Hogyan ne essek kétségbe? Mit tehetnék?

Egyszerűen nem megy a párkeresés, hosszú kapcsolatom soha nem volt, de amúgy is egy kezemen meg tudom számolni, hogy összesen hányan akartak tőlem komolyat. Nő vagyok, így lehet szégyenlenem is kéne életem ezen részét, hogy ennyire nem megy...

Nem tartom magam rossz partinak egyébként, adok a külsőmre, elhízva se vagyok (ha van időm sportolok), tanultnak is tartom magam, mellé pedig nem vagyok buta (képes vagyok mondjuk önállóan megoldásokat találni és véleményt alkotni, nem csak várom, hogy valamit az orrom alá nyomjanak). Alapvetően bárkivel össze tudok barátkozni, így a természetemmel se lehet nagy gond. Ennek ellenére nem igazán van sikerem a férfiaknál.

Az elvárásom annyi, hogy a férfi is nagyjából annyit adjon a külsejére, mint én, meg úgy mindenben egy "szinten" legyen velem. Lehet, hogy ezek már túl nagy elvárások.

Félek, hogy kicsúszok az időből, nem lesz saját családom és örökre egyedül maradok. Nem hiszek már abban, hogy "mindenkire vár valaki", "akkor toppan be, mikor a legkevésbé számítasz rá" és egyéb hülyeségek, tényleg nem hiszek benne, hogy találok még párt, ha eddig nem sikerült.

Mit kéne tennem, hogy ne essek kétségbe? Hogyan lehetne elfogadni, hogy valószínűleg én már egyedül maradok?