Szerintetek jó taktika lehet az, ha online társkeresőn én nem írok lányoknak, nem kezdeményezek, hanem kivárom míg ők írnak nekem először?

Na, akkor elmondom, hogy eddig szinte minden barátnőmet netes társkeresőkön ismertem meg (köztük sok könnyebb és pár hosszú, komoly kapcsolatomat), ahol majdnem mindig a nők írtak rám. És nem, nem tettem ki kockás hasas és kocsival, pénzzel, vagy messzi földrészeken pózolós képeket, mielőtt valaki ezzel gyanúsítana.

Több száz nő írt rám összességében, igaz, azért én is tettem bizonyos lépéseket. Először is meglehetősen vicces, cinikus és önironikus reglapokat gyártottam, amiken a saját személyem bemutatásán keresztül parodizáltam az egész társkeresést és a társkeresőkön mozgó emberek módszereit. De azért belecsempésztem olyan információkat és is ezekbe a lapokba, amik a valósi énemet mutatták be, őszintén, egyensúlyban tartva a jó és a rossz tulajdonságaimat.

A fotóimban is mindig benne hagytam valami szokatlant, amin fennakad a tekintet. Valami meglepő helyzetet, tekintetet, vagy fura tárgyat, amitől megrökönyödik a keresgélő nő, és megnézi, kié lehet.

Amikor nagy ritkán én írtam valakinek, akkor is úgy, hogy arra a célszmély ne bírjon ne felelni. A legtöbb férfi azt hiszi, a mennyiségen múlik minden, és arra apellálnak, hogy 100 nőből 1 csak válaszol. Aztán csalódnak, amikor mégsem, vagy ha igen, az olyan is. A profi vadász se repeszgránátokat dobál az erdőben mindenfelé, hanem vár, figyel, távcsöves poskával céloz, és csak egyet lő, de az pontos és halálos.

Elkeserítő látni, mennyit szerencsétlenkednek a társkeresőkön a férfitáraim. Egy kis fantáziával, humorral, görcsölés nélkül sokkal több esélyetek van. Ez az élet más területeire is igaz. Spammel csak a kukáig juttok.