Lehet hogy rosszul gondolom ezt férfiként?

Lehet, hogy egy kicsit naiv vagyok, azonban nem vagyok rosszindulatú, mint te és nem feltételezek minden ok nélkül, minden ismertség nélkül rosszat a másikról.

Hogy már biztos megcsaltak téged..

Ember.. normális vagy te?

Ha te nem csalnád meg a párodat, akkor milyen jogon feltételezed azt a másik ember párjáról, hogy ő biztos megcsalja a párját?

Semmit se tudsz a másikról, de máris vádaskodsz, és lehetőségekről d..málsz, hogy lehet, hogy megcsaltak..stb.

Nem, képzeld, nem csak te vagy olyan tökéletesen hűséges férfi, más is képes erre, nemcsak te.

"Nem mondanám hogy negatívan nézem a dolgokat inkább csak szeretek a valóságnál maradni a mesék helyett"

Milyen valóság? Ki szerint valóság? A média szerint? A híradó szerint?

Egyébként még mindig várom azokat a linkeket, amik a statisztikákat, meg az esettanulmányokat tartalmazzák.

Ne csak a levegőbe beszélj. Mutasd meg, hogy honnan is veszed állításodat. Bizonyítsd!

És még valami, tudni illik, hogy hazánk az egyik legboldogtalanabb nemzet. Szóval erre akarsz alapozni? Erre a negativizmusra? Ahol minden 2. ember búvalbszott, negatív, panaszkodik állandóan és megkeseredett?

A legtöbb ember nem foglalkozik önismerettel, önszeretettel, pszichológiával.

Akkora kisebbrendűségi komplexussal, önbizalomhiánnyal és önutálattal rendelkezik az ország nagy része, hogy az már felháborító.

Igen, rosszul gondolod. Legalábbis egyoldalúan és leegyszerűsítően.

És eddig még egy darab hiteles forrást, adatot és statisztikát sem láttunk.

Kedves Kérdező, a kérdésed egy inkoherens sztereotípiahalmaz. Semmilyen forrás nem támasztja alá az általad elmondottakat, a saját közvéleménykutatásod nem mérvadó. Ha többször elolvasod, és elvonatkoztatsz attól, hogy te magad írtad, talán belátod, hogy az írásod egy humánetológiailag félművelt himoid önigazolási próbálkozása. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne lenne igazad azon a szinten, ahol élsz. Csak azt jelenti, hogy kérdéseddel illusztrált szinten éled meg érzelmeid és szexualitásod, tehát nem is láthatod komplexebben, árnyaltabban a kérdést. Mondhatni, ennyire vagy képes most. Ez nem szégyen, nem bántani akarlak. Mindenki elkezdi valahol.

Jogodban áll fejlődni. Időt, energiát és odafigyelést kell bele fektetni, de megéri.

"A hozzád legközelebb álló 5 ember átlaga vagy." Brian Tracy

Ahhoz képest, az életem folyamatosan ment felfelé, és csak hozzásegítettek a Titok, Csernus Imre, Szabó Péter, Osho, Brian Tracy..stb. önismereti, pszichológiai könyvek, hanganyagok.

Hát, ha a nap 24 órájában olyan gondolatokkal veszed magad körbe, hogy jaj..de sz..r az élet, akkor bevonzod, persze, hogy ez fog veled megtörténni, hisz erre keresel bizonyságot, hogy milyen sz..r is az élet. Pedig nem az.

Tavaly 26 éves voltam, és egyedül anyukám halála tört meg, ez a hír törte darabokra az életemet. Még akkor se törtem meg, mikor 12 éve (2005-ben kiderült, hogy anya daganatos, akkor még gyerek voltam).

Felnőtt fejjel is bíztunk, anya küzdött, mint kiderült egy közeli ismerős által, és nekem is ez a tapasztalatom, hogy anya miattam maradt életben, hogy fel tudjon nevelni és elindítani az életben.

És milyen érdekes, pont akkor romlott le teljesen az állapota, mikor megkaptam életem legjobb állását, párommal terveztük az összeköltözést.

Anya kitartott, míg tudott, míg úgymond elértem az életem tetőpontját.

És most, hogy az életem darabokra tört lelkiekben, küzdök, hogy visszatornázzam magam a régi énemhez, hogy legalább megközelítőleg olyan életvidám és pozitív legyek, mint előtte. Nem sajnáltatom magam, pedig k..rvára irigy vagyok az összes lányra, akinek él az anyukája és láthatta, látni fogja őket menyasszonyként, látni fogják az unokájukat..stb.

Nyugodtan vedd magad körbe sz..r negatív gondolatokkal. Lesz..rom, hogy te mivel mérgezed magad. A te életed.

Ahhoz képest, nekem a tavalyi évem még így is jól sikerült. Az élet próbálta kárpótolni a veszteségemet: olyan eseményeken tudtam részt venni, amin előtte nem és szerettem volna: Csernus előadás, karácsonykor Sarah Brightman - Gregorian koncert Pesten, párommal lakást vettünk.

És milyen érdekes, pont ilyenkor történnek ezek is. Véletlen? Nincsenek véletlenek.

5 éves párkapcsolatban vagyok és tudod, kisfiú, a tettek a bizonyítékok, amik miatt bizalmat lehet szavazni a másiknak.

Ja, és képzeld, 4 és fél évig 200 km-es távkapcsiban voltunk.. és NEM CSALT meg a párom és tavaly decemberben pedig a városomba költözött, összeköltöztünk.

Szerinted ilyen lenne egy megcsalós férfi?

Nyugodtan áltasd csak magad a tévképzeteiddel.

És a körülményeket kik teremtik meg? Te saját magad vagy életed alakítója. Ha rosszra fordul az életed arról te tehetsz, nem a másik.

Általánosságban a magyar emberek negatívak és rettentően panaszkodósak.

Soha nem tudnak örülni semminek. Ha 30 fok van, az a baj. Ha esik az eső, az a baj. Ha fúj a szél, az is baj.

Annak se tudnak örülni, hogy élnek.

A saját gondolataimért én vagyok felelős. Éld csak nyugodtan a sz..r negatív gondolatokkal, aggódással teli életedet. Köszönöm, én jól vagyok a magam harmóniájában és kizárom a híradó kékfényes, megölte, feldarabolta, meggyilkolta "híreit". Ezekre nem vagyok kíváncsi. Nem vagyok magam ellensége. Ezek nem hírek.

Ha kérdést is pontozni lehetne, itt 0%-ot értél volna el, kérdező. Mint ahogy az én válaszom véleményezése is ahhoz konvergál majd. Ezt az oldalt a kamaszok, vagy fiatal felnőttek uralják, ők pedig (nagyon helyesen) idealisták. Te kissé koravén vagy. Amellett, úgy látom, nőnemű, mert bár a gondolatod alapvetően helyes, az okfejtésed sántikál itt-ott.

Ragadjunk ki néhány mondatot, ls vizsgáljuk meg ezeket evolúciós szempontból, ahogy neked is tenned kellett volna, ha etológusi babérokra törsz.

" a párválasztásban elsődlegesen az ösztöneink dominálnak.A nők preferenciája (egészséges,megbízható,tehetős). A férfiaknál viszont szinte csak az egészség avagy szépség dominál."

Ez helytálló, de nézzük, miért van így? Azt te is észrevetted, hogy a két nem merőben különbözik egymástól mind lelkivilág, mind gondolkodás szempontjából. A párválasztás ALAPVETŐ célja a génjeink továbbjuttatása. A nőnek ehhez MEGBÍZHATÓ társ kell. Olyan, akire lehet számítani, aki ott lesz mellette akkor is, ha a csemetét a kardfogú tigris barlangjából kell kimenekíteni. Akkor is, ha ellenséges hordák fenyegetnek. MINDIG! A férfi szerepe a családfenntartásban elsősorban az utódnemzés, majd a család védelme, eltartása,, élelemmel való ellátása. Neki olyan nő kell, aki jó eséllyel ki tudja hordani, fel tudja nevelni a csemetéjét. Ehhez nem " az egyén személyisége(pl:intelligencia)" szükséges, hanem a másodlagos - azaz szemmel jól érzékelhető - nemi jelleg jegyei. A férfi tehát a szemével lesz szerelmes, akár (f-)elismeri ezt, akár nem.

".A nők sokszor már gyerekkorukban szeretnek eljátszani a család gondolatával a férfiak ellenben inkább katonásdit játszanak."

Minden állat kicsinyének játéka a felnőttek életének utánzása. Így van ez az ember esetében is. Pontosabban így volt, amíg a számítógépes játékok valami egészen torz világot nem varázsoltak gyerekeink elé. Mint feljebb mondtam, a nő "dolga" gyereknevelés, a férfi "feladata" a csald védelme. A lányok tehát babáztak az elmúlt évmilliók alatta, a fiúk meg verekedtek, kardoztak, katonásdit játszottak.

" míg a nők nagy része monogám párkapcsolatra vágyik nyilván a biztos érzelmi és anyagi háttér miatt addig a férfiak nagyobb része képtelen lemondani a fajfenntartó ösztönéről"

Ennek oka szintén a férfi-nő különböző felépítésében keresendő. A férfi agyában 4x akkora helyet foglalnak el a faj-, mint a létfenntartási funkciók. A nők esetében ez az arány fordított. Ha megnézzük, ez érthető is. A férfi dolga a család védelme. Neki tehát nem szabad féltenie magát, bátornak, vakmerőnek, az életet kevésbé tisztelőnek kell lennie. A nőnek saját élete a fontos, mert az utódokra is csak úgy tud vigyázni, ha neki magának nem esik baja. Emellett a férfi a nagy számokkal operál. Ha sok helyen szórja szét a magjait, bízvást lesz olyan mag, ami termékeny talajra hull, és elérve a felnőttkort továbbörökíti az apa génjeit. A nő annak férfinak a génjeit kész befogadni, akit szeret. Aki bebizonyította neki (szóval vagy tettel), hogy ő, és csakis ő érdemes erre a projektre, hiszen ő maga pompás példánya az emberi fajnak, így a génjei is megfelelőek a faj fenntartásához.

Mostanra mindenki összevont szemöldökkel kapkod a piros pracli után, mondván, hogy sem állatok,, sem ősemberek nem vagyunk. Valóban nem. De az évmilliós evolúciós törvényeket nem hatják meg holmi párezer éves divathullámok, vagy morális erkölcsök. Azok ott lappanganak mindenkiben, s csak a körülményektől függ, mennyit (és mikor) enged feltörni belőlük. Mint fentebb jeleztem, a fiatalok idealisták. El kell érni egy bizonyos kort (férfiaknál ez általában 40 felé, a nők esetében sokszor sohasem következik be), amikor felismerik, hogy eddigi életüket (hűségüket) nem az ő fene nagy gerincességük, hanem sokkal inkább a párjuk szerelme tartotta életben.

Miquel,

nem nyomtam pirosat, bár nem értek veled egyet, főleg ami az utolsó bekezdésedet illeti.

Hogy a férfiakban mi zajlik le, nem tudom.

A saját éltemben is megtanultam egy két dolgot, de elpazaroltam volna 40 évet az életemből, ha morálisan,lelkileg stb nem érek el egy olyan szintet, hogy az erkölcsi kérdés felülírja az ösztönöket.

A múltkor találtam egy 10 ezrest a sparban és odaadtam a pénztárosnak, mert eszembe sem jutott megtartani ami nem az enyém. Ez valaki számára ostobaság, de nekem evidens.

Ahogyan az is evidens volt, amikor a házasságom boldogtalan lett és nem láttam már a kiutat, hogy a szex hiányát nem egy szeretővel pótoltam, hanem elváltam. A férjem sem csalt meg, bár lehet ha megtette volna, akkor a bűntudat miatt pedálozott volna és jobbnak tűnt volna a kapcsolatunk, de mindketten vagyunk annyira gerincesek, hogy ne a látszatra hanem a valóságra próbáljuk építeni az életünket.

Nem vonom kétségbe ösztönök meglétét, de nem ez dominál a választásnál, ha szerelemről van szó. (a szexuális vágynál igen, de a kettőt ne keverjük össze)

Tudom, te azt hiszed, a nők nem ismerik magukat, holott sokkal több nő jár pszichológushoz, önfejlesztő előadásokra, olvas szakkönyveket stb. És ők vannak ott nagy részt meditáción, jógán, önfejlesztő workshopokon, családállításon és tudom is én. De ők közben nem csak megismerik magukat hanem fejlődnek is. Neked is ez maradt ki,úgy látom.

"Te kissé koravén vagy. Amellett, úgy látom, nőnemű, mert bár a gondolatod alapvetően helyes, az okfejtésed sántikál itt-ott."

Ennél szexistább kijelentéssel nem is tudom, mikor találkoztam utoljára.:D Főleg, hogy egyébként a kérdésben is szerepel a "férfiként" szó, ami vagy ennyire könnyedén elkerülte a figyelmedet, vagy olyan szinten beléd van ivódva az a téves meggyőződés, miszerint egy gondolatmenetet hibás logikával levezetni csakis egy nő lehet képes, hogy már a saját szemednek se hiszel, ha olyasmibe ütközöl, ami ennek ellentmond.:D

"Szóval te képes vagy "uralni" a halálfélelmedet ha pisztolyt nyomnak a fejedhez?"

Az a baj, hogy te itt egy érzésről beszélsz, nem cselekvésről. A halálfélelem ebben a kontextusban maximum azzal vonható párhuzamba, hogy a férfi érzi magában a nemi vágyat, vagy felizgul valakire, aki nem a párja. Az, hogy uralja az ösztönét, nem azt jelenti, hogy még véletlenül sem gondol a szexre, hanem azt, hogy nem jut el a tettlegességig, mert az igenis rajta múlik, hogy enged-e a késztetéseinek vagy sem.

Egyébként esküszöm, nem értem, miért jön mindenki állandóan a biológiával, a magvak elhintésével, az egészséges utód nemzésére való törekvéssel, a nők biztonságot nyújtani képes alfahím utáni ácsingózásával, meg a szokásos hülyeségekkel, mikor az is egy alapvető igazság, hogy az emberek szeretet és elfogadást igényelnek, valakit, aki az érzelmi stabilitást jelentheti nekik, akit a legfőbb bizalmasukként kezelhetnek, akihez "hazatérhetnek", elmenekülhetnek a kinti világ kegyetlenségei elől, és aki előtt nem kell megjátszaniuk magukat. Ez nem idealista maszlag, hanem egy baromi kézenfekvő magyarázat arra, hogy miért akarnak a legtöbben párkapcsolatban élni, és nemtől független. Ne mondja nekem senki, hogy ezeket a szempontokat figyelembe véve az tesz valakit megfelelő társsá, hogy magas és izmos, sok a pénze, vagy éppen nagy melle van kerek seggel. Máris érthetővé válik, miért kerül esetenként (ahogy öregszik az ember, annál jellemzőbben) előtérbe a személyiség a külsőségekkel szemben.

Ha igaz lenne, hogy aszerint választunk magunknak párt, amit írtál, Kérdező, akkor a kapcsolatok azért csesződnének szét, mert a rózsaszín köd eloszlásával, a szexuális vonzalom intenzitásának csökkenésével felismernék az emberek, hogy a partnerük valójában semmit sem képes nyújtani nekik a szenvedélyes keféléseken kívül, így elég hamar üressé és értelmetlenné válna az együttélés.