Az első kapcsolatuk előtt a fiúk általában angyali, szeretnivaló, tüneményes lényekként tekintenek a nőkre, de 1-2 kapcsolat után ez a megítélés gyakran negatív irányba változik. Akinek voltak már kapcsolatai, hogy érzi, megmaradt ez vagy eltorzult?

Szerintem ha valaki ilyen pelyhedző tündérkeként gondolna rám akinek a végterméke is rózsaszín és mályvacukor illatú az nagyon benézné. Teljesen betegesnek is tartom az elméletet,miszerint ilyen módon képes akár egy fiú,akár egy lány így gondolkodni másról.

Én sose gondoltam máshogy a férfiakra. Két keze van,két lába meg vannak egyedi dolgai. Minek egymást képzeletbeli magaslatokba emelni? Szerintem meg ez a gond. Egy embertől se kéne elvárni,hogy emberi természetét meghazudtolva viselkedjen. Persze a "tündéri" se mindegy mit jelent. Ha csak elvárod,hogy a csaj gondoskodjon rólad akkor ott a hiba a szerkezeteben,hogy aki normális ezt visszafele is elvárja.

Na ennyit a szájcséplésről,jó negemésztést kívánok :D

Nem hiszem, hogy ezt egy "pozitív-negatív" skálán kell nézni. Szerintem nézd onnan, hogy irreális vagy reális irányba mozdul-e el a nézőpontod. Az, hogy valaki angyali, tökéletes, idealizált lényeknek nézi a lányokat/nőket tinikorában, ugyanúgy teljesen irreális, mint amikor valaki megkeseredett nőgyűlölővé válik és minden bajáért a nőket okolja.

Régen én is idealizáltam a nőket, most már egyszerűen embereknek tekintem őket. Ez egy realitásra törekvő kép, ami önmagában nem negatív és nem is pozitív.

>Mert rájövünk, hogy a női nem természete jóval komplexebb, mint hittük, tetteikre pedig sokszor nincs magyarázat.

Nem hiszem, hogy ez így lenne. Ha valamit nem értünk, az nem feltétlenül van azért, mert az a dolog bonyolult, lehet azért is, mert mi közelítjük meg rosszul. Szerintem nincs olyan, hogy valaki bonyolult lélek vagy személyiség, ez csak annyit jelent, hogy nem érti még önmagát sem. Az emberek (köztük én is) alapvetően egyszerű működésűek, csak egy sor ügyes trükköt alkalmaznak, hogy ezt elrejtsék.

Összességében szerintem akkor jársz a legjobban, ha megszabadulsz az illúzióidtól. Ha vonzódsz egy nőhöz, akkor az azért legyen, mert valódi értékeket fedezel fel benne, ne azért, mert sikerül belevetítened valami torz, idealizált képet.

Ha valaki pszichesen labilis igen, azonnal megzuhan ha csalodik.

De varj. Mutass mar egy olyan not pasit aki meg nem

Csalodott?! Akkor most mirol beszelunk?

Nekem ez megvolt olyan 20-21 éves koromig. Előtte, 12-20 éves korom közt szerelmes voltam 5 lányba (a legrövidebbe fél évig, de inkább olyan másfél évekig a többibe), de egyik sem viszonozta. Volt olyan elutasítás is, hogy legyünk csak barátok, de olyan is amikor azt mondta hogy undorodik a gondolattól hogy velem legyen. Fú, bármelyiknek miket meg nem adtam volna, ha ő is szeret és együtt akar lenni velem. Akkor nagyon tudtam szeretni. De ez nem kell így a nőknek ilyen formában.

Szóval a mai napig úgy érzem, hogy nő engem nem tud szeretni soha. 20-21 évesen aztán találkoztam a neten csajozós anyagokkal, amik kb megtanították hogyan is kell eljutni a lányokkal legalább a megszólítástól a bugyi lehúzásáig. Ha már egy nő sem szerethet engem, legalább a szex legyen meg. Sosem a külsőmmel volt gond, inkább csak hogy előtte nem voltam tökös, magabiztos, jó dumás, kezdeményező.

Persze amikor már ezek megvoltak bennem, akkor jöttek a csajok, 2-3 év alatt nagyon sokkal voltam tényleg. Köztük volt néhány, aki így az új formámban már akart volna kapcsolatot, belém is zúgtak (bár ezt az egyik felem nem akarja elhinni), de én már nem, úgyhogy megbántottam jó néhány lányt, amik miatt néha van egy kis bűntudatom, de legtöbbször meg eszembe jut, hogy és velem miket tettek a lányok előtte.

24/F

Jellemzően én is ezt látom. Saját közvetlen tapasztalat nélkül a srácok általában azt veszik le a környezetből, hogy a lányok érzelmesek, érzékenyek, segítőkészek, kedvesek és hasonló pozitív dolgok. A királykisasszonyokat is mindig meg kell menteni a mesében. A kislányokat aranyosnak tartják a felnőttek is, ha egy szép ruhában vannak és ezt hallják a kisfiúk is. (Persze, kisfiúkat is tartanak aranyosnak, csak náluk sokkal többször van ott, hogy rosszcsont és hasonlók.) Suliban is ha egy lány épp hisztis, akkor sokszor a tanár elfogadóbban kezeli, mert biztos valami érzelmi dolog van a háttérben, pedig simán csak hisztis. (Velem pl. kisebb koromban háromszor is történt olyan eset, hogy kettesben voltam egy lánnyal, aki csinált valami rosszat és utána lazán rám fogta. A szülők/tanárok pedig gond nélkül bevették, mert ő egy aranyos kislány és biztos nem csinálna semmi rosszat.)

(A durva, hogy pl. ezen az oldalon is még rengeteg női felhasználó úgy beszél a női nemről, mintha komplexen tökéletesek lennének. Pl. vannak olyan női válaszok, hogy nincsenek anyagias nők. Wtf tévéműsor megy róluk épp a Viasaton.)

És általában 1-2 csalódás után a férfiak reálisabban látják a nőket. Leesik nekik, hogy nem olyan a sztori, mint a mesékben és nem feltétlenül lesz érzelmes, kedves és aranyos valaki attól, hogy nő. Szépen leesik, hogy pont ugyanannyira van köztük agresszív és rosszindulatú ember, mint a férfiak közt, csak sokszor nem olyan nyíltan zajlik a dolog.

Tök jó példa erre azok, akik negatívan beszélnek a nőkről. Van egy hangos kisebbség, aki sikertelen a társkeresésben, ezért sokan azt gondolják, hogy a legtöbb nőgyűlölő sikertelen. Na, az ilyen emberek nem igazán beszéltek még nagy csajozókkal. A nagy csajozók a rengeteg negatív tapasztalat miatt (simán rávehettek lányokat megcsalásra, akár házasság után is) sokkal lenézőbben és tárgyiasítóbban beszélnek a nőkről, csak nem feltétlenül egyenesen a képükbe.

A tapasztalatok nem feltétlenül negatívabbá teszik az embert, hanem óvatosabbá, realistábbá.

#6-osnál a pont, ez lenne az optimális!

#14-es esete is viszonylag tipikus. A férfiakat fiatal korukban sokan nagyon próbálják úgy szocializálni, hogy legyenek kedvesek és aranyosak, mert az jó, az pozitív, azt szeretik a lányok. 20 felett aztán, sok srácnak leesik, hogyha valamit éveken át próbáltak és nem megy, akkor az nem megy. És ilyenkor szokott jönni a váltás, amikor letisztul a kép.

Akik pedig azt mondják, hogy az évek alatt nem változott semmi a másik nem megítélésében náluk: Üljenek le egy ovissal beszélgetni, aztán egy kisiskolással, utána egy gimissel, végül egy egyetemistával. Az emberek véleménye, személyisége a tapasztalatok miatt (főleg fiatal korban), folyamatosan változik, maximum nem tűntek fel élesen a változások az adott személynek, mert a folyamatot nem figyelte magán.

Ez tényleg mekkora kamu, hogy csak a lúzer szűz, csajozásban szerencsétlen srácok beszélnek negatívan a nőkről.

Két régi jó barátom akik természetes, született csajozók 13-14 éves koruk óta (ellentétben velem, akinek huszonévesen tanulnia kellett), ugyanígy hozzám hasonló véleménnyel vannak a csajokról

# 14

A butaságod végtelen, elképzelhetetlen számomra hogy tudsz egyáltalán írni.

Fáj elmagyarázni, de az a néhány lány aki negatív volt veled anno, NEM ugyanaz a néhány lány, akit te utána átvertél, és még át szándékozol verni. Mit mondjak, most kiégett az agyam hogy ilyet embereknek magyarázni kell.

A szerelem elég ritka. Te hányszor voltál szerelmes az életedben? Mert én 5-ször így 25 éves koromra és még azt is kicsit soknak tartom, van jó barátom, velem egykorú, aki csak egyszer-kétszer.

Szóval az 5 szerelem rohadt sok. És igen, elég nagy hatással volt rám, hogy nemcsak egyik sem viszonozta, de volt amelyik még brutálisan küldött el