Jártatok már úgy, hogy egy ember miatt már nem tudtok ugyanúgy nézni a nőkre/férfiakra?

Nem, de viszont hasonló hatást ért el nálam az, hogy elgondolkodtam azon, hogy mit ad az egy éjszakás, vagy a dugópajtik, és rájöttem, hogy ugyanaz, mintha kiverném, csak az utóbbi kevesebb energiába kerül, meg amúgy is szexelni akarok. :D Fura egy szitu... :D

Ezen az állapoton túl fogsz lépni. Szerintem egyszerűen még nem tudtad elengedni azt, hogy megaláztak. Feltételezem, hogy vagy annyira intelligens, hogy egy idő után ezt elenged.

Igen az apám. Elhagyta a terhes anyámat. Velem évekkel később akart apukásat játszani.

Képtelen vagyok a férfira partnerként tekinteni. Arra rendezkedtem be, hogy minden gondomat nekem kell megoldani csak én számíthatok magamra. Így még a nagy szerelmemnek sem tudtam 8 év kapcsolat után azt a szívességet megtenni, hogy gyereket szülök neki és hozzá megyek feleségül.

Minfen férfire kivetíttem a csalódásom, a gyávaságuk. Csak a spermazsákot látom bennünk akik amíg ürítenek béke van és azon túl semmi komolyabbat ne is várjon tőlük az ember lánya.

Igen, viszont inkább azt hozta bennem létre, hogy nagyon megkedveltem, és nem volt kedvem továbblépni, mert emiatt nem tudtam másra "úgy" nézni, mint igazi nőre.

De amúgy szerintem kár abból kiindulni, hogy ki hogy néz ki. Lehet, hogy ilyen rossz tapasztalataid vannak, de ez fordítva is megtörténhet, és ennek az az oka, hogy az illető nem szereti igazán a másikat, mert akkor nem érdekelné más nő/férfi, hanem az egymással való kapcsolat lenne a fontos, az érték. A külső az csak egy dolog... látszik, hogy valaki hiába csinos, de tartós kapcsolat nem alakul ki, mert ahhoz nem a külsőbe kell beleszeretnie a férfinak, hanem magába a nőbe, a személybe.

Egy évtized házasság után volt ilyen.

Vakon bíztam benne, hogy hűséges, jó apa, szeret engem... aztán hideg zuhany, hogy egy éve csal a kolléganőjével. Nem is tőle tudtam meg.

Hatalmas törés volt.

A legnagyobb bajom, hogy azóta is azt igazolja az élet, hogy hűséges férfi nem létezik. Olyan ismerőseimről derült ki, hogy félrekúrnak, akikről szentül hittem, hogy ők aztán soha...

Mintha a világ fordult volna ki a négy sarkából. Egyértelmű, hogy én voltam a naiv hülye, aki egy tündérmesében hitt, és nem akarta észrevenni, hogy mi zajlik az orra előtt. Ma már látom.

Nem is vágyok komoly kapcsolatra, sőt egy ideje semmilyenre se. Szexre sem. Minél több férfi nyomul, hogy bejusson a bugyimba, annál jobban undorodok az egésztől.

Kérdező nem provokálásból, de néhány dolog:

- "szakítás után megismertem valakit" - ilyenkor szokott az önértékelés padlón lenni. Ha így nézzük akkor ezzel most csak rosszabb lett a helyzet.

- "nekem jó volt, hogy elterelje a figyelmemet" - ha kompromisszumból mentél bele, akkor mindegy hogy a másik inkorrekt volt, te nem a másikat szeretted, csak ez kölcsönösen kihasználtátok a helyzetet. Csak "figyelemelterelés" volt. Ha egy tisztességes férfival ismerkedtél volna, akkor az az illető érezhet csalódást a nőkben, hogy vele csak "elvan" valaki, de nem szereti. Ugyanaz a pofáraesés, csak fordítva...