Miért rosszabb hogy ha egy férfi lakik a szüleivel mintha egy nő?

#60

Az én részem a nagyobb. Ennyi.

Egy szüleivel élő nőre rengeteg, társadalmilag elfogadott modell van a múltban és a jelenben:

- egyedül neveli a gyerekét és kell a pénz meg a segítség

- vénlány maradt és nőként kevesebbet keres, nem teheti meg

- amikor a szülő(k) egészsége összeomlott, a lánygyermekük költözött oda segíteni (és akkor itt is lehet fejtegetni, hogy miért pont ő, de ez egy külön téma)

- többgenerációs együttlakás volt egy nagyobb házban/lakásban, de a férfiak ugye hamarabb halnak

Ezeknek egy része mindig is elfogadott volt, a többit pedig az utóbbi évtizedekben mentette ki a lenézettségből (pl. nem ciki "vénlánynak" lenni, mikor a negyven éven felüliek között kevés a házas és elképesztően sokan gyermektelenek. Vagy éppen manapság már nem megbélyegzett ember a "megesett leány" vagy az elvált nő).

Ugyanakkor a férfiaknál ez sokkal szűkebb mezsgye és ahogy sok egyéb esetben is, a szexuális forradalom - emancipáció - feminizmus néven ismert mozgalmak a női oldal reformja mellett kevesebb változást hoztak a férfi oldalon, pedig kellett volna.

Tehát férfiként nem lakhatsz otthon anyagi okokból, mert csak akkor vagy férfi, ha sokat keresel. Férfiként egy váláskor soha nem lehet nálad a gyerek, mert "a gyereknek kell az anyja". Innentől a gyereküket egyedül vagy nagyszülőkkel nevelő férfiak igen kevesen vannak, elsősorban az özvegyek kerülnek csak ilyen szituációba... akiket mindenki sajnál, aztán azonnal megpróbál összehozni valamelyik elvált barátnőjével.

És még sorolhatnánk a példákat, de szerintem érthető. Egy szülőkkel együtt élő férfit csak ahhoz tudnak kötni, hogy ő nyilván életképtelen.

A modern fogalmaknál is ezt látjuk: bekerült a köztudatba a "mamahotel" fogalma, ami eredetileg a közepesen jól szituált, amerikai középosztály fogalma volt az otthon maradó Férfi Vagy Nő nemű gyermekre, akinek van pénze, csak kényelemből marad a szülei nyakán. Erre a magyar társadalom azonnal ráhúzta a saját sztereotípiáit: minden szülővel lakó embert mamahotelesnek hív és csakis férfiakra gondol közben, csakis ilyen példákat hoz. A saját egziszentciával rendelkező, a szüleitől elszakadni képtelen 35éves nő nem "mamahotel" nekik (meg az sem, amikor a szülők vesznek egy lakást a nőnek és harmadnaponta hordják neki a kaját), de a 27 évesen minimálbérért gürcölölő ésközbentanuló férfi már az. Mert miért nem tartja el magát.

Szóval a rövid válasz: a nemi sztereotípiák a férfi oldalon nem változtak, ezért az "ideális férfiról" való elképzelés kizárja a szülőkkel való együttlakást, jelentős taszító tényező. Ettől még persze a gyakorlatban sokszor elfogadják ezt az emberek, de nyilvánosan a képmutatásé és a szexizmusé a terep.