Tudtál-e ugyanúgy szeretni valakit, mint akit először igazán mélyen szerettél?

Igen. Pedig az első nagyon tönkretett. Tűzbe tettem volna érte a kezem is, ő meg a pofámba hazudott hónapokig. Sosem gondoltam volna, hogy valaha fogok bárkit is szeretni úgy, vagy hogy bárkiben fogok bízni.

A mostani kapcsolatom sem indult emiatt könnyen, de volt türelme hozzám, miután elmeséltem neki, mi a helyzet. Szerencsére biztosított mindenről az első perctől, hogy szeret, hogy bízhatok benne, hogy figyel rám... Aztán pár hónap alatt megtört a jég. De előtte éveken át egyedül voltam és eléggé ellenséges voltam minden közeledő emberrel. Kellett ilyen is.

A jelenlegi kedvesemért viszont ugyanúgy tűzbe tenném a kezem. De ő is értem. Sokkal jobban az "én fajtám", talán ezért sem kételkedem és mondtam neki igent.

Általában csak olyanokba zúgok bele, akik nem viszonozzák, ezért az egész lila köd egy nagy trágya. :D Ez az illúzió inkább csak megkeseríti az ember életét, jobb volna kiiktatni a felelős géneket vagy agyi területet az emberből. :)

Éljen soká az igaz gyülölet. :D F

Nem.

A ferjemtol vam egy gyermekem de közel sem olyan az érzelemi világunk mint a legelső igazinál.