Ahogy egy nő szépsége fakul, úgy szépen lassan eltűnnek a holdudvarából a "jó parti" férfiak is?

Igen, így van, de ez egyszerű logika. Vannak nők, akik harmincas éveik elejére érnek be igazán és nagyon sokat tesznek magukért, szebbek, mint a húszas éveikben, de ez a ritkább. És ahogy egy nő szépsége fakul, úgy lesz egyre kevésbé kelendő.

De ennek alapvetően nincs köze a nőkhöz, ez puszta logika. Ahogy egy férfi sármossága (mindegy hogy hívom: amint elkezdi elereszteni magát) fakul, úgy lesz egyre kevésbé vonzó a nők számára. Csak egy nő 30, de még inkább 35 fölött ezt egyre nehezebben tudja meggátolni, egy férfinak jó 10 évvel több ideje van rá. HA eleget TESZ is érte, mert ezek a dolgok nem maguktól történnek.

Igen ez így van. Sok nő lesz kutya- macska bolond lesz mire eléri a 40-et. De sok pasi kocsmatöltelék ha lejárt a fénykora.

A probléma oka hogy az igények megmaradnak akkor is ha ő már leamortizálódott.

Igen.

Mi a gond ezzel?

Nem az öregedést mondanám oknak.

Az emberek többsége a saját korosztálya körül ólálkodik. A komplexusosok szoktak "vén kecske is megnyalja a sót" üzemmódba kapcsolni, meg a kapuzárási pánikosok. Néhány identitáskrízises fiatal pedig kísérletezik érettekkel. De nem ez az általános. Főleg, ha családalapítás a cél.

A normális emberek többsége huszon-harmincéves korában megállapodik valaki mellett. Mert lezajlanak az életkezdési krízisek, vége a pályaválasztásnak, a továbbtanulásnak, az emberek megtalálják a saját hivatásukat, lesz saját vagyonuk, saját életük, az ifjúkor viharai lecsendesednek, sokkal kevesebb esemény zajlik az életükben. Ideális terep valami újra egy közös életre, esetleg családra, vagy közös vállalkozásra, körutazásokra, vagy bármire, amire addig ideje vagy pénze nem volt elég az illetőnek. És mivel az a normális, hogy az ember barátai is elköteleződnek és nem érnek már rá úgy, és elkezdünk már arra gondolni, hogy mi lesz majd velünk később, ha megöregszünk, mit fogunk itt hagyni nyomatékul, mit hagyunk meg az utókornak és ki fog rólunk gondoskodni, hiszen már a szüleink nincsenek vagy nagyon idősek, a legtöbb ember vágyik egy stabil társra, akivel együtt élhet, akivel nem csak hétvégente verődik össze, mint a régi haverokkal, akik babáznak, miegymás.

Visszatérve, a normális/átlagos emberek többsége igényli huszonéves kora vége felé, legkésőbb talán harmincas évei végére, hogy legyen társa. Ebben az időszakban az emberek megtalálják azt a férfit/nőt, akivel leélik az életüket, így elkezd csökkenni az egyedülállók száma. Értelemszerűen, ahogy a zöldségesnél is szokott lenni, marad a rohadt, a ronda, a túlérett meg az éretlen nagy számban, meg pár szerencsétlen, aki nagyon elbújt, pedig szép lenne. És akkor lehet válogatni a szar felhozatalból.

Férfiak és nők esetében is igaz, hogy akik vénségükre még fiatalok után futnak, egyszerűen csak segélykiáltásokat hallatnak kétségbeesettségükben, mert nem bírják elfogadni vagy teljesíteni az adott életkor feladatait, szerepeit. Lásd Madonnát, szegényen nagyon látszik, hogy még kapálózik, pedig gyönyörű nő lenne, ha visszavenne és korához illő stílusa, viselkedése lenne. De vannak ezek a rockerpapik is, akiket a fiatalabbak csak kiröhögnek többnyire. Úgy gondolom, aki férfi/nő, az minden életkorban a maga jellegzetességeit vállalva tud vonzó lenni. Fiatalokra meg lehet nyomulni, csak az a baj, hogy ők kb mindenhonnan válogathatnak és inkább a korukbeliekkel kezdenek, főleg, mikor családot akarnak alapítani, csak egy+két tapasztalatvadász, meg az anyagi bizonytalanságtól rettegő fanyarodik valami öregebbre.

De ez igaz férfire és nőre egyaránt. Egyébként pedig, kevés ember lesz szebb/jobb idősebb korára. Vannak, akik megtalálják a saját hangjukat/stílusukat, de ez nem kor függvénye, erre a beérésre képes valaki 30 évesen is. A többség vagy tartja a szintet és szépen halad a felfogása és a stílusa, ízlése minden téren a korával(nézzétek meg az idősödő női és férfi államfőket, színművészeket... Tőbbségük nagyon vonzón néz ki a maga eleganciájával, igényességével, azzal, hogy elfogadta, hogy nem az való neki, mint egy 20 évesnek, hogy nem a vagányságot, menőséget hivatott sugallani, hanem a tehetséget, komolyságot, tekintélyt, tudást), vagy elkezd kapálózni és az idő kerekei közé beékelni magát. Belőle lesznek az ilyen bőrszerkós vagy neonszínekben pompázó ráncemberek.

Hát igen, megvannak azok a dolgok, amik az egyik nemet vonzzák a másikban.

A férfiakat alapvetően a nők szépsége vonzza, míg a nőket a férfi rendelkezésre álló erőforrásai. A férfiak általában a nulláról indulnak, 10-15 év kell ahhoz, hogy képesek legyenek akkumulálni annyi anyagi és társadalmi erőforrást, amivel fel tudják kelteni a nők figyelmét, ezzel szemben a legtöbb nő 100-ról indul, de ez a szám az évek múlásával folyamatosan csökken és minél inkább csökken a szépségük, annál jobban megcsappan az érdeklődő férfiak száma és általában a 30-as évek eleje az, amikor egy nő szépsége annyira megcsappan és egy férfi erőforrásai annyira felgyarapodnak, hogy onnantól kezdve már fordítva lesz a játéktábla. A nők kezdenek el mániákusan férfiak után keresni, akik nyilván nem a 34 éves, kiélt, egyedülálló anyukát fogják favorizálni, hanem a fiatal, huszonéves csajt, persze ilyenkor jön az önámítás a nők részéről, hogy "de hát hová lettek a normális férfiak?" és az ehhez hasonló aranyköpések Oravecz Nóra közhely gyűjteményéből. A férfiaknak is van önámító korszakuk, ez általában a tini évek vége és a húszas évek eleje, ők ilyenkor a nem versenyképes erőforrás felhozataluk miatt nem képesek érdemen felkelteni a nők érdeklődését és ilyenkor jön elő a jól ismert "minden nő kurvä" kezdetű hisztizés, ám amint az idő múlásával egy férfi erőforrásai elkezdenek szignifikánsan gyarapodni, úgy egyre inkább alább hagy az önámítás, mert a sikerélmények hatására felfogják, hogyan is működik az emberi psziché.

Ez szimpla evolúciós pszichológia.