A szülőkkel élő férfiak teljesen esélytelenek a nőknél?

#1

Ez a szülőkkel élő (azonos életkorú) nőkre is vonatkozik? Mert csak úgy fair.

Amúgy sokan nem azért élnek otthon, hanem mert saját lakás nincs, az albérletárak meg egy "picit" el vannak szállva ahhoz, hogy egyedül ki tudja fizetni valaki. Párban már más tészta az albérlet, de egyedül kvázi luxussá vált, főleg Budapesten.

És nem kellene mindenkit Wolowitz-nak gondolni aki a szüleivel él. Én pl. alig találkozom anyámmal, ő is dolgozik, én is. Hétvégén főz ő, hétköznap meg eszem munkahelyen vagy kajáldában. Külön élnék, ha lehetne, de 70-80 ezres albérletárak mellett nem megy.

2.

Budapesten élek, mert a 200km-re lévő szülővárosomban esély sem volt arra, hogy munkát találjak. Külsőbb kerületben élek (pesten) és budára járok át dolgozni (szinte a város másik végébe). Azért vállalom a napi 2-2,5 órás utazgatást, mert így "csak" 60.000ft + rezsi az albérlet díjam. Egyedül élek egyébként. A fizetésem 200-260.000ft között mozog. A kiadásom nagyjából 100-150.000ft között mozog, ebben nagyjából a rezsi, tel. számla, tv, internet, utazási költség van. Ezen kívül lakástakarékot fizetek évek óta, és a maradékból intézem a ruházkodást, kaját, és az egyebeket. Mindig annyit, és úgy, ahogy a fizetésem engedi. Ha jobb fizetést kapok, teszek félre 2 külön célra. Az egyik olyan elraktározás, amihez nem nyúlok hozzá, (csak ha minden kötél szakadna), míg a másik arra van, hogy ha kevesebb fizetést kapnék, ki tudjam egészíteni, vagy ha jön egy program, vagy valami, amire akkor épp nem telne, akkor tudjam miből fedezni.

Segítséget a szüleimtől kapok, kaja formájában (alapanyagok), ez bevallom nagyon jól jön, mert a bevásárlásnál sokat jelent, ha nem kell annyi húst meg tojást vennem, havi szinten, mint egyébként.

A lakáshitelem jövőre fog lejárni (5 év), és igen, végre meglesz az önrészem, egy saját lakásra! A munkahelyem stabilnak tűnik (évek óta dolgozom itt), rendesen be vagyok jelentve, tehát bízom abban, hogy megkapom a lakáshitelt, és veszek egy lakást.

Tudom, hogy vannak, akik nálam jobban keresnek, és ügyesebben gazdálkodnak, de szerintem én sem állok olyan rosszul, egyedül, 28 éves nőként, Budapesten.

Nem járok napi szinten kajáldákba, mert az havi szinten iszonyatosan viszi a pénzt, inkább főzök (pl.:rakott krumpli, pörkölt, tojásos nokedli, rántott husi, sült csirke, levesek)...

Nem akarok bátorítani senkit arra, hogy mindent hátrahagyva induljon neki a nagyvilágnak, és boldoguljon egyedül, de ha valaki akar, akkor nem lehetetlen!

Az eddigi összes páromnak szimpatikus volt a dolgokhoz való hozzáállásom, sőt a munkatársaim, barátaim szemében is azt látom, hogy büszkék rám.

A kérdezőnek válaszolva: nem, nem esélytelen, de nagyon érdekelne az indok, hogy miért él a szülőkkel! Ha az jönne le, hogy a kényelem, meg az "úgy sincs senkim, akkor minek lépjek?", meg a "csak spórolás céljából", csak épp sosincs egy fityingje sem, akkor bizony nálam labdába sem rúghatna.

Legyen az embernek élete, legyenek céljai, tegyen érte, és legyen produktum is! Sok olyan ismerősöm van, aki felnőttként otthon él, nem fizet lakbért, csak a rezsi 1/3-át, nem keres rosszul, de feléli amit keres...új ruhák, menő éttermek, koncertek, programok, és puff, megint eltelt egy hónap, egy év, több év, és sehol, de sehol nem tart...mert nincs célja, és nem áldozatképes.

Ha normális indokot hoz fel, pl. szülők ápolása, vagy tényleg spórol, és ezáltal pénze is van, és látom, hogy alig várja, hogy összegyűljön a keret egy lakásra, hogy utána büszkén verhesse a kis mellkasát, hogy IGEN, MEGCSINÁLTAM! Akkor felnéznék rá, és egy ilyen férfi esetében simán beleférne a szülőkkel élés is! Sőt, együtt főzöcskéznék az anyukájával vasárnaponként! :)