Bizonyos nők, akik rendkívül értelmesnek tűnnek, miért nem képesek mélységekbe menni, látni (és esetleg ismerkedni), a valódi értékeit feltárni az ilyen férfiaknak?

Én pl elvből nem kérdezek semmit. Nekem az nem beszélgetés, ha mindig faggatom a másikat. Megyek mélységekbe, ha nem nekem kell kirángatnom a másikból mindent. Folytattam online is, személyesen is férfiakkal normális, mélyreszántó, ténylegesen tartalmas és okosító beszélgetést, de ott alig volt kérdés: valaki kérdezett, a másik mondott rá valamit, utána az illető kifejtette arra a válaszát, reflektált rá, a másik arra ismét reagált, aztán bejött valahogy egy új téma, kitértünk arra is, nem is akartunk kérdezni egymástól semmit. Sokszor egy új kérdés jobban elcseszi a kibontakozást és kibontakoztatást, mint az, ha az ember hajlandó boncolgatni valamit (akkor is, ha zavarban van, az a lényege a megnyílásnak), vagy elidőzni egy témán.

A beszélgetés kétemberes meló. Nem mondom, hogy a lányok oldaláról nem lehetnek gondok, vagy lusták 2 sornál többet írni vagy bohócot akarnak, aki szórakoztatja őket, de azért nem tartom magam ilyennek és nálam csomószor volt, hogy bennem maradt csomó gondolat meg felvetés, mert az illető csak kérdezgetett esztelenül ahelyett, hogy reflektált volna, amit mondtam, vagy (anélkül, hogy faggatni kellene) megosztotta volna ő is a véleményét és a gondolatait az adott témáról.

Röpizni is úgy lehet élvezettel, ha az illető visszapöccinti a labdát, nem úgy hogy folyamatosan lecsapkodja, elüti a fenébe meg elkapja, hogy aztán újra fel kelljen adni a labdát. Ilyen "beszélgetéseket" pl abszolút nem élvezek, így egy idő után már nem érzem magam motiváltnak arra, hogy fenntartsam. Ez van akkor is, ha belémfojtják a szót közbeszólással, vagy elkúrják a komoly témát egy oda nem illő vicceskedéssel. Egyszerűen elveszik a kedvem és "jól van, akkor b... meg" módba kapcsolok és bezárkózom, aminek az egyik tünete a hallgatás, a másik a felületes hülyéskedés.

#4: Ha a másik fél természetesnek vesz egy összefüggést, amiről fogalmad sincs, akkor nem kérdezel rá? A helyzet az, hogy szimplán nem akarsz mélységekbe menni, csak azt hiszed, hogy ott vagy. Pont úgy, mint mindenki mást...

"A legfontosabb azonban, hogy ne hagyd abba a kérdezést."

Mert amikor megismerni akarok egy férfit, nem csak dugásra akarom használni, akkor megsértődik, hogy lassú vagyok, és ő már tovább lépne, és csak friendzoneban akarnám tartani. A fene sem fog veletek szócsatát vívni ezek után.

Szóval inkább osztokszorzok, és vagy kivonom magam valami átlátszó lekoptató szöveggel, vagy elviszem egy körre és után dobom.

A mélységek sok esetben ténylegesen a -10cmt jelenti nálatok.

Eddig nem igazán volt szó olyanról, amiről lövésem sincs, vagy nem egészen értem. Ha ilyen van, valóban kérek kifejtést vagy pontosítást, vagy szemöldökfelvonással jelzem, hogy nem teljesen világos a dolog, de van, amikor nem érzem szükségesnek és valóban nem szükséges. Olyat nem fogok csinálni, hogy befejeztünk egy témát és akkor na kérdezz... Ez számomra annyira mesterkélt, hogy akkor inkább mondok valamit, amibe a másik bekapcsolódhat, vagy továbbviszem az aktuális témát, de a csendet sem érzem kínosnak.

Tudom, mikor kell úgymond kérdezni, mivel a szakmám miatt tréningezve vagyok a célirányos kommunikációra is. Bizony van, amikor a lehető legrosszabb döntés ez. Ahogy olyan is van, hogy két ember között nem működik a kommunikáció úgy (akár sokadszorra sem), ahogy kellene. Sokszor éreztem én is a magánbeszélgetéseim során, hogy nem a gátak miatt és nem az ismeretlenségem miatt nem megy ez köztünk. Ez létező dolog, pont olyan össze nem illés, mint ami más szempontból is előfordulhat párkeresés során. Akiben el tudunk veszni úgymond a beszélgetés alatt, azzal nagyon jó. Ez részben hozzáállás, részben viselkedés, részben helyzet/ismeretség kérdése, de kis mértékben ott a személyiség is.

Hello! :)

Sajnos ez a jellemzőbb. Én sokat ismerkedem, elég bátor vagyok, és magabiztos is, viszont (már) nem csak szexre keresek csajt, hanem partnert keresnék.. lelkitársat/barátnak való barátnőt. Akivel lehet beszélni valódi mélységekben..

Engem is sokan félreértenek a személyiségem miatt, őszinte vagyok akkor is ha az fáj a másiknak, nem kegyelmezek mert irdatlan magas igazságérzet van bennem, és ezt sokan bunkóságnak, tapintatlanságnak vélik. Azt hiszik szándékosan vagyok bántó, pedig nem, én sem sértődök meg ha valaki megmondja nekem amit gondol, sőt örülök neki, ha más véleményen vagyunk.

Az a baj, hogy sokan kliséket durrogtatnak és nem is szeretnének megnyílni egy másik ember előtt. Furcsa, de ez van. Keresni kell, és idővel zsák a foltját megtalálja.