Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ilyenkor tulajdonképpen akkor. Mivan?
Azt hiszem talán csak túlságosan elméláztam és gondoltam kiírom magamból, nem hiszem hogy túl sok okos tanácsot lehet adni a "problémámra". Akinek van öt perce, megköszönöm ha elolvassa, talán még okulni is lehet belőle.
Meglett férfi vagyok (30-35 közötti), alapvetően szokásos életúttal. Középiskola pár komolytalan kalanddal, fősuli az első nagy szerelmi csalódással, aztán 22 évesen találkoztam vele. Aztán jó két hónapot átbeszélgettünk msn-en (emlékeztek még a jó MSN-re?), majd egy bánatos, borozgatós éjszakán elcsattant az első (meg a századik) csók. Utána együtt 11 évig. Mindig is úgy gondoltam, hogy ami kettőnk között van, az nem hétköznapi. Látok másokat, más párokat, jóbarátokat párkapcsolatban, mindenhol veszekednek, hisztiznek, szakítanak, összejönnek, megcsalnak. Mi csak egyszerűen működtünk együtt. Mindenben, nézetekben, tervekben, témákban. Aztán egyszer csak (előjelek nélkül, bizony, elhihetitek, és ezt nem csak én mondom, hanem ő is) jött az, hogy ő már nem szerelemmel szeret - próbáltam helyrehozni, nem volt benne partner. Tiszteletben tartottam, szakítottunk. Jó pár hónap után megkeresett hogy beszélgessünk, elmentem hozzá a régi lakásunkba. Elvonultan él a berendezetlen kisszobában, reggeltől estig dolgozik, hogy ne legyen otthon, látszik rajta, hogy nincs jól. De már nem szerelmes. Persze ő is hiányzik, de muszáj volt közölnöm vele, hogy a barátkozás nem fog működni. Így képtelen vagyok továbblépni, amúgy is nagyon nehezen megy.
De azt hiszem, hogy ezzel a helyzettel (előjelek nélküli szakítás, úgy hogy meg sem próbált tenni kettőnkért) valamit eltört bennem. Megfosztott a hittől, hogy léteznek tündérmesék. Hogy két ember akik jól működnek együtt legalább megpróbál mindent megtenni egymásért. (nem, ezt nem tudom megfogalmazni. Megölte a feltétlen bizalmat. És ha az nincs, akkor mi értelme egy párkapcsolatnak?)
És nem depizek itthon, járok barátokkal, tervezgetek, szervezek, dolgozok, sportolok, elvagyok. Megvagyok. De a hiányán kívül egy érzés bennem maradt és azt hiszem bennem is marad. Mégpedig az, hogy ha Ő megcsinálta ezt, 11 év után... akkor ki nem? Mikor tudnék én úgy nézni egy nőre, mennyi idő után, hogy oké, talán nem épp azon gondolkodik, hogy ő már nem szerelmes és ő talán szólna időben, ha úgy érezné, hogy valami nem oké. Nem csak akkor amikor már túl késő. Azt hiszem soha.
Ráadásul azt hiszem nem tudnám ezt sokkal jobban csinálni. Mindig úgy kezeltem a párom, mint akiért bármit megtennék (meg is teszek), de tiszteletben tartottam hogy önálló ember, önálló akarattal. Minden szituációban kettőnket tartottam szem előtt.
És most? Itt állok, nem vagyok már tini. Mostanra már lassan az első babát kellene várnunk. Nem tudom hogy működik a társkeresési világ 2018-ban. Amúgy sem randiztam soha, egyszerűen éltem az életem és egyszer csak belépett az, aki a társammá vált. Ma meg Tinder, Badoo, meg szexkapcsolatok? Ez nem az én világom - így hát éljem az életem és talán másodszor is belép az, akit tényleg az igazi társamnak tekinthetek? Vagy mégis... mit kellene tennem? Mert bár szeretem a munkám, a barátaim, szeretem a pénzt (de nem az éltet), szeretek utazni, de a legjobban egy családot szeretnék és mindig is azt szerettem volna. Az élmények pedig közel sem olyan intenzívek, ha nincs mellettem a párom, akivel megoszthatom.
No látjátok, erről beszéltem. Itt legyen ember a talpán, aki tanácsot oszt. De nem is kell, egyszerűen köszönöm, hogy elolvastad, most valahogy jólesett kiírnom magamból.
válasza:A szerelem soha nem orokke tart. Akik szerencsesek, szeretetet es baratsagot alakitanak ki. Nektek nem sikerult. Ezert vegzodik minden masodik hazassag valassal.
En sem vagyok szerelmes, de a parom nagyon fontos. Nem akarok mast.
Ó, igen, én ezt tudom :) Én sem vagyok szerelmes meglehetősen régóta, de soha nem cseréltem volna el 1-2 évnyi lángolásért azt, amink van. Mert az sokkal többet ért. A csalódás ebben az, hogy hittem, hogy Ő is gondolkodik ennyire felnőtt fejjel, éretten, hisz minden másban így tett.
De a kérdés nem ez. Talán nincs is kérdés, tényleg nem tudom. A hogyan tovább a kérdés, de arra meg nem várhatok itt választ.
válasza: válasza:Azt hiszem tudom miről beszélsz, amikor azt írtad, hogy a feltétlen bizalom. Mikor nyugodhat meg az ember és élvezheti a kapcsolatot, ha az akármikor véget érhet? Létezik-e olyan kapcsolat, ahol ilyenkor egymás után nyúlnak és nem fogják inkább menekülőre? Mi a garancia, hogy nem hagynak ott és törnek össze?
Szerintem a barátnőd belefáradt a kapcsolatba. Valami miatt úgy gondolta, hogy nem juttok egyről a kettőre, mást akar (ennyi év után eljegyzés pl?). Ő is szembesülni fog a mai világ társkeresési problémájával és lehet hogy akkor eszébe fogsz jutni mert sokkal jobb egy stabil kapcsolat ahol szeretet van, mint egy lángoló érzelmi hullámvasutas kapcsolat. Dolgozni kell mindkettőtöknek azért hogy működjön. Ha ebben csak te vagy partner akkor megette a fene az egészet. Nem minden ember egyforma és nem minden tart örökké. Nem kell temetni magad csak mert valami véget ért, ennek lehet ennyi volt a "futamideje". Jön majd más akivel megint része lesz az életednek persze nem mindegy mennyi időre, de sose tudhatod ki lesz a végső állomás :D Fel a fejjel, nem egyformák az emberek! Más lehet máshogy kezelte volna a barátnőd helyében ezt a helyzetet, ő úgy néz ki nem akart változtatni.
válasza:Blogbejegyzés-szerű volt, jó volt olvasni. Kellemes fogalmazás és reális megélésekkel.
Vizsgáld meg ezt a hosszú kapcsolatot, lehetőleg a legobjektívebben és kérdezz rá magadtól, mit kellett tanulnod ebből a kapcsolatból, ettől az embertől. Mire tanított, milyen új tapasztalatokkal bővültek az ismereteid a nő által?
Az ő kilépésének módja csak rá tartozik, az ő problémája, az ő felelőssége, az ő terhe.
Mi mindannyian, akik bármilyen interakcióba lépünk (akár így, webes felületen, személyesen, párkapcsolat, baráti kapcsolat, családi kapcsolódás formájában, stb.) egymással, pontosan akkor és azért találkozunk egymással, mert nekünk arra van szükségünk, abból kell tanulnunk, annak a kapcsolatnak a leckéi által fejlődünk.
Semmire sincsen garancia, max a műszaki cikkekre :).
Egyébként végül letudtátok zárni a kapcsolatot? Kérdések megválaszolásra kerültek?
Nagyon szimpatikus szemszögből közelítesz egy párkapcsolathoz. Megfogod találni ŐT! :).
válasza:Nézd, ilyen az élet...erre mit lehet mondani. Ami történt, megtörtént, attól még ugyanúgy bízni kell. Sok minden rajtad múlik, erre majd később fogsz csak rájönni, de elég értelmes vagy, úgy látom.
Szóval fej a fejjel, és sok sikert!
válasza:Csak ne aggódj semmin se, nekem 49 évesen született a legkisebbik gyerekem, de arról a kapcsolatról is kiderült, hogy egy nagy félreértésen alapult.
Szóval olyan "rendes" család nincs, csak gyerekek, és 60-hoz közel meg az igazi szerelem - nem is gondoltam, hogy ilyen létezik.
A netes társkeresőket hagyd a fenébe, és ne is keress - csak járj nyitott szemmel, szívvel.
válasza:Szerintem igenis van jó tanács. Sose fogadd el érvként azt, hogy van vagy nincs szerelem. Amikor a másik azt mondja, hogy szakítani akar, mert már nem szerelmes, az vagy azt jelenti, hogy nem akarja elmondani, milyen problémák vezettek ide, vagy azt, hogy nem is tudja, nem is érti, ezért nem tudja máshogy kifejezeni. A szerelem megfoghatatlan dolog, embertől, helyzettől függően nagyon sok mindent jelenthet, nem konkrét probléma, és ezért eleve kizárja bármilyen megoldásnak a lehetőségét. Ezért nem szabad elfogadni, mint érvet. Ha hosszú távon működtetni akarod a kapcsolatot, akkor valós, konkrét problémákra kell fókuszálni, azokat megérteni, kifejezni és megoldani.
Tisztában vagytok azzal, hogy pontosan mik vezettek ide?
válasza:Mi csak 5èvig voltunk együtt az exemmel,anno mi is az miatt szakitottunk,hogy már nem volt szerelem. Próbáltuk helyrehozni de nem ment.Nálunk se voltak veszekedèsek se semmi ilyen.Közèpiskolába ismertem meg anno,ès vele nöttem fel.
Igaz mi megtudtunk maradni barátok a kapcsolat után.Aminek a vège az lett,hogy mikor egyikünk se volt kapcsolatba újra kezdtük.Sajnos kár volt,mert most már barátok se vagyunk :(
Az miatt pedig ne izgulj,hogy változott a világ,s neked egyik "stilus" se a stilusod.
Soha nem tudhatod,hogy talál rád a nagy szerelem.( mert eljöhet mègha most nem is èrzed igy ) S soha nem kèső semmire!
válasza:vhogy együtt kell lennetek hisz mindkettőtöket bántja a dolog..ha már csak a te bocsánatodon múlik akkor hitelezd meg neki..jól látod, hogy mással közel ilyen sem lesz
helyre kell hozni vhogy
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!