Jártatok már úgy, hogy egy ember miatt már nem tudtok ugyanúgy nézni a nőkre/férfiakra?

Most már mindegy. Figyelj, mindig lesz csinosabb nő, és vonzóbb pasas. Ennyi erővel akik tényleg elkötelezettek, azoknak is már rég szét kellett volna menni.

Egy kísértés fennállhat bármelyik félnél... és akkor máris annyi az egésznek?! Ha hűségesek, akkor nem lép át egy határt a dolog. Ha nem, akkor annyi.

Amúgy sok esetben a nők is kidobják a férfiakat, mert megunják. Eszerint nem csak az egyik oldal a fekete, a másik meg fehér.

Nem, konkrét nemekkel nem volt ilyen. De az elmnúlt pár évben magamhoz képest rengeteg új embert ismertem meg és rengeteg (elsősorban nem szexuális) tapasztalatot szereztem velük. És tényleg nem tudok már rájuk ugyanúgy tekinteni, most tudatosult bennem, hogy anno milyen burokban éltem, mialatt csak a magam közeli ismeretségi köre volt a referenciacsoport.

Nem mondom, hogy mindent és mindenkit megértettem, de van már fogalmam arról, hogy mi mozgatja az embereket és milyen a világ "dinamikája". Az emberekről az átlagembernek fogalma sincs, ez az igazság. Az egyik oldalról végtelenül vak, sérülékeny és átverhető, aminek kivédését esküszöm, oktatni kellene, a másik oldalról pedig iszonyatosan sok időt öl értelmetlen dolgok elleni védekezésbe és alakít ki magában olyan szabályokat, amikkel csak a saját energiáit köti le. Párkeresés szempontjából is.

Veled ellentétben én pont emiatt inkább elengedni tanultam meg a dolgokat, mert a világ egyszerűen olyan, hogy sok dolgot benne az emberek csak maguknak fújnak fel és megkísérlik elkerülni az elkerülhetetlent, ráadásul félnek is tőle. Például eleinte én is féltem attól, hogy megcsalnak, hogy az milyen megalázó, hogy én nem vagyok elég jó nő xy-hoz képest... Aztán ahogy megismered csalfák és hűségesek gondolkodásmódját egyaránt és rákérdezel pár dologra náluk, amire korábban sosem tetted, rájössz, hogy egy teljesen torz képed volt addig eleve a szempontjaikról, az érveikről, eleve arról, hogy hogyan kerülheted ezt el és arról, hogy ez téged hogy minősít. Mert bizony, az embernek nem tepernie kell ezerrel az ellen, hogy a párja megnézzen egy csinos nőt, meg nem azzal kell kelni, hogy "csak ne csaljon meg" (én ilyen voltam), hanem elengedni ezeket a gondolatokat és elkezdeni élni. Olyan embert választani, akiben bízol, aki mellett el tudod engedni a gondolatot, hogy ilyet csinál, elfogadni a tényt, hogy az ember megnéz mindent, ami szép, akkor is, ha amúgy semmi mást nem akar vele kezdeni. És nem mellesleg, elfogadni magadat is, hogy vagy, aki vagy, nyújtasz, amit nyújtasz és ha te jónak érzed azt, amit teszel a párodért és úgy érzed, a saját értékrendedhez mérten többet nem tudnál adni, nem fogsz görcsölni azon, hogy úristen, mi van, ha megcsal. Mi lenne... Nem ez kell neki, mehet világgá. Nem olyan értékrendű ember, mint te, akinek fontos a hűség, mehet világgá. Nem képes megbeszélni veled a dolgokat, holott te vevő lennél rá és nem képes eléd állni bármivel, holott te az őszinteségéért sosem dorgálnád meg, bármennyire rosszul esik? Mehet világgá, mert neked ez az ember nem a társad, csak valaki, akiről azt hitted. És ha ez az ember félrelép vagy lelép, nem neked kell szarul érezned magad, ha te megfelelő felületet biztosítottál arra megrovás, hiszti és korlátozás nélkül, figyelemmel és odafordulással, hogy ezt elkerüljétek.

Mindig, mindenki ki lesz téve kísértésnek. Mindig, mindent és mindenkit képes lesz überelni valaki vagy valami. Ez is olyan, amit sok ember nem tud elfogadni és nem tud ehhez a tényhez úgy viszonyulni, hogy közben ő mégis ki akarjon magából hozni minél többet. Neked nem azon kell rugóznod, hogy ki jobb csaj meg ki ilyen, ki olyan és kiért hagynának ott. Mert hidd el, hogy van olyan ember, akinek az a kombó, aki te vagy, a magad külső jellegzetességeivel, stílusával, humorával, érdeklődésével, felfogásával, helyével és helyzetével, egy jackpot és valami, amiről úgy gondolja, hogy beengedné az életébe, mert hasonló, mint az övé és/vagy mert szimpatikus. Persze, nem azt mondom, hogy mindent fogadj el és szard le magad, de nem kell féltékenynek lenni másra és nem kell magadat rosszul érezned az érdeklődési köröd, a göndör tincseid vagy bármi miatt, mert van, akinek pont az a kombináció lesz az, ami pont tök szimpatikus és amit neki valónak érez, relatíve kevés rossz tulajdonságot és hátrányt látva benned (nyilván utóbbiak ellen te is dolgozhatsz magadon, de azt el kell fogadni, hogy az, amit te tökéletesnek tartanál magad helyett, más szerint egy gyász és egy hatalmas átok lenne az életébe-megint más szerint meg persze a mennyország is lehet). És sok ember működik úgy (sőt, szerintem az idő múlásával egyre többen jutnak el erre a pontra), hogy van valami, amire vágynak, x féle tulajdonság, más-más súlyozással és aki ezek közül a legtöbbet biztosítja még elfogadható mennyiségű negatívval, azt választják. És a legtöbben nem fognak egy jobbra várni, mert mint mondtam, jobb mindig lesz és ezzel fölösleges harcba szállni. Egyszerűen a legtöbb kapcsolatnál az "aki kapja, marja" elv érvényesül. Aki egybevág az elképzelésekkel és aki nem hoz annyi rosszat ezekkel a jó dolgokkal az életedbe, hogy ne érné meg vele lenni a boldog szingli élet helyett (egészséges embereknél nem teher szinglinek lenni amúgy, csak egy más állapot), azzal vagy. Azzal lépsz kapcsolatba és azzal kezdesz tervezni. És le fogod szarni, ha valaki jobb meg tud más extrát is, mert neked az, ami a párodban van, egyszerűen kielégíti a párkapcsolatban alkotott/várt szükségleteidet. És minél többet vagytok együtt, a kötődés és a közös élmények annál jobban tenni fognak azért, hogy leszard, ha egy állítólagos jó képbe kerül. Mert neked megvan a helyed.

Szóval egyszerűen csak tanulj meg úgy bízni másokban, hogy elfogadod a tényt, hogy igazán megbízni valakiben sosem lesz 100%-ban indokolt.:) Dehát, vállaljuk a kockázatot minden lépésünkkel eleve az életben. Minden levegővétellel, mert minden pillanatunkban benne van a veszteség és a sérülés lehetősége, de még a halálé is. De ez így van jól.