Igaz, hogy mindenki megtalálja a párját? Vagy ez csak egy mese?

Nem, az élet sajnos nem ilyen. Én ebben nem hiszek, hogy van nagy ő meg hogy mindenkinek van párja.

Egy hatalmas emberkupac vagyunk, akik között vannak, akik illenek egymáshoz, vannak, akik nem. Vannak, akik találkoznak egymással, vannak, akik nem. Vannak, akik tesznek azért, hogy találkozzanak egymással és vannak, akik csak várják, hogy rájuk találjanak, de alapvetően szerintem semmi sincs elrendelve, sem jó, sem rossz értelemben.

Az ember olyan életet él, amilyet magának választ, amennyit beletesz. És lehet, hogy van benne egy kis adag szerencsefaktor, de minden sikerünk és kudarcunk a mi döntésünk és mérlegelésünk eredménye. Aki próbálkozik, sikeresebb, aki okosan próbálkozik, mégsikeresebb...

Nem hiszem h mindenki megtalálja a párját. Azok, akik azt mondják h megtalálták, azok java is csak azért mondja, mert úgy kb elégedettek a kapcsolatukkal...

Hasraütés szerűen...az emberek talán 5%-a van azzal, akivel együtt "kell" lenniük, a "sors szerint"

Nem hiszek az ilyenekben, hogy sors meg hasonlók.

a 3-as jól mondja: "Hasraütés szerűen...az emberek talán 5%-a van azzal, akivel együtt "kell" lenniük, a "sors szerint""

a legtöbben megelégszenek azzal amijük akijük van. És már nem keresgélnek tovább.

Ha ebben hisz valaki akkor viszont abban is hihet, hogy ha létezik is, egyáltalán nem biztos, hogy az itt él Magyarországon, és az sem biztos, hogy Európában és az sem biztos, hogy a Földön.

40 éves vagyok, van gyerekem, férjem és mégsem találtam meg.

Amikor szerelmes voltam, azt hittem, megtaláltam, aztán kezdtem rájönni, hogy amit érzek, egyáltalán nem biztos, hogy kölcsönös. Most meg már egyikünk se érez semmit a másik iránt, de a gyerek miatt rabok vagyunk. De mindegy, mert a szabadság is illúzió lenne, egy lehetőség az újabb illúzióra.