Megéri várni valakire, türelmesnek lenni és próbálkozni? Vagy ha erre van szükség akkor már régen rossz?

Szerintem ha adott egy ember, aki nekünk tökéletesen megfelelne, és nem is elutasító velünk, viszont nincs "Még" (=D) odáig meg vissza értem, de most minden nagyzolás nélkül ugy érzem hogy teljes értekű partnere tudnék lenni az életben, akkor miért gond ha én még reménykedek és próbálkozok? Nem akaszkodom rá, de én úgy érzem hogy ezért a srácért megéri, és azt is tudom hogy nem teljesen közömbös irántam, be is jövök neki szerintem csak épp nincs hanyattesve a külsőmtől=D

Szóval szerintetek lehetetlen h egy lány hódítson meg egy fiút a kitartásával (Nem! ráakaszkodással) és a személyiségével, akkor hogyha amugy nincs gond a külsőmmel sem, viszont a srác nem feltétlen akarja annyira az ismerkedést? Mással sem ismerkedik, leköti a melója, tehát tényleg nem az van h másra lenne rákattanva.