Miért ennyire problémás a társra találás?

A férjed "normális" volt amikor megismerted?

Sajnos borzasztóan leegyszerűsítve írsz az exeidről, valós képet így nem lehet kapni.

Honnan tudjuk hogy pl. Te sem vgy e unalmas, illetve az amunka amit a másiknak találtál nem állt e nagyon távol tőle. Illetve miért iszik a férjed, mi az amit a piával pótol. Meg tudod e tőle, ki tuod nyitni hozzá?

Nem mondom hogy ezeket vissza is lehet fordítani ellened, csak ezek az infók ismeretlenek.

Nekem nem azzal van bajom, hogy normálisat nem találok, hanem hozzám illőt nem találok, aki egyébként még szabad is és kapcsolatot is akar. Normálisakat ismerek, a minap is beszélgettem egy ilyennel, pont itt, csak nagyon eltérő az életmódunk, és engem ez zavarna.

A férjedet egyébként ki kellene hajítani, ha ilyen, de ezt te majd eldöntöd.

Ez szokott lenni. A férfiak egyedül maradnak mert nem találnak. A nők meg rossz kapcsolatba mennek.

Én férfi vagyok és hasonlóképp az öcsédhez: örök magány kategóriás.

Egyébként ha a kérdés általában véve a társra találásra vonatkozna, és nem konkrétan rád, kérdező, akkor azt válaszolnám, hogy több oka van.

1, jelenleg is egy óriási (nemi szerepekre vonatkozó) társadalmi változás kellős közepében vagyunk, aminek köszönhetően annak többsége, ami korábban érvényes volt, hirtelen érvényét vesztette, ugye, nem kell ragoznom, de ezt bemutató hazai példának fölhoznám az Ákos-féle "princípium-botrányt", aminek köszönhetően veszítette el az említett előadó a legnagyobb szponzorát és ezzel együtt egy csomó pénzt,

2, Magyarországra, az itteni emberek többségére egyáltalán nem jellemző az, amit úgy hívunk, hogy önreflexió. Tisztelet a kivételnek. De a többségnek meg sem fordul a fejében, hogy legalább időnként megpróbálja bizonyos távolságból, egy pártatlan kívülálló szemével megvizsgálni, értékelni a saját viselkedését, indítékait, másokkal való interakcióit, stb. Ugyanis ez az egyik alapja annak, amit úgy hívunk, hogy önismeret, ami egyébként egy nagyon általános, rendkívül sok mindent magában foglaló elnevezés. Ezért most csak a párkapcsolathoz szükséges legfontosabb részével foglalkozom: az emberek többsége nincsen tudatosan tisztában azzal, hogy mit várna el a másiktól (egy kapcsolatban)*, mit talál vonzónak a másik emberben, és azzal meg végképp nincsenek tisztában, hogy MIÉRT.

*hogy mit várna el a másiktól: látszólag tisztában vannak vele, de csak iszonyúan felszínes dolgokat említenek legtöbben (egy-két itteni kérdés felvezető szövegéből kiindulva), de azzal, hogy azok az elvárások az ő számukra VALÓJÁBAN mit jelentenének (milyen értelemben véve bírnak fontossággal), lövésük nincsen.

Ja, a harmadik dolog, amit nem írtam le az előző hozzászólásomban:

3. És mivel nem veszik végig gondolatban a(z) (tudatos és tudatalatti) elvárásaikat, ezért az sem tűnik föl számukra, amikor ezek között van egy csomó olyan, amelyek sok szempontból ellentétesek egymással / ellentmondanak egymásnak, vagyis lényegében kioltják egymást. Pedig ha kellően nyitott elmével végiggondolnák ezeket, azokat az ellentmondásokat is simán fel lehetne oldani.

Szóval összefoglalva, szerintem azért nehéz (szerintem általában véve nem, csak az emberek többségének) a társtalálás, mert mivel egy szabadabb korban élünk, ez egy csomó olyan szellemi energiát és érzelmi intelligenciát igénylő kihívást állít eléjük, amivel (köszönhetően a többség felszínességének és végtelen szellemi lustaságának) egyszerűen képtelenek megbirkózni. Egyébként én sem úgymond okos vagyok, csak szellemileg túlmozgásos. Ezért van kapacitásom molyolni azzal, amire a többségnek nincs energiája. (Van, aki testileg túlmozgásos, én szellemileg vagyok az.)

Én megértelek Téged, az utolsó három párkapcsolatom nekem is valami borzalom volt.

Sajnos ez a párkapcsolatosdi a szerencsén múlik, hogy sikerül talalkoznod azzal az emberrel aki igazán Hozzád való, vagy sem.. Hiába, hogy nem Veled van a hiba, de milyen pici az esélye, hogy pont jókor legyél jó helyen, hogy találkozz, avval az emberrel, akivel szívesen leélnéd az életed..

31N