Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ilyenkor tulajdonképpen akkor. Mivan?
Azt hiszem talán csak túlságosan elméláztam és gondoltam kiírom magamból, nem hiszem hogy túl sok okos tanácsot lehet adni a "problémámra". Akinek van öt perce, megköszönöm ha elolvassa, talán még okulni is lehet belőle.
Meglett férfi vagyok (30-35 közötti), alapvetően szokásos életúttal. Középiskola pár komolytalan kalanddal, fősuli az első nagy szerelmi csalódással, aztán 22 évesen találkoztam vele. Aztán jó két hónapot átbeszélgettünk msn-en (emlékeztek még a jó MSN-re?), majd egy bánatos, borozgatós éjszakán elcsattant az első (meg a századik) csók. Utána együtt 11 évig. Mindig is úgy gondoltam, hogy ami kettőnk között van, az nem hétköznapi. Látok másokat, más párokat, jóbarátokat párkapcsolatban, mindenhol veszekednek, hisztiznek, szakítanak, összejönnek, megcsalnak. Mi csak egyszerűen működtünk együtt. Mindenben, nézetekben, tervekben, témákban. Aztán egyszer csak (előjelek nélkül, bizony, elhihetitek, és ezt nem csak én mondom, hanem ő is) jött az, hogy ő már nem szerelemmel szeret - próbáltam helyrehozni, nem volt benne partner. Tiszteletben tartottam, szakítottunk. Jó pár hónap után megkeresett hogy beszélgessünk, elmentem hozzá a régi lakásunkba. Elvonultan él a berendezetlen kisszobában, reggeltől estig dolgozik, hogy ne legyen otthon, látszik rajta, hogy nincs jól. De már nem szerelmes. Persze ő is hiányzik, de muszáj volt közölnöm vele, hogy a barátkozás nem fog működni. Így képtelen vagyok továbblépni, amúgy is nagyon nehezen megy.
De azt hiszem, hogy ezzel a helyzettel (előjelek nélküli szakítás, úgy hogy meg sem próbált tenni kettőnkért) valamit eltört bennem. Megfosztott a hittől, hogy léteznek tündérmesék. Hogy két ember akik jól működnek együtt legalább megpróbál mindent megtenni egymásért. (nem, ezt nem tudom megfogalmazni. Megölte a feltétlen bizalmat. És ha az nincs, akkor mi értelme egy párkapcsolatnak?)
És nem depizek itthon, járok barátokkal, tervezgetek, szervezek, dolgozok, sportolok, elvagyok. Megvagyok. De a hiányán kívül egy érzés bennem maradt és azt hiszem bennem is marad. Mégpedig az, hogy ha Ő megcsinálta ezt, 11 év után... akkor ki nem? Mikor tudnék én úgy nézni egy nőre, mennyi idő után, hogy oké, talán nem épp azon gondolkodik, hogy ő már nem szerelmes és ő talán szólna időben, ha úgy érezné, hogy valami nem oké. Nem csak akkor amikor már túl késő. Azt hiszem soha.
Ráadásul azt hiszem nem tudnám ezt sokkal jobban csinálni. Mindig úgy kezeltem a párom, mint akiért bármit megtennék (meg is teszek), de tiszteletben tartottam hogy önálló ember, önálló akarattal. Minden szituációban kettőnket tartottam szem előtt.
És most? Itt állok, nem vagyok már tini. Mostanra már lassan az első babát kellene várnunk. Nem tudom hogy működik a társkeresési világ 2018-ban. Amúgy sem randiztam soha, egyszerűen éltem az életem és egyszer csak belépett az, aki a társammá vált. Ma meg Tinder, Badoo, meg szexkapcsolatok? Ez nem az én világom - így hát éljem az életem és talán másodszor is belép az, akit tényleg az igazi társamnak tekinthetek? Vagy mégis... mit kellene tennem? Mert bár szeretem a munkám, a barátaim, szeretem a pénzt (de nem az éltet), szeretek utazni, de a legjobban egy családot szeretnék és mindig is azt szerettem volna. Az élmények pedig közel sem olyan intenzívek, ha nincs mellettem a párom, akivel megoszthatom.
No látjátok, erről beszéltem. Itt legyen ember a talpán, aki tanácsot oszt. De nem is kell, egyszerűen köszönöm, hogy elolvastad, most valahogy jólesett kiírnom magamból.
Atya jó ég. 9 hozzászólásból 9 érett, felnőtt vélemény. Hölgyeim, uraim, ekkorát rég csalódtam pozitívan. Köszönöm. Tényleg.
Nem, nem az én bocsánatomon múlik, mert továbbra sem szerelmes, nem akarja visszacsinálni (noha ennél a szörnyű utolsó beszélgetésnél azért rákérdezett hogy mi lenne ha megbánta volna a dolgot.)
De azt hiszem nem is akarnám visszacsinálni. Nem lenne ugyanolyan. És a feltétlen bizalom megtört, azt nem lehet csak úgy összeragasztani. Azon járna a fejem állandóan hogy mikor történik meg újra, hogy bejelenti.
Ancsi: az elmúlt hónapokban ezen törtem a fejem. Próbálok tanulni belőle, következtetéseket levonni, elraktározni, hogy tudjam, milyen hibákat ne kövessek el újra ha úgy alakul az életem. De ez a másik nagy bajom, nagyon kevés a tanulsága a sztorinak. Egyelőre annyi, hogy semmi, azaz SEMMI nem tart örökké. A másik, hogy egy kapcsolatért akkor is tenni kell napi szinten, ha évtizedes hosszúságú - noha nem vagyok benne biztos egyáltalán, hogy akkor nem ugyanide lyukadtunk volna ki.
"Semmire sincsen garancia, max a műszaki cikkekre :)."
Igen, ez a tanulság. Csak ez inkább keserű, mintsem keserédes :)
"Ami történt, megtörtént, attól még ugyanúgy bízni kell."
Igyekezni fogok, de egyelőre még nem hiszem el, hogy ez menni fog. Remélem idővel igen és most tévedek.
"Sose fogadd el érvként azt, hogy van vagy nincs szerelem."
Barátom, hidd el, nem fogadtam el. Azaz végül igen, hisz aki nagyon menni akar, azt el kell engedni. 1-2 év után megérteném, ha a szerelem elmúlta miatt továbblépne, de 11 év után kötve hiszem hogy elmúlt a szerelem. Az már elmúlt sokkal korábban, aki mást mondd, az hazudik, elsősorban saját magának.
Megbeszéltük, hogy milyen probléma vezetett idáig - épp ez benne a legrosszabb. Mert olyan dologról van szó, amin könnyű változtatni, fejleszteni (azóta meg is tetem, tőle függetlenül), rajtam nem is múlott volna, de ő nem engedte. Egyáltalán, egy kicsit sem.
"Igaz mi megtudtunk maradni barátok a kapcsolat után."
Úgy látom ő is ezt szeretné, mert nagyon hiányzom neki. Én viszont nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Számtalan ok miatt és úgy mondom ezt, hogy mindennél jobban hiányzik. De milyen barátság lenne ez? Megbeszéljük a pasiügyeit? Elmegyünk négyesben erre-arra (ő, az új pali, én, meg az új barátnő, ha lesz)? Ugyan. Képtelenség. Haverkodni lehetne -talán- de minek? HAverkodja azzal, aki az életem harmadában az életemet jelentette? Nonszensz. Legalábbis nekem.
"Szerintem a barátnőd belefáradt a kapcsolatba."
Lehetséges, bár ez nem merült fel. Ez azért lenne fájó, mert teljesen egyeztek a terveink, mindig is. Ha közben ő titokban egészen mást akart, akkor az csak úgy derült volna ki, ha gondolatolvasó vagyok - ami sajnos nem vagyok. Szóval lehet, hogy így van, de ezzel nem tudnék mit kezdeni, tekintve hogy mindig mindent megbeszéltünk és mindig egyeztek az álláspontok.
"kliséket lehet írni. örülj neki, hogy még időben rájött, hogy nem téged akar, légy türelemmel, majd betoppan az igazi, blablabla..."
:) Nagyon együttérzek veled. A klisék jók, csak nemigen hiszem el őket. Persze, örülök hogy még időben rájött és nem öt év múlva. No de mennyivel jobb lett volna, ha öt évvel korábban jön rá erre, nemde? Dehogynem :)
Nem hiszek az igaziban. Abban hiszek, hogy szerencsével az ember megtalálja azt, akivel jól működnek együtt az élet legtöbb területén, a többit meg megoldják felnőtt módon, kompromisszumokkal. Mi ilyenek voltunk - tényleg. Bennem az az érzés van, hogy mivel ő tapasztalatlan (párkapcsolatilag amúgy), nincs összehasonlítási alapja és úgy nehéz értékelni azt ami van - ha nem tudjuk milyen az, amikor valakivel nem működünk együtt annyira jól.
De mondom, én ezt agyban már elengedtem. Szívben persze még nem, de agyban tudom, hogy ezen már tényleg nincs mit ragozni. De megijeszt, hogy hogyan tovább. Megijeszt a korom. Az a tudat is megijeszt, hogy tudom, hogy most csak élnem kellene az életem, egyelőre egyedül, boldogan amennyire lehet, nyitottan, fejlesztenem magam és majd alakul, ha alakulnia kell. Tudom, hogy ez kell, ezt is igyekszem tenni -bár még nagyon az elején vagyok-. Csak hogy én boldog voltam. Arra az életre vágytam - mindig is. Egy társra, családra, gyerekekre. Nekem nem ez kell és nem azért, mert társfüggő vagyok, nem vagyok. Nem valaki kell, hanem az kell, akivel ennyire jól kiegészítettük egymást. És félek, hogy sose találok még egyszer ilyen embert. Na ez az én bajom. :)
válasza:Nekem a férjem döntött úgy, hogy már nem szeret, de kilépni nem lépett ki, csak látványosan szenvedett mellettem, én meg tönkre mentem a szeret hiányban. Végül elváltunk, pedig már gyerek is volt (van) és sosem úgy terveztem az életemet, hogy egyedülálló anya leszek. Próbálkoztam mindennel, de nem működött. Amikor beadtam a válópert, akkor megijedt, de akkor már késő volt. Ennek már vagy négy éve, de azóta sem találtam párt. Mondjuk kisgyerekkel fel vagyok készülve arra, hogy egyedül maradok. Vannak férfiak akik érdeklődnek, de mindenkinek csak szex kapcsolatra kellek, vagy csak azért, mert ő magányos (véletlenül sem azért mert engem akar, csak úgy egy nőt. Lehangoló)
Szóval nem egyszerű, és nehezebben lesz meg a bizalom, ez igaz. Viszont egy kérdés. A 11 év alatt nem merült fel benned, hogy megkérd a kezét? Mert sok nőnél akkor hűlnek ki így a dolgok, amikor nem kérik meg időben, nem jön a gyerek időben, és egyszer csak rájön arra, hogy ettől az embertől már semmit sem akar. Már. Mert valaha vágyott rá, de akkor ezek a dolgok nem valósultak meg.
A legkevésbé sem házasságpárti (bár nem is házasságellenes), számtalan alkalommal átbeszéltük ezt, mindketten ugyanazt akartuk: összeházasodni majd a gyerekvállalás előtt, de csak azért hogy legyen egy szép napunk, ahol magunkat ünnepeljük. Mint intézmény, a házasság egyikőnket sem érdekelte.
Ettől függetlenül persze lehetséges, hogy ő végig "hazudott" ebben a témában, de egyrészt ez a végén sem merült fel egyetlen pillanatra sem (mármint a házasság hiánya), másrészt ha így van, azzal nem tudok mit kezdeni sajnos. Úgyhogy de, felmerült többször, meg is beszéltük, ugyanazt akartuk, és azt is tudta mindvégig, hogy én bármikor elvenném.
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza:Megható amit írtál.
A napokban mesèlte a felesègem,hogy a munkahelyèn egy kollèganőjètől elköltözött a fèrje amíg a nő dolgozott. Oka àllítólag nem volt.
A nő elmondàsa szerint nem voltak veszekedősek csak kisebb nèzeteltèrèsek voltak ami bàrmelyik kapcsolatban előfirdul.
válasza:Megható amit írtál.
A napokban mesèlte a felesègem,hogy a munkahelyèn a kollèganőjètől elköltözött a fèrje amíg a nő dolgozott.
Oka àllítólag nem volt a fèrjnek a viselkedèsère.
A nő elmondàsa szerint nem voltak veszekedősek csak kisebb nèzeteltèrèsek voltak ami bàrmelyik kapcsolatban előfordul.
A szex is működött.
Ott kèt kiskorú gyerek is van hàzassàgban.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!