Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti hogyan emésztitek meg a visszautasítást? Illetve hogyan felejtitek el?
Szóval valamiért nekem ez nagyon nehezen megy. Nem csak szakítás után, de akár egy első randira elhívás után is nehezen tudom elfogadni, ha nem jön össze, visszautasítanak. Általában olyan embert hívok el randira, akit már valamelyest megkedveltem, és korábban már sokat álmodoztam róla.
Legutóbb is, itt nem volt teljes visszautasítás, mert kölcsönös a szimpátia, de most márnem jó neki. Nem részletezem, ha korábban hívom el, eljött volna...
Viszont azóta is azt várom, hogy felhívjon, vagy írjon, vagy megkeressen hogy mégis jó. Valahogy lefekvés előtt is erről álmodom...
De ez nem csak ebben az esetben van így, valahogy az exekkel is mindig így volt, persze mikor nem én szakítottam.
Mi lehet velem a gond? Más ezt hogyan kezeli?
Egy 30-hoz lassan közeli férfi
#1
Elfogadom persze. Ettől függetlenül folyamatosan arra vágyom, várok, fantáziálok róla, hogy meggondolja/meggondolják magukat.
Az a dúrva h sokat dolgozom, egész sokat vagyok társaságban, de mégis akad időm ilyenekről álmodoznom.
#3
Nem tudom sajnos
Engem például sokkal jobban lázba hoz, hogy minden papírt időben elkészítsek a melóhelyemen, s elérjük hónapról hónapra az előző havi gyártás és szerelés tonnamennyiségének 105%-át.
Elhiszed, hogy le se fosom, ha egy totál random nő visszautasít?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!