Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Egyedülálló férfiként hogy dolgozod fel, hogy nem jut neked nő? (csak férfiaknak szól a kérdés)
Nekem kezd rámenni az életem. Egyszerűen nincs hova kiadnom azt az óriási igényt az intimitásra meg a törődésre, ami az évek során felgyűlt bennem. Állandóan azon agyalok, hogy mivel vagyok kevesebb, mint mások. Nem nagyon van kedvem semmihez, mert enélkül nem jó élni.
Egyáltalán, nem is értem, miért annyira evidens, hogy egy egyetemista fiatal csak úgy "kiéli magát". Ez hogy működik másnál? Mi van, ha egyszerűen az illető nem érdekli a lányokat? Miért van az, hogy mindenki képes élményeket gyűjteni, amiket elmesélhet, csak én nem? Mit kell ehhez tenni?
Nagy különbség van az egyedülálló, és a magányos között.
Az egyedülállónak jut nő, mégis egyedül marad, vagy csak nem akar kapcsolatot létesíteni egy nővel abban a helyzetben ahogy van.
Míg, egy magányos embernek nem jut, így ő negatívabban gondolkodik a nők miatt.
Konklúzió:
Egyedülálló férfiként nem zavarja az embert, mert tudja, hogy úgyis fog kapni.
Magányosként pedig igen, mert mindenfajta tünet jelentkezik rajta: depresszió, nőgyűlölés, stb...
Kedves kérdező!
Multimilliomos, rengeteg nő szerint jóképű, sportos testalkatú, magas fiatal férfi vagyok. A szerelmi életem egy katasztrófa. Rengeteget szívtam, túl vagyok több tucat irtó gáz randin, és miegymás. Nyilván volt már korábban komoly kapcsolatom, de az utóbbi időszakban kb. senkinek sem kellek. Hidd el, pontosan tudom, mit érzel. Hogyan dolgozom fel, hogy nem jut nekem nő? A prostituáltakat választom. Havi két alkalom, fullos, 10/10-es lakásos lányok. Ezt három hónapja csinálom, és azóta teljesen megváltozott az életem: már nem görcsölök azon, hogy egy nő miért utasít vissza, már nem idegeskedek olyan dolgokon, hogy vajon mit ronthattam el X randin, vagy már nem csinálok belőle ügyet, ha megaláznak pl. egy társkereső oldalon. Egyszerűen nevetek az egészen, élvezem az életet, dolgozok, a hobbimnak élek, és természetesen emellett ismerkedek is. DE már nem görcsösen ;) Ha összejön, össze, ha nem, nem.
Próbálok válaszolni, már arra, ami érdemi választ érdemel (az első komment pl. nem ilyen.)
Utolsó: havi két alkalom sem túl sok. Furcsa egyébként, hogy ilyen anyagi helyzettel nehéz számodra a csajozás. Hogyhogy nem dobja meg eléggé hozzá az önbizalmadat?
"Amíg egyedül nem leszel boldog, addig kapcsolatban sem."
Igen, ezt sokszor hallottam, de őszintén szólva nem érzem igaznak. Azért egy támogató másik fél szerintem képes annyi erőt és önbizalmat adni, ami elég az embernek ahhoz, hogy kijöjjön a gödörből.
Én egyébként magányos is vagyok. Barátaimmal se sokat tudok találkozni. Valami kimaradt az életemből. Szüleim, testvérem se nagyon figyelt rám soha. Mintha magamra hagyottan nőttem volna fel. Egyszer volt egy lány, aki olyan volt, mintha egy angyalt küldtek volna értem, pont azzal a nyitottsággal, szeretettel, figyelemmel állt hozzám, amit mindig is vágytam. De nem bírtam elfogadni, megijedtem tőle. Azóta kicsit olyan érzés élnem, mintha az élet büntetne, és csak azt figyelné, hogy meddig bírom ép ésszel, amíg le nem lököm magam egy hídról.
Nagyon tudnék szeretni valakit, de úgy érzem, egyszerűen én nem kellek a világnak. Mindig csak vágyom a figyelemre, de soha nem kapom meg. Se baráttól, se lánytól, se rokonoktól, de lánytól nem megkapni a legfájdalmasabb. Bár barátoktól is az, ha belegondolok.
Egész könnyen feldolgoztam, és egy ideje már túl is léptem rajta. Mondjuk én szerencsés vagyok, sem intimitásra, sem törődésre nincs szükségem.
Ami egy nőtől kell, az egyedül a szex. Azt meg a szolgáltatókon keresztül könnyű megoldani. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!