Sose lesz már párom újra, ha ennyire kiégtem, igaz?

Tanulj a hibáidból.

ÉS ne okold magad, amiért nem tudtad jobban szeretni a volt párodat. Sajnos hiába jó valaki és szeret, ha te nem szereted őt. Ezt legközelebb időben be kell látni, és emiatt me ostorozhatod magadat sem, mert ezt nem mi irányítjuk. Nem működött, ennyi történt, a hála nem tart össze egy kapcsolatot. Persze, hogy fáj.

Szerintem tanulj meg egyedül is jól érezni magad és nem utálni magad. A hibák arra is jók, hogy tanuljunk belőle. Ostorozni meg kár magad értük.

Nekem is volt 1-2 kicsapongó évem, de éppen ez vitt arra az útra, hogy tudjam megbecsülni azt, amit adott az élet. Előtte a komolyabb párkapcsolataimban is szinte mindig félreléptem. 23-4 éves korom táján kezdődött minden. Ugrottam egyik "kapcsolatból" a másikba. Senkiben nem találtam azt, amit kerestem és gyorsan el is dobtam, vagy én nem kellettem a kiszemeltnek komolyabban. Végül kiégtem, igen. Ha valaki célzást tett arra, hogy ő csak laza kapcsolatot szeretne, akkor hisztiben törtem ki, hogy miért mindenkinek csak erre kellek, pedig csak a homlokomra volt írva, hogy másra nem vagyok alkalmas. Nem találtam a helyemet, a két év alatt az önbecsülésem is lenullázódott ugrottam egyik gödörből a másikba.

Volt egy férfi az életemben néhány hónapig, akibe beleszerettem és akivel többször együtt ébredtünk. Egyszer ahogy kisétáltunk az utcára, két irányba indultunk dolgozni. Úgy köszönt el, hogy eltudná képzelni az életét, ahogy innen visszük a gyerekeket az oviba. Majd két nappal később közölte, hogy nem akar komoly kapcsolatot és ez alól én sem vagyok kivétel. Hiába viselkedünk úgy, mint egy pár, ő ezt nem vállalja fel. Megkértem, hogy húzzon el és többé hátra se nézzen. Ez brutálisan összetört, ismét csak sodródtam és az utolsó döfés az volt, amikor az első kellemes hangulatú randi után beültem egy férfi mellé az autóba, mert azt mondta hazavisz. Ehelyett egy kietlen helyen direkt úgy parkolt le egy kerítés mellé, hogy ne tudjak kiszállni és elővette a f*rkát, majd amikor közöltem, hogy én ezt nem szeretném, gyors, akkor rángatni kezdett, nyomta oda a fejemet. Már könnyes szemmel üvöltöttem vele, hogy engedjen kiszállni, amikor végül azt mondta, hogy oké. Szinte rohantam haza kb. két kilométerről és zokogva könyörögtem a jóistennek nehogy meggondolja magát és utánam jöjjön. Itt tört meg végleg valami, ami azt mondatta velem, hogy ÁLLJ!

Ez az élet nem normális és erre gondolom te is rájöttél. Hatalmas üresség maradt a lelkemben. Vágytam egy kapcsolatra, de rájöttem, hogy ez nem fog menni. Pár hétig magamba roskadva ültem otthon, aztán vettem egy kondibérletet és a barátaimmal squasholni kezdtünk délutánonként. Kiütöttem magamból a hülyeségeket, agyilag és fizikailag is lefárasztott kellőképpen ez az életforma. Szerettem ezt az érzést. Igyekeztem elfoglalni magam, célt találni az életemnek és nem azzal foglalkozni, hogy egyedül vagyok. Aztán így, ahogy kezdtem visszatérni önmagamhoz, lett önbecsülésem, felmertem nézni, boldognak éreztem magam, mosolyogtam, belépett az életembe a párom. A lelkem kézzel lábbal tiltakozott ellene, ezért iszonyatosan rondán viselkedtem vele az első fél évben, nem is értem hogy tartott ki mellettem. Utána viszont megfordultak a dolgok és mertem megszeretni őt, mertem igazán közel engedni magamhoz, elhittem hogy ő más, engem, a lelkemet akarja. Jól megvagyunk és most érzem magamat csak igazán teljesnek.

Nem vagyok büszke arra a két évre egyáltalán, de nem is titkolom. Megtanultam értékelni azt amit tett/tesz értem és rájöttem, hogy együtt minden problémát letudunk küzdeni, ha mindketten teszünk érte. Vannak hullámvölgyek, de már soha eszembe sem jutna másnál keresni a boldogságot! Az élet komoly leckét adott, hogy mára tudjam "hol a helyem".

Vannak ilyen nők, akárcsak a volt exem hallanám ő IS ugyan ilyen volt :(

Ha választani kellett volna a kórházi ágyon, hogy öt vagy engem mentesnek meg, öt választottam volna, annyira imádtam öt.

Én voltam az egyetlen férfi ki megérett-e öt, mégis megbántott, és akart vissza. Mindegy....

Szerintem próbálj meg gondolkodni mielőtt cselekszem , viselkedj és értékeld azt amit kapsz, akar egy ölelés, egy jó cselekedet , vagy örulj ha törődnek veled érdekek nélkül.

Ertekeld a jó dolgokat amit szívből adnak neked, mert ez jó és mulandó.

Ez egy jó pont hogy be ismerted őket ::))