Miért mondja a sok férfi hogy tud várni egy nőre amikor ez nem igaz?

Hasonló tapasztalataim vannak mint a 7-es valaszolonak.

Adott egy lány, utalgat ra, hogy ilyen-olyan jó lenne talizni, komolyat keres, oké... Hívom randira, ha már ő állítása szerint annyira össze akar futni. Az most nem jó mert éppen ez meg ez a dolga akadt, pihen, takarít, fáj a haja, dolgozott, holnap dolgozni fog, akármi...

Mondom jó, nem zaklatom, de fenntartom az érdeklődést. Következő héten megint utálok rá, hogy mikor vagyok szabad, raer-e. Mondja, hogy igen, raer és jó a tali. Ilyenkor a megbeszélt időpont előtt jobb esetben egy órával felhív, hogy sztorno vagy pedig rosszabb esetben még azt sem csak felszívódik, eltűnik.

Utána pár nappal ir, hogy nehari meg ő meg nem kesz egy kapcsolatra és neki ez túl gyors (még mindig nem találkoztunk...). Egy hét mulva meg kint van, hogy kapcsolatban...

Szóval nagy bulllshit, hogy a férfiak nem tudnak várni. Volt olyan akire 2 évet vártam és semmi nem lett belőle. Gyorsan összejött valakivel akit alig egy hete ismert meg.

Van, aki tud várni, a többség viszont imád szerelmet hazudni. Gondolj bele, van egy munkahely, ahova behívnak interjúra. Ha te nem vagy elkötelezett a cég iránt, szarsz nagyjából a munkakörre és a vállalati kultúrára, de pénzt akarsz keresni és valahol mégis szeretnéd, hogy felvegyenek, vagy a fizu miatt, vagy mert jól mutat a cég a CV-ben munkatapasztalatnak, mit teszel? Előadod az elkötelezett munkavállalót és mélyen hallgatsz arról, hogy ha pár hónapon belül nem lesz előléptetés vagy fizuemelés, úgy lelépsz onnan mint a huzat, de amúgy is a jövőbeli munkahelyedet tervezed magadban és próbálod időzíteni a távozást, ha addig nem történik valami csoda.

Valahol egyetértek azzal nőként is, hogy az ember sem munkában, sem szerelemben ne bässzon el hosszú hónapokat, éveket arra, amiből semmi sem lesz. Hány ilyen embert csicskáztatnak, elhúzva előttük a mézesmadzagot, hogy már csak egy kicsi kell és megkapod, amit akarsz. Aztán hirtelen kiderül, hogy mégsem, meg történik valami véletlen, meg a többi szar. Az, hogy valaki nem rombolja porig a varázst azzal, hogy első randin verbálisan kicsapja a brét az asztalra, akkor is, ha az ismeretség ezt egyáltalán nem indokolja (azért aki nem egy ostoba tirpák állat, érzi, mikor lehet átevezni a szexualitás enyhébb vagy erősebb témáira), az oké. De az, hogy egy kislány még 3 hónap után sem tudja, mit akar és neki idő kell még ahhoz is, hogy valami egyértelműt felvillantson, amit a legnagyobb jóindulattal sem lehet ráhúzni egy szimpla ismeretségre, arra azt mondom, hogy mi az anyámnak mentél randira, hülye tyúk. Mert más az, ha valakivel ez évek alatt ismeretségi körben bontakozik ki, meg más az, hogy te úgy döntesz, hogy párt keresel, el is mész randira és negyed évvel később még mindig alszik a szádban a tej, mert fingod sincs, mi legyen köztetek. Erre még én sem várnék, pedig én is nagyon unom ezeket az első randis illúziórombolásokat.

Szóval tegyünk különbséget aközött, hogy valakitől tiszteletet várunk és aközött, hogy valakiből hülyét csinálunk. Mert a hypevonatnak is van végállomása.

Ez pontosan olyan, mint mikor valaki megértést vár a randialanyától, ha épp rosszabb passzban van az egyik randin. Mondjuk elmondja röviden, hogy pár dolog nincs sínen az életében, és bár dolgozik rajta, érezheti a másik néha őt leterheltnek. Tök király, megértem. De mikor valaki végigbőgi nekem az első randit, akkor már átgondolom, hogy ez ideiglenes vagy egy stabil állapot, ha pedig a másodikra is csak én megyek úgy hogy jól érezzem magam és kudarcot vall ez a tervem, hagyom a pokolba. És ahogy a konstans rinyálás elnézését, ezt az idióta nemtudommitakarokadjidőt dolgot sem kötelessége senkinek hónapokig elnézni. Egy randi és egy kapcsolat 2 emberről szól, nem arról, hogy valaki majd kiszolgál és fényesre nyalja, amit fényesre kell nyalni.

15-ös, nem kell magáznod, 23 éves vagyok.

Rám az első várt 2 hónapig akkoriban (sőt bevallottan várt volna tovább is.)

A vőlegényemmel pedig egy hét ismeretség után:)

Hiába vagyok lepontozva, ez így szokott menni, saját tapasztalat és elég gyakori sajnos.

Na most harminc, negyven ilyen minimum 2-3 hetes sehova nem vezeto ismerkedés után mindenkinek elmenne a kedve a folyamatos idohuzasbol.

Ez meg, hogy a külföldi férfiak tudnak várni... Mégis ugyan honnan tudjátok, hogy ő éppen mit csinál tőletek 2000 km-re? Komolyan azt hiszitek, hogy egy külföldi férfi majd nem fűzi az ottani noket és nem csak talonban tart?