Vannak olyanok akik egy kemeny csalodas utan soha tobbe nem erdeklodtek parkacsolat utan es szinglikent eltek le eletuket?

Jelen pillanat éppen így érzem.

Kezdeményezett egy nő, aztán mintha elvágták volna. Nagyon bánt. Sz@rnak érzem magam.

Nem tudom, én most nagyon szomorú vagyok. Megismertem itt egy nőt, akivel hosszabb ideig leveleztem a hetekben. Nagyon egy húron pendültünk, de egyéb okok miatt nem lehet semmi belőlünk, ma zártam le vele. :S Szóval nem tudom, hogy most hogyan jöhetnék ki jól ebből. Tudom, gyerekesség GYIK alapján idealizálni a másikat, de annyira egy rezgésen voltunk, hogy elég lesz ezt kihevernem. Nagyon komolyan belehabarodtam az írásai alapján. :/

Sajnos nagy a táv is köztünk, ami nem segített az előrelépésben más dolgok mellett. Kezdek belefáradni, hogy mindig csalódnom kell és akármilyen törekvéseket hajtok végre, nem jön a nő, akivel csodálatos kapcsolatot alakíthatnék ki. 30 évesen azért ez már kicsit frusztráló, főleg annak tudatában, hogy már voltak párkapcsolataim és tudom, milyen szeretni igazán, ahogy szeretve is lenni. Ám egy ideje már senki rám sem veri az ajtót, nem érdeklődik felőlem, mint férfi felől. Jött egy a nagyszerű lány itt és újra elkezdtem érezni valami olyasmit, amit már ezer éve nem éreztem senki iránt. De nem lehetünk együtt. Ez nekem az aranylövés, egyelőre elengedem ezt a témát és én már nem fektetek bele ismerkedésbe több energiát, mert a többségnek amúgy sem jövök sajnos be küllemre sem, hiába nyújtanám tálcán a szívemet, lelkemet nekik. Hiába tenném tűzbe a kezemet, mint ezért a lányért is.

Én nem a huszonéves korosztályhoz tartozom. Szerencsés vagyok, nagy csalódások nem értek az életben, és sosem éreztem úgy,hogy szingliként fogom/akarom leélni az életemet.

Viszont: természetesen nekem is voltak csalódásaim amiket akkor nagyon nehezen éltem meg, utólag viszont már látom, egyiknél se volt vége a világnak.

Nem tudom, hogy mi lesz később, de jelenleg el nem tudom képzelni, hogy valaha valakit közel akarok engedni, vagy akarok valakivel együtt lenni.

A volt párom meghalt. Utána kifogtam egy másik férfit, aki csak hátráltatott, azóta meg csak azt látom, hogy az idősebb férfi ismerőseim nekem és a többi huszonéves bigének csapják a szelet az asszony mellett, meg lépnek le a terhes-kisgyerekes anya mellől, vagy verik a párjukat, gusztustalan dolgokra erőltetik őket, tiltanak nekik dolgokat... 2 párkapcsolatról tudok, amit talán elfogadnék, de sem a férfi, sem a nő nem olyan, mint én és őszintén szólva nem hiszem, hogy valaki úgy fogja ezt fel, mint én.

Szingliként boldog vagyok. És nyugodt. És sikeres, az élet más területén. Nem hiszem, hogy ez valaha megadatik egy párkapcsolatban, emiatt nem hiszem, hogy valaha fel akarom ezt adni. Jobban undorodom egy társtól és a szextől is, mint amennyire vágyom egy kapcsolatra. De mindenki magának választ szar életet, nemde? :)