Egy teljesen önbizalomhiányos férfinek, miért tanácsolják, hogy olyan nőnél próbálkozzon, akitől undorodik?

Nem, nem ezt tanácsolja a többség.

A többség azt mondja, hogy előbb tegye rendbe magát önbizalom terén, utána kezdjen el ismerkedni. Csak ezt valamiért nem akarjátok tudomásul venni...

22/N

Azért szokták tanácsolni, hogy próbálkozzon lányoknál, akik annyira nem jönnek be neki, hogy ne görcsöljön rá a dologra. Sokan írják ugyanis, hogy egy szép lánnyal szemben meg se tudnak mukkanni. Így logikusan feltételezhető, hogy egy kevésbé szép lánnyal tudna beszélgetni, és így szerezhetne némi gyakorlatot.

Csak sajnos a szomorú valóság az, hogy az ilyen férfiak egy csúnyább lánnyal szemben se tudnának megszólalni, csak ez még nem derült ki, mert nem próbálták.

Azért, mert elvileg megnyugszol kicsit, ha legalább valakivel kiélheted magad. Más kérdés, hogy közben átvered az illetőt... de olyan is van, hogy idővel megtetszik.

Lányoktól egyébként eleve ne fogadj el soha párkapcsolati tanácsot.

"Lányoktól egyébként eleve ne fogadj el soha párkapcsolati tanácsot."

Hát ugye a disznóvágáshoz sem vegetáriánusok tanácsát szokták kérni...

Nyilván olyan logika sugallja ezt a tanácsot, mely szerint az esélytelenek nyugalma jótékonyan hat majd. Szerintem azonban ez tömény maszlag. Aki nem tud úszni, az a pöcegödörbe is éppúgy belefullad, mint a legtisztább vizű tóba.

Ahhoz, hogy megtanulj úszni, először is meg kell ismerkedned a vízzel. Belemész bokáig, aztán térdig, aztán egyre mélyebbre merészkedsz, ahogy lassacskán nő az önbizalmad.

"Lányoktól egyébként eleve ne fogadj el soha párkapcsolati tanácsot."

Miért, kitől kellene? Évekóta szingli, szűz pasiktól? Mintha bármelyik tapasztalatlan pasi véleménye relevánsabb volna. Furcsállom, hogy így nemhez kötik ezt a dolgot..

"Miért, kitől kellene? Évekóta szingli, szűz pasiktól?"

Nem, hanem olyan pasiktól, akik egykor szintén ilyenek voltak, és rátaláltak a sikerre vezető útra.

"Mintha bármelyik tapasztalatlan pasi véleménye relevánsabb volna."

Nőkénél még mindig relevánsabb. A nők nagyjából a fordítottját mondják annak, amit valójában tesznek. Mindezt úgy, hogy ezt még ők se gondolják át. Olyan, mintha egy nő még magának is mindig azt mondaná, amit a társadalom hallani akar. Ezért nem szabad ebben a témában rátok hallgatni.

Az ilyen férfiak, mint a kérdező, olyan anyák nevelésének eredményei, akiktől folyton azt hallották, hogy "hát a lányokkal kedvesnek kell lenni, virágot kell nekik vinni/majd megtalálod az igazit, ne félj/a nők pont ilyen érzelmes fiúkra vágynak, mint te", stb. A szerencsétlen pedig elhiszi, mivel tekintélyszemélytől jött a tanács, és fél életében szenved, és nem érti, mi van, miközben még maguk a csajok is azt mondják, hogy ők "rendes, érzékeny" pasikat keresnek. Holott az igazság kb. az, hogy az jön be nektek, aki csibész, erős, vonzza a figyelmet és ha kell, mások ellenében is tudja érvényesíteni az érdekeit, de közben úgy tesz, mintha meg lehetne szelídíteni. Ettől indultok be igazán, nem attól, hogy valaki pusztán "kedves". De ezt soha, egy lány se mondja. Ezért nem szabad rátok hallgatni. A pórul járt pasi tanácsa is értékesebb, mint a tiétek, mert ő legalább az igazat mondja arról, hogy mi nem működik.

Miquel nevű felhasználó válasza áll a legközelebb a valósághoz.

Viszont némi magyarázatot fűznék még hozzá:

"...az esélytelenek nyugalma jótékonyan hat majd". Úgy értsd, hogy azon Nők, akik még(!) szabadok, függetlenek és kissé hozzád is hasonlóak. Annyiban mindenképpen, hogy nem kapaszkodnak fel az első fehér paripán érkező daliás lovag nyergébe... (Fehér paripa=> fehér Audi A7, vagy hasonszőrű társaik), tehát náluk még lehet próbálkozni.

Az önbizalom hiány valóban jórészt a neveltetéstől, szocializációtól és környezettől függ főleg. Azért persze szerepet kap a "hozott anyag" is, azaz a múltbéli karma is.

Azt a mentális állapotot tükrözi, h. az illető nem MER nekivágni, nem meri megtenni az első lépést, mert fél.

Mitől fél? Mitől is félhet? Hát a bukástól, a kudarcélménytől, a "megaláztatástól"... hát hogy még erre sem képes... Ezt többnyire még meg is erősíti jó néhány valóságos kudarcélmény. Miért is? Mert tényleg mély-vízbe ugrott, hogy nagy halat fogjon puszta kézzel... holott még úszni sem tud.

Tehát a javallat: Tessék kicsi lépéssel kezdeni... Először csak informálódni... hogyan is kell szépen úszni, azaz hogyan is kell közelíteni a Nő felé. Legelőször is kellő alázattal és őszintén. Nem pedig ajtóstól berontani a házba! - Háááát tessék, itt vagyok! Ugye, hogy reám vártál már mióta Kedvesem! - Ezt Ne!

De azt sem, hogy csak messziről (távcsővel) nézegeted, s legfeljebb csak kaparászni mered a küszöböt... hátha meghallja és beenged. Nem fogja meghallani, s nem enged be. Mert neki - ha valaki - akkor Férfi kell, aki határozottan kopogtat be, s nem pedig egy cincogó kisegér a küszöb alatt...

Ha pedig a határozott kopogtatásodra sem enged be, akkor Ő nem Terád vár. Jobb elereszteni, s máshol kopogtatni. Ez valójában csak annyit jelent, hogy simán tévedtél. Tévedni meg emberi dolog.

Abból a célból meg végképp nem ajánlom a próbálkozást, csak hogy legyen már valakije... akit mutogathat a korzón és/vagy akit időnként megdughat (hogy póriasan fejezzem ki magam). Mondom ezt, mert sajna ilyen is létezik.

De az sem a legjobb ómen, ha a kiszemelt Nő mindenkit, válogatás nélkül beenged az ajtaján. Mert az a Nő, aki nem válogat egy cseppet sem, az 'csak' szeretetre vágyik (esetleg jövedelemre), hogy végre legyen már valaki, aki letelepszik mellé, csak hogy ne kelljen már olyan egyedül lennie. Háááát, ilyen is akad jó-egynéhány. De ez is valahol az önbecsülés, önbizalom hiányából fakad. Na most, két önbizalom-hiányos emberpár (Férfi-Nő), hát nem túl szerencsés felállás. Bár ez még mindig jobb esély, mint amikor nyuszika és farkas találkozik... s próbálnak egy jó párost alakítani. Nem működik...

Mit lehet tenni...?

Tanulni, alázattal. Mindenkitől. Gyakorolni kapcsolatot, kapcsolat építést, sok-sok türelemmel. Pontosan úgy, mint ahogyan úszni is tanult az ember, lépésről lépésre, azaz karcsapásról karcsapásra. Akkor később már nem fog félni kudarctól, megaláztatástól, s megérkezik az önbizalma... mint ahogyan ma már a mély víztől sem fél.

Vigyázat! 'alázat' és 'aláztatás' két teljesen különböző fogalom.

"...ki a szép, ki a csúnya az változó."

Nem egyértelmű a kifejezés, mert hogy

A) Kinek mi a szép és mi a csúnya, embere válogatja. A sztereotípiáktól eltekintve mindenkinek más.

B) A 'változó' az maga az ember ebben a képletben. Csak az ember ízlése, értékítélete változhat, s változik is. Tehát így lehetséges az, hogy ami/aki korábban tetszett, az most egyáltalán nem tetszik és persze fordítva.

Elnézést, ha túl hosszú lettem volna...

Az ERŐ legyen Veletek!