresek természettudományban dolgozó/tanuló embert, mert nekem is ez az érdeklődésem. Persze lehet, hogy simán okosabb nálam pl egy ügyvéd/bölcsész/szociológus, ha ez így van, elismerem, nem ezen múlik, hogy valaki milyen intelligens. Úgy általánosságban szinte mindenféle intellektust elismerek, nagyon kevés kivétellel (szerintem eddig még olyan nem volt, de hát még lehet ilyen, ki tudja). De az meg, hogy párkapcsolatban legyek valakivel, kéne a közös érdeklődés. Azzal a kérdéssel erre szűrök.
"Ha valamilyen csoda folytán, nem társkeresőn, hanem a valóéletben, tét nélkül megismernél valakit, akivel el tudsz beszélgetni bármiről, amiről akarsz, olyan mélységekben, amilyenekre igényed van, akkor azért hajlandó lennél összejönni vele annak ellenére, hogy nincs doktorátusa?" Ha tényleg így érezném, és szellemi partnerként tudnék rá tekinteni, akkor igen. Persze csak akkor, ha tényleg van közös érdeklődés és mondjuk ő is akar tőlem valamit. Ráerőltetni magam olyanra nem fogom, aki nem érzi úgy, hogy passzolnánk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!