Hiperérzékeny, "nehezen emészthető" lánynak lesz valaha férje?

Minden napom egy küzdelem a társadalomba való beilleszkedésért és az önbizalmam nemhogy nőne, szerintem inkább csökken. Valami betegségeim biztos vannak, szerintem amúg Asperger. Bár lehet azt is mondani, hogy nem vagyok beteg, csak hisztis, alkalmazkodásra képtelen senki.

Hiperérzékeny is lehetek; olyan, mintha minden érzelmet a normálisnál jóval intenzívebben élnék meg, így sértődést, csalódást, bánatot, de örömet, meghatódottságot, hálát is.

Emberek között ugyan nyitottan viselkedem, sőt, néha állítlag túl közvetlen vagyok. Szeretek beszélni, bár hála Istennek egyre jobban szeretek másokat meghallgatni is. Ugyanakkor rengeteg idő kell számomra, amikor egyedül lehetek, gondolkozhatok, fotózhatok, rajzolhatok, egyedül futhatok, olvasgathatok a neten cikkeket, fórumokat, horgolhatok. Tehát egy emberek között extrovertáltként viselkedő introvertált vagyok.

Rengeteg heppem is van.

Ugyanakkor nem gondolom, hogy nagyon rossz pár lennék - és szerencsére a régebbi, majdnem 1 éves kapcsolatom igazolja is ezt. Szívesen osztanám meg valakivel, milyen volt a napom és milyen érzelmek vannak bennem, szívesen hallgatnám meg a másikat is. Szeretek odafigyelni a másikra; van bennem némi gondoskodásra való hajlam/vágy.

Csakhogy ahhoz, hogy ezt valaki megtapasztalja, ki kell bírnia, hogy "emészthetetlen" vagyok; sokszor tapasztalom, hogy konfliktusok erednek abból, hogy ami és amennyire engem zavar, a társadalom által nehezen emészthető, ami viszont az átlagot zavarja, az engem pont nem.

Szóval szerintem enhe autisztikus vonások túlérzékenységgel, gyenge idegrendszerrel és ezek miatt nulla önbizalommal.

Forever alone?

25/L