Ha az ember eredendően nem monogám, akkor miért zavarja a férfiakat, ha már van a nőnek gyereke?

@9

Nem a mai nők szerelmesek a gyerekükbe... Totál normális, a tudományban is használt fogalom az anya-gyerek duálunió. Teljesen normális, hogy az anya a gyerekéért van oda és ha nem biztos benne, hogy a kicsi rendben van, nem tudja elengedni magát és lazán a farkadon pörögni, mint valami random ribi.

Épp ez az, hogy az ilyen pasik nem nőttek fel még egy családhoz. Egy egyedülálló anya jó esetben egyedül álló apát keres, vagy valakit, aki legalább nem egy önző tetű és felfogja, milyen szülőnek lenni.

@10

Lehet, hogy ebbe az irányba tartunk. Egyesek szerint azért nőtt a homoszexuálisak száma és a meddő pároké is, mert az emberiség "érzi", hogy túlnépesedett. Pontosabban a zsúfoltság miatt sokak szerint megjelent bennünk egyfajta védekezés.

Most nagyon a régi evolúciós témákon lovaglunk, de érdemes lenne figyelni az újabb jelenségeket is.

A nőnek btw azért érdeke a monogámia, mert már petesejt szintjén több időt ölt az utódba. A nő érdeke az, hogy a saját utódja minél jobb körülmények között nőjön fel, mert neki csak így van esélye. A férfi érdeke, hogy minél több nő hordja ki az ő utódját. Ezért éri meg neki biológiailag és csak biológiailag több nőt dugni, mint egy mellett maradni. Csak hangsúlyozom ismét, társadalomban vagyunk és ez érvényét vesztette.

Valóban igaz az, hogy a saját gyereked mellett is lesz olyan, hogy nem tudsz megfelelő időt tölteni a nővel, de az a te gyereked egyrészt, másrészt megvoltak előtte a kapcsolat feltételei.

Az teljesen más, hogy az anya a gyerekéért mindent megtesz, meg az is, hogy szerelmes belé és csak vele foglalkozik. Egy kapcsolatban a nőnek ugyanannyi felelőssége van abban, hogy a férfivel is foglalkozzon, ami persze kvesebb lesz, mint előtte, ezt kell tolerálni és van, aki erre nem képes. De azért valljuk be, hogy a nők sokszor elfeledkeznek arról, hogy van mellettük férfi is, ez viszont sokszor szakításhoz vezet.

12) de te most megint összemosod a jelenkort az elemi ösztön szintű őskorral. Most már persze, hogy másképp van, hisz mint írtam, mindenkinek mindent egyedül kell megoldania, és úgy hátrányosan érinti őket egy plusz gyerek. De a kérdésed miatt én arra reflektáltam, hogy ösztön szinten ez miért lehetett régen másképp.

A nők sokkal toleránsabbak (átlagosan) egy kisgyerekkel, ez ösztönszerű, ha látsz az utcán egy pici gyereket futni, aki neki fog szaladni egy oszlopnak, hidd el, hogy a nők előbb ugranának, hogy megpróbálják megakadályozni, mint egy férfi. Most ez csak egy random példa volt, értsd jól. Ha a nők nem éreznék úgy, hogy a többi nő léte fenyegetést jelent az ő utódjának felnevelésében, sőt ellenkezőleg, ők is gondoznák a kicsit, hisz mint írtam a közösség érdeke lenne a gyerekek védelme, és nem egyéni érdek, akkor a nők nem lennének ennyire ellenségesek. Több millió éves evolúcióról beszélünk, amit relatív rövid idő alatt írt felül egy vallási eszme, és ez nem is fog egyhamar kihalni senkiből. Genetikailag is szükséges a sok szinűség, tehát nem származhat mindenki egy apától, mert akkor az utódok betegesek lennének.

De mivel nagyon sok körülmény változott meg, nehéz kitalálni, hogy mi miért van úgy ahogy.

Ennek igen egyszerű oka van, mégpedig az erőforrás. Mind külső, mind belső, és mindegyik féltől eredeztetve.

Az pedig, hogy nem akarnak gyereket nem feltétlen igaz. Vagyis, ott is az erőforrásokon a hangsúly. Azt kicsit továbbvíve, az egzisztencián.

Inkább a kérdésedben nincs semmi logika. Minden embert zavar, ami számára terhet jelent. A nők sem viselik jól egy idegen gyerek pimaszkodásait és a hasonlítgatást anyuhoz.

"Ez lenne a kézzel fogható bizonyíték arra, hogy az emberi faj elkorcsosult és pusztulásra ítéli a természet?" Ez meg a csak a szokásos öngyűlölő baromság. Se alsóbbrendűek, se felsőbbrendűek nem vagyunk, nem korcsosultunk el és nem fogunk kihalni, csak ha minden más életnek is vége van.

Több olyan mozaik családot is ismerek ahol a hozott gyerekek estek egymással szerelembe és így végülis biztosítva lett a családi unió, az unoka már közös, így érzelmileg-gazdaságilag stabilizálódott a helyzet.

Gondolom ez valami tudattalan egyensúlyra törekvés, na meg persze a helyzetből fakadó szerencsés véletlen.