Egy szexuális életet élő férfinak megéri egy szűz lány felé való kezdeményezés?

#10

Nem vitát gerjeszteni akarok, de még csak okoskodni sem, viszont érdekelne, miért gondolod azt, hogy mindenféleképpen el kell csesznie az embernek legalább egy párkapcsolatát ahhoz, hogy ezekre a dolgokra rájöjjön.

Szerinted a kompromisszumkötés és a saját önérzet háttérbe szorítása a másikkal való jó viszony megőrzése érdekében olyasmi, ami nem jön elő minden szorosabb emberi kapcsolatban, csakis párok között? Mennyire lehetnek kompatibilisek egymással, mennyire ápolhatnak elmélyült köteléket/barátságot azok az emberek, akik csak addig maradnak együtt, amíg a rózsaszín köd és a szenvedélyes kefélések tartanak? Gondolod, hogyha valaki anno boldognak érezte volna magát abban a "jó" kapcsolatban, amit most visszasír az azutáni szar tapasztalatai miatt, akkor véget vetett volna neki? Szerintem ha valakit szeretsz, nem kell begyakorolnod, hogy hogyan tartsd az ő érdekeit is szem előtt, hanem ez ösztönszerűen adja magát, mert mindent meg akarsz tenni annak érdekében, hogy ne veszítsd el őt. Számomra az is elég elképzelhetetlen, hogy bárki, pláne egy lány képes legyen félredobni egy stabil, szeretetteljes, jól működő kapcsolatot egy olyan emberrel, aki tűzbe menne érte, csak azért, mert más farok még nem járt benne, "pedig az milyen izgi lenne".

Lehet, hogy túlságosan saját magamból indulok ki, vagy idealistább vagyok a kelleténél, de jelenleg nem tudom úgy látni a helyzetet, ahogy te.

#12 - Nem kell elcseszni ahhoz egy kapcsolatot, hogy véget érjen.

Teljesen más kapcsolatban a kompromisszumkötés, mint más emberekkel. Össze sem lehet hasonlítani a kettőt.

Mennyire lehetnek kompatibilisek? A legtöbb kapcsolatban baromira nem kompatibilisek az emberek, csak azért vannak együtt, hogy ne egyedül legyenek.

Volt jó kapcsolatom (nem is egy), aminek vége lett és visszasírom. Most ennyi év tapasztalata után már nem szakítanék, mert rájöttem, hogy milyen dolgok fontosak az életben. Akkor viszont még tapasztalat nélkül jó döntésnek tűnt a szakítás.

A 'mindent meg akarsz tenni annak érdekében, hogy ne veszítsd el őt' mondatból látszik, hogy neked ez a tapasztalat még hiányzik. Ez alapból hibás felvetés. Nem azért cselekszel dolgokat, hogy ne veszítsd el. Hanem vagy már annyira kapcsolat érett, hogy a dolgok, amiket teszel, nem vezetnek a másik fél elszomorításához.

Ne azért ne csald meg a párod, hogy ne veszítsd el, hanem mert nem akarod, mert boldog vagy a kapcsolatban és nincs rá szükséged.

Ne azért ne féltékenykedj a kapcsolatban, hogy ne veszítsd el a párod, hanem mert tudod, hogy azért vagytok együtt, mert együtt akartok lenni. Továbbá ha megcsal, akkor nem illetek össze és jó, hogy kiderül.

Na meg egy 'újoncnak' nagyon nehéz behatárolnia, hogy mi az egészséges együtt töltött idő. Egy olyan kapcsolatot sem ismerek, ahol jól sült el az, hogy begubóztak. Rengeteg friss párkapcsolatos embernél előfordul, hogy megszűnik mindenki és minden más, csak ők ketten vannak. Ez rossz.

Csináltam ilyet, ma már nem tenném. Meg kell maradnia az életünknek a párunk mellett is, különben csak rossz kapcsolat lehet a vége. Ezért alakul ki itt is sok szakítás után a sírás, hogy "mit csináljak nélküle, nincs értelme az életemnek"... Nem tudják az emberek a helyén kezelni a párkapcsolatot.

A 'tűzbe menne' dologra pedig csak mosolygok.

Szerintem is idealistább vagy a kelleténél, mert a realizmus a fenti dolgokat mutatja. Ez van jelenleg a világban. Kivételek vannak, de nem arra kell alapozni.

Sajnos a sok szende szűz illetve kapcsolatra áhítozó ember ezeket (nem rád gondolok, hanem a csöndben lepontozókra) nem tudják elfogadni, hisz ez esetben őket soha nem éri el a 'boldogság'. Ők alig várnak már egy kaki kapcsolatot, ahol lehetnek társasan szomorúak. Aztán majd megcsalás, szakítás és .... áh, ez nem az én bajom.

#13

"Teljesen más kapcsolatban a kompromisszumkötés, mint más emberekkel."

"[...] már nem szakítanék, mert rájöttem, hogy milyen dolgok fontosak az életben."

Ezeket kifejted? Dogmákkal és konkrétumokat nem tartalmazó bölcseletekkel elég nehéz vitába szállni.

"A legtöbb kapcsolatban baromira nem kompatibilisek az emberek, csak azért vannak együtt, hogy ne egyedül legyenek."

És ez szerinted így van rendjén, vagy csak egy magyarázatnak szántad arra, hogy a kapcsolatok jelentős része miért rövidéletű/miért nem kielégítő azok számára, akik még elhiszik, hogy lehet jobb?

Én nem szeretnék csak azért összejönni mással, hogy ne legyek egyedül, ezért vagyok egyedül.:D Amennyiben te ehhez egész életedben másképp álltál, az lenne a meglepő, ha nem úgy gondolnád, hogy a jó kapcsolat csak a szar viszonylatában lehet jó. Talán félreértelek, vagy majd azután fogom elfogadni, hogy én is "kiszívtam az élet velejét", de egyelőre ez úgy hangzik, mintha szerinted csak beérni lehetne valakivel jobb híján.

Nem pont a megcsalásra meg a féltékenykedésre gondoltam, mikor azt írtam, hogy a párod megtartása végett teszel/nem teszel meg dolgokat, hanem inkább arra, hogy hajlandó vagy bevállalni olyasmit is, ami kívül esik a komfortzónádon, illetve félretenni kicsit a saját szempontjaidat vagy érdekeidet, áldozatokat hozni, ha szükséges.

"A 'tűzbe menne' dologra pedig csak mosolygok."

Miért? :D Irreális, hogy bárkinek is a társa jelentse a legfontosabb dolgot az életben, vagy hogy a kapcsolata prioritást élvezzen minden más rovására (...ami nem egyenlő azzal, hogy az illető érdektelenné válik a külvilág felé)?

Abban egyébként egyetértek, hogy a párkapcsolat mellett jó volna, ha senki nem szűnne létezni úgy sem, mint egyén, mert látom, mi megy körülöttem, látom, hogy az emberek egymás nyakára nőnek és megteremtenek maguknak egy egyhangú, ingerszegény otthoni légkört, amit aztán elunnak, sőt frusztrálttá válnak a hiányérzet miatt, amit az okoz, hogy az életükből kizárnak minden és mindenki mást.