Miért rosszabb hogy ha egy férfi lakik a szüleivel mintha egy nő?

Nem rosszabb, csak ebbol a temabol is latszik, hogy tobb az anyagias no es tobb tarsadalmi elvaras van a ferfiakkal szemben.

+ Ez az oldal tele van megkeseredett nokkel, ami a valaszok pontozasabol is latszani fog. A valosagban sokkal kevesebb not zavar a lakas tema, mint itt.

Sokkal inkább függ kortól, mintsem nemtől.

30+ évesen mindkét nemnél sugall valamit - hogy nem képes megállni a saját lábán, gondoskodni magáról.

Egyébként azért van a köztudatban, hogy férfi esetén gázabb, mert még mindig nem jöttünk ki a múlt századból, hiába állítjuk az ellenkezőjét. Az emberek agyába az van beleégve, hogy a lánygyermeket anyu megtanítja a háztartás rejtelmeire, míg a fiúgyermek popója alá tolja a széket és elé teszi a kaját.

Vagyis, míg a nő lehet életképes, mert meg lett rá tanítva, a férfi, aki soha nem élt egyedül, önellátásra képtelen.

(Én nem mondom, hogy így van, csak szerintem ez lehet a sztereotípia mögött, sokkal inkább, mint a nők pénzéhsége.)

#1

Azt azért tegyük hozzá, hogy nagyon sok itt a rinya-pinya kisfiú, akik úgy terjesztik a b..romságaikat, mint az igét. És főleg nekik is köszönhető, hogy elterjedt az a téves képzet, hogy baj, ha a szüleivel él egy pasi.

De azt azért tegyük hozzá, hogy nem mindegy, hogy milyen korban van az illető pasi. 30 fölött, akárhogy is nézzük, gáz, ha a szüleivel él az ember, bármelyik nemről is van szó.

Szerintem egyik sem rosszabb mint a másik. Nőként nem zavar, ha egy férfi otthon él, DE legyenek céljai, dolgozzon és legyen önellátó. Én pont ugyanúgy éltem, most fenntartom magamat és a háztartásom. Ennyit várok el a másiktól, se többet, se kevesebbet.

A közhiedelemben pedig azért van így, hogy férfinél rosszabb az otthon lakás, mert a lányokat ritkábban szolgálja ki anyu teljes mértékben, míg a fiúknál gyakoribb a totális életképtelenség. Nálam pl. ez a totális mamahotel, és ez taszít. Én nem fogom kiszolgálni a másikat.

"De azt azért tegyük hozzá, hogy nem mindegy, hogy milyen korban van az illető pasi. 30 fölött, akárhogy is nézzük, gáz, ha a szüleivel él az ember, bármelyik nemről is van szó."

Szerintem ez nem így van. Ha van egy 30 éves férfi, aki otthon él, besegít otthon, rendesen dolgozik, és jól kijönnek a szülőkkel, akkor miért lenne gáz? Csak azért vegyen ki albérletet, mert a társadalom azt nyomatja, hogy milyen égő nem egyedül lakni? Ugyanis képzeld el, rengeteg olyan 30-as férfi/nő van, aki nem tud a keresetéből saját lakást venni, de ha megismerkedne egy olyan személlyel, akivel eltudná képzelni a közös jövőt, gondolkodás nélkül összeköltözne vele egy közös kuckóban.

Bírom, hogy az emberek csak azt ismételgetik, gáz, gáz, gáz, de közben bele sem gondol a dolgokba.

#5 Nekem sincs még saját lakásom, és a párommal élek emiatt albérletben. Messze nem voltam még 30 éves, mikor összecuccoltunk, de rémesen kellemetlen volt, hogy nincs magánéletünk, hogy utcán randizunk, mint a kamaszok, és még sorolhatnám.

30hoz közelítve pedig akkor sem lennék hajlandó otthon lakni, ha nem lenne senkim, mert önálló, szuverén ember vagyok, akit speciel piszkosul idegesít, hogyha gyerekstátuszban van ennyi idősen. Mert tetszik vagy sem, amíg otthon lakik valaki, addig gyerekként fognak rá tekinteni. Tök mindegy, hogy 25 vagy 35 éves és férfi, nő, vagy bármi egyéb.

Nyilván vannak kivételek, egy több generációs családi ház megint más tészta, de lássuk be, ez a ritkább szitu...

"30hoz közelítve pedig akkor sem lennék hajlandó otthon lakni, ha nem lenne senkim, mert önálló, szuverén ember vagyok, akit speciel piszkosul idegesít, hogyha gyerekstátuszban van ennyi idősen. Mert tetszik vagy sem, amíg otthon lakik valaki, addig gyerekként fognak rá tekinteni. Tök mindegy, hogy 25 vagy 35 éves és férfi, nő, vagy bármi egyéb."

Nem értek egyet. Lehet, hogy a "primitívebben" gondolkodók gyereknek tekintenek, az az ő bajuk. Az én családom és környezetem teljesen felnőttként kezel, semmi hátrányát nem látom annak, hogy nem egyedül élek, és nem egy üres lakásba megyek haza. Az való igaz, hogy műs úgy hazavinni egy csajt, hogy egyből találkozik a szülőkkel és más úgy, ha a saját lakásodra felviszed, ez tény, aláírom. De szerintem a normális felfogású emberek ebből nem csinálnak problémát. Semmi értelmét nem látom, hogy albérletet vegyek ki és odaadjam valaki másnak a pénzem, amikor az albérletre szánt pénz félre tudom tenni, és később saját lakást venni belőle. Ugyanis én ezen vagyok.

Ha találnék egy olyan nőt, akivel el tudnám képzelni az életem, akkor vele persze simán elköltöznék egy közös albérletbe, de egyedül minek? Csak a pénzt dobálnám kifele. Ez azért kicsit bonyolultabb dolog annál, minthogy mindenkire ráaggassuk a gáz jelzőt, aki 30 éves korában még otthon lakik (jelzem, nem vagyok még 30).

#7

Akkor a rinyafiúk viseljék is a tetteik után járó következményeket, pl. azt, hogy ilyen stílussal, ilyen mentalitással nem kellenek senkinek.

30 fölött az embernek legyen már arra igénye, hogy önálló, saját életet él, a szüleitől külön.

Akkor mikor akarnak majd leválni a szüleiktől? Majd 40 évesen?

És nehogy már egy pl. 32 éves nő még a szülői házhoz menjen randizni, mert a pasi lusta volt megteremteni azokat a feltételeket, hogy külön költözzön a szüleitől.

Minden korosztálynak meg vannak a maga igényei. Ez tény és való.

A régi időnek is meg voltak az illemszabályai. A mai világnak is megvannak nemcsak az illem, de egyéb szabályai és elvárásai is.

Aki ezeknek nem tud megfelelni, az vessen magára.

#9: A rinyafiúk viselik is, mivel általában nincs senkijük. :D

A problémát általában a kettős mérce okozza és a logikátlanság. Laktam albérletben már, egyedül, egyetem miatt. Mégis hazafogok költözni, mert a családi háztól gyalog pár percnyire lesz munkám. Most, akkor teljesen feleslegesen dobjam ki a pénzt egy házra vagy albérletre, hogy távolabbról járjak munkába és kössem magam fix helyhez, ahelyett, hogy legyen egy csomó félrerakott pénzem? Mi értelme lenne?

Az elvárásokat általában addig szereti mindenki nagy mellénnyel hangoztatni, amíg bele nem ütközik mások elvárásaiba. Semmi gond a legyen házad elvárással, csak ne lepődjön meg senki, ha utána anyagiasnak tartják.