Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Külső vs belső preferenciák?
Sziasztok,
lehet, hogy nagyon rosszul értelmeztem, de igazából az egyik kérdésemnél mindenki belekötött abba, hogy milyen preferenciáim vannak az ellenkező nem terén. Néhány triviális dolgot (legyen hím nemű, nem homoszexuális, ne legyen sittes vagy alkesz, legyen nálam max egy évvel fiatalabb és max 4 évvel idősebb) leszámítva sok mindennel bajuk volt (pl olyan szeretnék aki majd doktorál, természettudománnyal foglalkozik, meg mondjuk akar gyereket így 10-12 év múlva). Míg sok kérdést olvasgattam itt, és azokkal meg senkinek semmi baja, hogy "legyen kék szemű, barna hajú, izmos, fitt, helyes, szép mosolyú". Én ezt nem nagyon értem, nekem a külsővel kapcsolatban szinte nincs is elvárásom, mégis nekem mondják hogy felszínes vagyok, meg irreálisak a dolgok, meg ilyet hogy lehet. Az meg persze tök normális, hogy másoknak külső terén van elvárásuk, ebbe nem igazán kötnek bele az emberek itt sem, mert rámondják, hogy "én ehhez vonzódom, bocsi". De akkor ezek szerint az meg nem oké, ha valakinek meg az intelligencia és teszem azt, a doktori cím tetszik? Meg mondjuk nem akar feleslegesen 3-4 évet olyannal eltölteni, aki a végén úgysem szeretne gyereket?
Lehet, hogy nagyon rosszul jött le mindez, de én itt azt tapasztaltam, hogy a külső elvárások 80%-a tök elfogadható, de ha valakinek az illető egyéb tulajdonságaival kapcsolatban van preferenciája, az totálisan elfogadhatatlan és irreális. (oké, nem mindenki gondolta ezt, de azért bőséggel akadtak ilyen reakciók) Azt nem értem, hogy miért elfogadható az egyik, és a másik miért nem?
Vagy ha én látom rosszul, nyugodtan szóljatok, errare humanum est, és én is emberből vagyok (innen már csak egy egyszerű szillogizmus és megkapjuk, hogy benne van a pakliban a tévedésem lehetősége :D).
Ti ezt hogy látjátok? Mi, meddig és melyik az elfogadható?
válasza:Őszintén? Szavak nincsenek arra, mennyira kibäszottul leszarom, ha valaki szerint "rosszak az elvárásaim". Én tökéletesen reálisnak és jogosnak tartom őket, mivel én magam is tudom nyújtani a legtöbbet (vagy valamit, amitől hasonló kaliberű leszek, mint amit elvárok, ezáltal van is esélyem ilyen párt találni). Nem szorulok senkire, jól érzem magam egyedül és ha az előző kapcsolatom előtt is tudtam várni jó pár évet és egy halom selejtet kisöpörni, most sem esik nehezemre. De legalább abban a kapcsolatban boldog voltam és elég sokáig is tartott.
Amúgy meg, csak az hisztizik, aki nem tud megfelelni az elvárásoknak. Nálunk is az szidja az egyetemet, akit már átbäsznak lassan fizetősre... Ez van.:D
válasza: válasza:
válasza:"Elfogadható"? Én teljes mértékben elfogadom mindenki elvárásait, az ő bajuk lesz, ha végül nem találják meg a számukra megfelelő társat, nem az enyém. Ha valaki nem tart elég jónak, továbbállok, és kész.
Gondolom, azért vannak egyesek jobban felháborodva a te igényeiden, mint a külsőségekre vonatkozóakon, mert jóval kevesebb a doktorátussal rendelkező egyén, mint a barna hajú, a kékszemű, vagy éppen a sportos. Belehelyezkedni nem tudok sem a te problémádba, sem azokéba, akik látványra tökéletes párt keresnek, mert nekem nem annyira fontos a megjelenés vagy a végzettség, hogy durván akarjak szelektálni ilyesmi alapján. Azt viszont nagyon is megértem, hogy olyannal nem akarsz kezdeni, akinél nincs tervben a családalapítás, én sem szeretnék olyan kapcsolatot, amiben folyamatosan rágva lenne a fülem a szüléssel.
válasza: válasza:Senkinek semmi köze a te elvárásodhoz.
Jó esetben az ember némi önismeret birtokában és a lehetőségeinek, korlátainak ismeretében választ párt, akivel passzolnak, össze tudják illeszteni az életüket.
Mások vakon, ezek hiányában ragaszkodnak egy ideálhoz, ami esetleg túl mutat a realitáson vagy lényegtelen dolgokra fókuszálnak.
De az is kizárólag az ő dolguk.
Kifogásolni, számonkérni pedig azok szokták, akik nem felelnek meg.
Kedves #1!
Igen, én is kb olyasmiket preferálnék, amiket én is nyújtani tudok (pl doktorálni is tervezek). Talán kivétel a magasság (azért legyen a fiú a magasabb), meg az, hogy fiú vagyok (lány vagyok, cserébe meg ezt tudom nyújtani de talán még ez a legkevésbé problémás). Szóval amúgy kb tényleg "azt várom el", amit nyújtani tudok.
Én azért nem nevezném a többieket selejtnek - nem rossz pasik ők, csak nem nekem jók. :D (meg valószínűleg én sem nekik) De igen, abszolút megértelek, én is inkább kivárom amíg lesz valaki ilyen, minthogy évekez pazaroljak olyanra, akivel utána nem jön össze a dolog különböző, előrelátható okok miatt.
Kedves #2!
Én nem mondtam hogy ne legyen, sőt. :D Inkább találd meg az igazit. :)
Kedves #3!
Köszi. :D
Kedves #4!
Itt amúgy nem csak arról van szó, hogy ki elég jó és ki nem. Nyilván vannak olyan emberek, akikről azt gondolom, hogy nem elég jók nekem - de vannak olyanok is, akik alapvetően jó emberek, csak párkapcsolat szempontjából nem lennénk jók egymásnak. Pl. aki homoszexuális, aki lány, aki nem akar gyereket, aki nem tudna elviselni néhány preparátumot a házban. Ők is lehetnek jó emberek, ezzel nem azt mondom, csak nem vagyok velük kompatibilis; akkor meg minek erőltessem?
De igazad van amúgy, akinek nem te vagy az ideál, azt tényleg nem kell felvenni, egyszerűen továbbállsz, te csinálod jól.
Igen, az én preferenciáim talán kicsit ritkább, de hát pl. az is szó szerint tizedeli, huszadolja a mezőnyt, hogy ki kit tart helyesnek (én meg ilyennel ugye nem élek). Igazából azért keresek ilyen embert, mert azért így mégis nagyobb %-uk intelligens (oké, ez a legtöbb embernek full mást jelent, mint nekem, nálam sajnos tényleg elég magasan van a léc) embert találni. Mert igazából főleg azért szeretnék valakit, hogy tudományról vitázhassunk meg beszélgethessünk, nekem ez a része nagyon fontos, és ha valaki nem elég okos, nem tudom tisztelni (ez genyón hangzik, és igyekszem ezen változtatni de hát egyszerűen nem megy). Szóval ezért szelektálok így, mert számomra nem az lenne a lényege a dolognak hogy ránézek és esztétikai gyönyör, hanem beszélgetek vele, és intellektuális gyönyör. Ez most így hülyén hangzik, és egészen biztos vagyok benne, hogy nem sok ember gondolkodik így, de hát...
Persze, ez az, és lehet ő jó ember, tutira az is, de ha nem akar gyereket, akkor hiába jó ember, ha ő egyszerűen nem az én emberem... a te szempontodat is megértem amúgy, van, aki nem akar gyereket, azt nem kell erőltetni (más kérdés hogy te gondolom ismerősöktől is kénytelen vagy nyelni, hogy de miért nem, de legyen gyereked, stb). Nekem azért ez szerencsére kimarad. Kitartás! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!