Ti melyik csoportba tartoztok, inkább vártok az igazira és ha kell több évet is vártok rá vagy lejjebb adjátok az igényeiteket, hogy végre társat találjatok? (nemet írjatok)

23 éve várok, lassan lejjebb kell adnom, úgy érzem :D volt pár lány, csak rendszerint elcsesztem.

a F az fiú, vagy female?

Valaki vagy tetszik és vonzódok hozzá vagy nem. És aztán vagy összeillünk és működik vagy nem.

Az ideál elképzelésével és kergetésével az a baj, hogy vagy életed végéig várhatsz mire megtalálod, vagy ahányszor azt hiszed, hogy megtaláltad annyiszor csalódsz. Egy elképzelt személy mintájára élő embert nem lehet ráhúzni. Fordítva működik: egy adott ember megfelel nekünk vagy sem.

Ebből adódnak az olyan problémák és kérdések, hogy "miért nem találok végre egyetlen normális nőt/férfit sem", "miért csalódok az összes nőben/férfiban?", stb.

Ha tiaztában vagyunk magunkkal, ismerjük a lehetőségeinket, magunkat, a személyiségünket, akkor FELISMERJÜK, ha olyan valakibe botlunk akivel működhet. Ekkor sem keresni kell, hogy ki illik-e hozzánk, hanem FELISMERNI.

Nem arról van szó, hogy LEJJEBB kellene adni az igényeket. Hanem arról, hogy nem ismerjük magunkat és az idealizációnk és a valódi igényeink eltérnek.

Gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy éljük az életünket, megtetszik egy nő vagy férfi ezért beszélgetni kezdünk vele aztán megusmerjük a másikat, ismerjük magunkat is és érezzük, hogy összeillünk és működni fog vagy sem.

Ez akkor nem működik, ha van egy ideálunk, amihez ragaszkodunk, illetve nem ismerjük eléggé magunkat és így a valódi igényeinket sem. Ennek az oka általában a hosszú várakozás vagy sorozatos pofára esés.

INFP here! Nevessetek ki, de mivel álmodozó idealista vagyok, gyerek korom óta hiszek abban, hogy lesz egy olyan hölgy akivel egymásnak vagyunk teremtve, csak még nem toltuk össze a bevásárló kocsit a bóótban sajna. :))

Még nem adtam fel! x)

39Ffi

14: "Az ideál elképzelésével és kergetésével az a baj, hogy vagy életed végéig várhatsz mire megtalálod, vagy ahányszor azt hiszed, hogy megtaláltad annyiszor csalódsz."

Mindenkinek van egy ideálja, ez fix. Én sem azokat kergetem elsősorban, ámbátor megjegyezném, hogy nekem az "ideálom" vagy elképzelésem, ha így jobban tetszik, inkább a belső értékekre irányulnak. Azért ha valamelyest passzolnak az említett elképzeléseimhez, akkor az nem rossz dolog! :)

Továbbá mindenki csalódott valamilyen szinten, valaki kisebb, valaki nagyobb mértékben, de én úgy fogom fel (persze kellő kidepizés után, kis egómat azért egy darabig simizgetni kell, ugye :P), hogy nem voltunk egymáshoz illőek igazán azaz nem voltunk "egymásnak teremtve" ahogyan azt a 17-es hozzászólásomban is említettem volt.

Amúgy a többivel egyetértek amiket írtál! (többé-kevésbé)! like!

Ott kezdődik a gond, hogy sokan az igazit keresik. Azt értik alatta, hogy egymásra néznek, jön egy nagy bumm és onnantól minden megy magától. Tenni se kell érte.

Felnőtt ember meg tudja, hogy ha a kapcsolatért az egyik fél nem tesz semmit, akkor azt a fene megeszi, mert mindenért neki kell egyedül küzdenie, hogy életben tartsa.

Olyan embert keresek akivel hosszútávon tudok együtt élni. Amikor jön jön, amikor nem nem.

Introvertált lány vagyok, a magam világában jól eléldegélek, szóval nekem nem sürgős a társkeresés témaköre.