Szerintetek hogy lehet egy férfi érzelmes és határozott egyszerre?

Attól még, hogy megélem és kimutatom az érzelmeimet, még tudok határozott lenni és alapvetően racionálisan dönteni. Az érzelmesség nem feltétlenül jelent gyengeséget és tartatlanságot. Bár azt is el tudom képzelni, hogy amiatt, hogy én értem az érzelmeimet és kordában tudom tartani, van, aki érzéketlennek tartana. Én úgy próbálom megtartani az egyensúlyt, hogy viszonylag sok érzelmet hagyok megélni magamnak, hétköznapi, jelentéktelen helyzetekben valamivel szeszélyesebben viselkedek (még mindig sokkal kevésbé, mint mások általában, tehát csak magamhoz képest), de a fontos, kiélezett helyzeteket keményen, határozottan, racionálisan kezelem.

Úgy, ha megjátszaná magát:D Nekem megjátszós pasi nem kell:) Na jó, amúgy nem feltétlenül kell, hogy megjátszós legyen. A határozott is, meg érzelmes is, az lehetséges, hogy egy nagyon ritka kombó. Nekem elsődlegesen érzelmes legyen egy pasi, nem baj, ha nem határozott; csak lehessen a személyiségét szeretni. Ne legyen egy nagyarcú "Majd én tudom a frankót"-típusú bunkó. Amúgy ha valaki ügyes, tudhatja leplezni, hogy nem határozott. Talán ez egy jó kombó. Hogy érzelmes is, de amikor valami új szituációba csöppen, megpróbálja csak odaállni, és csinálni. Pl esetleg valami két hivatali lehetőség között vacillál. Amúgy ez itt "Ne legyen egy nagyarcú "Majd én tudom a frankót"-típusú bunkó" nem általánosítás, mert nem minden határozott pasinak nagy az arca. De nemtom, nekem valahogy nem fér össze, hogy maximálisan határozott, meg érzelmekben is tudja a maxot. Szóval sokkal fontosabb, hogy tele legyen valaki érzelmekkel, minthogy határozott legyen -az én számomra. Szóval nem kell, hogy mindig, minden társaságban bátor legyen, és keményen fel merje vállalni önmagát, úgy, hogy közben nincsen zavarban. Ha meg neadjisten nemjóarcok rátörnének a családra, akkor mindannyiunknak kampec, nem kell, hogy a férfi föláldozza magát a többiekért. Mindannyian ugyanolyan értékesek vagyunk. Szóval ha picit ilyen "alamuszi nyuszi" lenne; de nem is kell amúgy nagyon, hogy nem mer odállni, és kiállni, harcolni, nem akarja, vagy nem meri felvenni a kesztyűt az még nem baj. Ha nem meri, akkor nem meri. Nem kell, hogy föláldozza magát. Szóval nem baj, ha nem olyan harcos típus. Szeretetben éljünk. Ameddig lehet. Csak most nem tudtam szebben megfogalmazni, amit ki akarok fejezni, de remélem lehet érteni, érzékelni, hogy mire akarok kilyukadni. De ha pl kell valami hivatali, ne riadjon vissza, és még örülök is, ha megfontolja a dolgokat; mert így hoz felelős döntést; szóval nem baj, ha sokáig vacillál. Szóval azért ügyet elintézni eltudjon. De tényleg nem baj, ha megfontolja, és nem rávágja egyből, hogy pl hitelnél "Legyen ez!". Az elhamarkodott döntéseket nem szeretem, még büszkévé is tenne magára, hogyha szépen megfontolja, átgondolja a lehetőségeket; és akkor tudna lenyűgözni engem, csodálni. De azért tényleg annyira ne legyen határozatlan, hogy pl a postán nem tud föladni egy levelet; vagy rendelni étteremben egy pohár szőlőlét; meg jó, hogyha azt se hagyja, hogy áttapossanak rajta, földbe döngöljék, lábtörlőként tekintsenek rá, és igazságtalanul kizsigereljék pl. De mondjuk ez is szitutól függ, pl főnök esetében is. Hogyha egy főnök pl nem jó arc, akkor annak is vannak fokozatai, hogy milyen mértékben nem jó arc, és lehetnek olyan helyzetek is, pl ha nagyon jó amúgy a meló meg a fizu is, akkor nem otthagyja a munkahelyet, vagy ezt még nem is kockáztatja, hanem behúzza "fülét-farkát", és lapít; tehát nem emel szót ottan , hanem inkább tűr, mert az tűnik bölcsebbnek, az is lehet egy variáció. De pl ha valaki már nagyon sokat szemétkedik vele, hogy beszólogat, nyugodtan szóljon vissza, de azt se feltétlenül kötelező. Szóval annyira legyen határozott, hogy tudjon rendelni egy kávét, azt az elég. De annyira azért mindenképpen jó. Na, aki arra nem képes, az nem egy férfi, hanem valami gyámoltalan kis nyuszi. De olyan fullra nem kell mindig, hogy magabiztos legyen, meg nagyobb, akár újabb társaságban is mindig fel merje vállalni a véleményét, és harsányan kimondani, és ki is állni mellette, akár többekkel szemben is. Az nem kell. Legyen életképes , el tudjon menni a boltba, a bankba, vagy a postára, és meg tudja oldani, amit éppen kell. De többre "kötelezően" nincs szükség. Tehát ennél így magasabb elvárás az számomra énfelőlem nincsen. Érzelmileg viszont legyen mindenképpen nagyon magasan fejlett, hogy igazán szerethessem, és igazi, valódi társai tudjunk lenni egymásnak. Olyanhoz nem tudnék kötődni ,akiben ez nincs meg.

Barátom ilyen, szerintem semmi extra nincs ebben. Van véleménye, gondolatai, saját dolgai, amikért határozottan kiáll. Közben pedig bújós, romantikus, és nem szégyelli ezt mások előtt sem. Nem látom rajta hogy vért izzadna ennek kivitelezésére.

Hetente egyszer elveri a nőjét vagy elmondja minden utolsó q rvának, de aztán hoz egy rózsát és bocsánatot kér hogy mennyire szereti egyébként. Határozott és érzelmes egyszerre ugyebár. Környezetemben ilyen pasiknak mindig van fullos nőjük.

18-as a kettő ugyanazon a tőről fakad.Semmit nem ér a határozottság ha nincs mögötte agresszió,mert ha valaki beléáll a nagy "határozott" gyerekbe akkor ott vagy megmutatja mit tud, vagy addig verik amíg mozog.