Szerintetek hogy lehet egy férfi érzelmes és határozott egyszerre?

Hm, de erdekes valaszok.

Talan az egyik monologot iro holggyel ertek egyet, aki azt irta, hogy a ketto nem fer ossze, de ha balanszolni kellene, akkor tobb legyen az erzelem es kevesebb a magabiztossag. De mindketto kell, viszont az erzelmekbol, kirajzolodo szemelyiseg az ugyanolyan vonzo tud lenni, mint egy teljesen magabiztos ferfi.

De legalabbis, politikailag az a korrekt, ha egy no azt valaszolja. Mert gyakorlati szinten, egy magabiztos vezeto tipusu ferfinek mindig van opcioja, s az erzelmekkel operalo tarsanak, meg joval kevesebb. S itt most ne menjunk bele, a vegletekbe, ahol a srac ot percenkent irja a parjanak, hogy igy szeretlek meg ugy szeretlek, mert az megint csak beteges.

De maga a kerdes erdekes, s szerintem mivel ket ellenkezo spektrumon van a ketto, igy a ketto nehezen fer meg egymas mellett. A magabiztossag, racionalis, az erzelem emocionalis. Ritkan kerul ballanszba egy szemelyen belul.

Ha logikusan gondolkudunk, egy cegvezeto, nem engedheti meg maganak a tul sok erzelemet, mert akkor fizetes emelest kellene adnia, mindenkinek, a ceg egy helyben toporogna, mert mindneki el mehet haza elobb a csaladjahoz, valahol tudnia kell szivtelennek lenni, azert, hogy a ceg fejlodjon. S ugyanez a szemely nem lesz otthon papamaci, aki gogicsel a picivel orakon keresztul.

De ha csak az ismerkdesbol indulok ki, akkor ha egy srac, nem lesz magabiztos es erzelemmentes, akkor nem fog odamenni huszonegyedik alkalommal mikor meglat egy csinos lanyt, hogy “szia, nagyon viragozo szemlynek tunsz, nincs kedved beszelni egy 5 percet”. Ha az erzelmek vezerlik, akkor kb 3-4 lany utan azt mondja, a franc fogja egetni magat, s negativ erzelmek miatt feladja.

De még mindig, miért keveritek a határozottságot az agresszióval, a kvázi gonoszsággal?

A munkahelyemen van egy kis múzeum. Alapvetően zárt, csak bejelentkezett csoportok mehetnek be, de mikor rendezvényünk van, akkor ki van tárva az ajtaja, és bárki mászkálhat ki-be. Ilyenkor én (is) szoktam felügyelni az egyik termünkre. Maximálisan megkövetelik tőlem, hogy feltétlenül kedves legyek a vendégekkel, azzal is, aki kötekedik, aki bolond, aki fárasztó (minden alkalommal van pár ilyen), és emellett muszáj kiküldenem a múzeumból azokat, akiknél étel-ital van, akik nagykabáttal jönnek be, rá kell szólnom arra, aki üti-veri az üvegeket, aki szamárfület mutat az alapítónk mellszobrának, aki kaparássza az eredeti, többszáz éves falfestéket, satöbbi satöbbi. Igen, az ezredik ilyenre is HATÁROZOTTAN rá kell szólnom, különben a birkája tönkretesz valamit, és igen, KEDVESEN kell szólnom nekik, hiszen vendégek. Szokott sikerülni, és nem is erőltet meg nagyon.

A párom határozott. Vannak elképzelései, hogy mit akar az élettől, van véleménye egy-egy témában, nem engedi magát elnyomni, nem egy kis palotapincsi, kitart a véleménye mellett. Nem nyüglődik a legjelentéktelenebb döntéshelyzeten is napokat.

Ettől még úgy hozzám bújik és megnéz velem egy mesét, mint a szél, meg cirógat, romantikázik, sőt, ha úgy van, akkor sír a vállamhoz bújva. Az egyik legérzelmesebb ember, akivel valaha találkoztam.

Édesapám egy multicég hazai gyárának volt az ügyvezető igazgatója egy darabig (ha már céges vezetők..), soha nem mulaszja el meglepni ezzel-azzal édesanyámat, órákig gügyög a kis unokaöcsémnek, velem is rengeteget beszélget (akár érzelmes témákról), és a beosztottjaival is foglalkozik emberileg (is).

De oké, ez csak pár egyéni példa.

Mi van a szamurájokkal, akik érzelmes verseket írtak, mellette háborúkat vezettek?

Mi van a katonákkal, akik karácsonykor abbahagyták a lövöldözést a lövészárkokban, és karácsonyi dalokat énekeltek?

Mi van a híres zenészekkel, költőkkel, akik érzelmekről írnak?

Mi van Gandhival, Nelson Mandelával, Martin Luther Kinggel, és a többiekkel?

Ők se határozottak és érzelmesek szerintetek?