Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mennyit kell magamon dolgozni, hogy egy hasonló beállítottságú nőt tudhassak magam mellett?
27 éves férfi vagyok, rendszeresen sportolok, külsőmet tekintve átlagosnak mondanám magam. Kedvelem a szabadtéri programokat. Szellemi életet is élek, informálódok, olvasok, kritikát, vélemény formálok a környezetemről és önmagamról. Kommunikációm sokszor diplomatikus, asszertív. Nem vagyok képmutató, de kerülöm a közvetlen konfrontációt.
Egy hasonló beállítottságú nőt tudok elképzelni magam mellé, aki nincs elhízva, nem csúnya és van rálátása globális dolgokra amellett, hogy a magánéleti kérdésekben is képes dönteni.
Őszinte szeretnék most lenni, hiszen a segítségeteket kérem, így tisztán kell látnotok a helyzetem. Kérlek ne panaszkodásnak tekintsétek alábbi soraimat.
A szüleim sohasem tudtak támogatni. Nem volt túl jó a viszonyom velük. Ennek ellenére hiányzik apukám, aki nem olyan rég elhunyt. Ennek ellenére mindig képes voltam optimista, tettleges maradni. 18 éves korom óta külön élek.
Már pár évet ledolgoztam amikor sikerült önerőből összespórolnom annyit, hogy elkezdhessek egy piacképes diplomával kecsegtető képzést. Sajnos a pénzem elfogyott és idő közben a testi és mentális egészségem is megromlott. Volt, hogy passziváltam, volt hogy baráti segítséget kaptam, mégsem tudom elvégezni az egyetemet.
Ennek oka gyász, betegség, csalódás stb.
Jelen pillanatban nincs szakmám, nincs egzisztenciám, viszont diákhitelem az van, jó sok !
Magányosnak érzem magam. A korombeli nők akikkel kölcsönös volt a szimpátia és alakulhatott volna valami, rendre nem élték át amit én. Családi támogatással diplomát szereztek, stb. Értetlenül állnak a helyzet előtt, hogy velem meg mi történt ? minden stimmel de sehol sem tartok.
Mára már sikerült mentális egyensúly közelében megállapodnom, az egészségem is jól szolgál.
Tehát az a kérdésem, hogy most ha munkába állok, és elkezdem törleszteni a hitelemet illetve a képzési költséget, akkor mik a kilátásaim, hogyan és hol tudnék, mennyi idő múlva kitörni ebből az állapotból?
Nincsenek nagy vágyaim, boldognak érzem magam, csak magányos vagyok.
Köszönöm szépen, ha tapasztalataitok alapján érdemben hozzászóltok!
válasza:Mostani fényedhez hasonlóat most is tudnál találni s megfelelően kezelni a saját komplexumaitokkal.
Szóval... most. Kitörtél már.
válasza:nincs pénzed = nagyon kevés az esélyed
de az írásodból nem tűnsz reményvesztettnek, ha ezen változtatsz bármi összejöhet
válasza: válasza:Én nem kezdenék veled, és nem azért, mert nincs pénzed, hanem azért, amilyen a személyiséged.
A problémád és pénztelenséged abból fakad, hogy otthagytad az egyetemet. Ezzel nincs gond, más is járt így.
DE! Mások nem hárítják a gyászra, csalódásra (?), meg betegségre az egészet, hanem vállalják a felelősséget a tetteikért. Otthagytad az egyetemet? Hülye voltál, de azért dolgozni dolgozhattál volna, nem?
Azt írod, most akarsz munkába állni. 27 évesen. Egy ennyi idôs pali azért legyen már önfenntartó! Hogy akarsz így kapcsolatot? Majd a barátnőd fizeti magának a virágot, ő bérel lakást, és ő veszi meg a wc-papírod is? Vagy hogy tervezed a kapcsolatot?
Szerintem neked előszőr a skát életed kellene sínre raknid, majd pedig csak azután a csajozáson gondolkodni.
Amúgy meg te tipikusan az a pasitípus vagy, aki félrelép, és azt mondja, hogy a pia volt a hibás.
válasza: válasza:Mennyi idő múlva tudsz kitörni? Nem tudom. Ez nem ennyire egyszerű dolog.
Nézd, 33 éves vagyok, nekem is voltak gátló körülmények az életemben, nem kifogásként mondom, hanem mert tényleg így volt, de én küzdöttem folyamatosan, és kerestem az okokat és a megoldást, most is. Tudom, milyen egy stresszes időszak, egy gyász, vagy akár csak az, amikor várod egy kórházban fekvő hozzátartozódról a híreket, hogy a mai napot is túléli-e vagy készítheted a fekete ruhát. Tudom, milyen az, amikor csak dobálnak kölcsönzött munkaerőként, és milyen az, hogy próbálsz beférni vizsgázni és lecsúszol a létszámról, majd legközelebb. Tudom, milyen betegen hátrányban lenni azokhoz képest, akik egészségesen ott lehetnek az élvonalban, mert nincs szervi bajuk. Tudom, milyen mentális beteg családtaggal együtt élni, és soha nem tudni, mire mész haza.
Rajtad múlik, hogy befalazod-e ezekkel magad, vagy veszel egy nagy levegőt és újra nekiveselkedsz és megmászod a szakadékot akkor is, ha Q*nehéz.
Egy dologra figyelj. Az okok segítenek megoldani a problémáidat, ha tisztán látod, mik miatt vannak a problémák, fontos tudni az okokat, mert azok tudatában találhatsz legkönnyebben megfelelő megoldást, de ne hagyd, hogy az okokból kifogás legyen, mert akkor már nem segítenek, hanem gátolnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!