Senki sem lehet elég jó?

26 éves férfi vagyok. Volt már jó pár kapcsolatom. Volt 1,5 éves, 3 hónapos, 6 hónapos, 3 éves.. Jelenleg is kapcsolatban vagyok, de valahogy nem az igazi.

Mindig valami volt a lányokban, amit egyszerűen nem tudtam elfogadni. Hol azt, hogy valaki túl hisztis volt, hol azt, hogy nem lehetett bulizni menni vele.. Mindig volt valami.

Már komolyan, Én magam akarom megmenteni a lányokat magamtól, mert ennyi rossz, sok csalódás után sem találom meg az igazit.

Van 9 jó dolog, 1 rossz, amit nem tudok elfogadni. Itt nem testiségi problémákra kell gondolni, szimplán felfogási dolgokra. Nyilván, testileg úgy fogadom el a barátnőm, ahogy van, úgy szeretem, ahogy van.

Mindig úgy érzem, hogy ami az egyikben volt, a másikban nincs. Valahogy úgy érzem, hogy az 5-ből, 10-ből össze lehetne gyúrni egyet, az lenne a tökéletes, és végre befoghatnám a számat.

Nem kérek sokat. Egyedül élek, vagyis hát van egy macskám. Főzök, mosok, takarítok, rendesen viselkedek, ápolt vagyok. A barátnőmért mindent megteszek, mindent megkapott eddig mindegyik, 110%-osan odatettem magam. Lemondtam sok dologról, csak, hogy a barátnőmnek jobb legyen. Áldoztam. Mégsem találom az igazit.

Manapság pedig már annyira beszűkülten keresem, hogy szempontokat alakítok ki, amik alapján keresek, de erre annyi az esély, minthogy Én énekes legyek(egyébként jó hangom van - mondták mindig az énektanárok, szóval akármi lehet). Sosem adom fel, mindig harcolok, csak egy kicsit kérek, hogy változzon. Bűn kérni a másiktól, hogy változzon? Kicsit a saját magunkéra formálni a saját maga valóját? Ha magamból indulok ki, "Szeresd a barátnődet jobban magadnál", tehát, ha ő kér valamit, én változtatok. Én kérek valamit, ő nem. Vagy csak nehezen.

Nehéz úgy keresni valakit,hogy igazából a lelkét keresem, ami passzolna hozzám. Ami passzolna az én néha gőgös énemhez, ami nem folyton csak sértődik, akinek többet jelentek annál, hogyha együtt vagyunk, ne az instagram storykat pörgesse, akinek a barátaim, az ő barátai is. Lehet ilyet találni? Lehet úgy keresni, hogy már pedig nekem ilyen kell? Demográfiai szempontokból nézve, lassan 8 milliárdan vagyunk ezen a bolygón. Ha most nem számoljuk azt, hogy a fehér lakosság igazából csökken, az afrikai és nigériai pedig hihetetlen módon gyarapodik, csak kell lennie egy olyannak, aki olyan, mint akit Én szeretnék.

Egyszerűen az én olvasatomban nem fér bele, hogy akár csak a zenei ízlésünk is különbözzön. Mert az más. Az ellentétek hiába vonzzák egymást, sosem fognak megférni egymás mellett, mert ELLENTÉT. Mert más. És most megint egy mágnesből indulunk ki, mint rossz sztereotípia.

Más is van ilyen cipőben, hogy őrülten keres egy ideált, ami a fejében van?