Van köztetek olyan, aki már végleg kiábrándult a "nagy Ő" kereséséből, ezért már egy "kis ő"-vel is beérné?

Azt kellene megfogalmaznod magadban, hogy mit vársz egy kapcsolattól.

Én is írhatnám, hogy letettem a családalapításról, hiszen tagadhatatlanul ez volt a célom. Találni valakit aki arra érdemes.

Körülbelül kétszer elhittem az elmúlt 10 évben, hogy találtam. Nagy koppanás volt.

Azóta új célokat határoztam meg. Mert felismertem, hogy ha egyedül vagyok (nem magányos) akkor a munkámban sokkal nagyobb lendülettel, energiával tudok teljesíteni és nem mellékes hogy nem gyengém meg is látszik a fizetésemen és a karrier útvonalamon.

Elhatároztam hogy ezek után hogy a nagy ő és a családalapításra alkalmas egyed keresése heyett inkább a munkámra koncentrálok hiszen hogyha mondjuk elérem a (szerintem kritikus) 35 éves kort még akkor sem lesz veszve semmi. Viszont: addigra ha minden célkitűzésemet komolyan veszem elég jelentős egzisztenciális növekedést érhetek el, ami jó mert ez elvileg alapfeltétele lenne annak hogy egy valóban értelmes, normálisnak mondható, életrevaló nő szóba álljon velem. Tehát kibővülnek a lehetőségeim is. Addig még van 8 évem. És ha az eddigi 200%-os növekedést veszem alapul (ami az elmúlt 5 évben volt), azt hiszem 8 év múlva sem leszek elkenődve. :)

Én azt mondom senki ne essen kétségbe. Minden élethelyzetből lehet hasznot húzni. :)

Ha most nem megy a párkapcsolat akkor foglalkozz mással. Fejleszd önmagad és legyél napról napra jobb, több, értékesebb egy tegnapi önmagadnál.

És ne felejtsük el a barátokat. Mióta egyedül élek és mérföldekkel jobb az anyagi helyzetem is több mindent engedhetek meg magamnak amik boldoggá tesznek. És büszkéve.

Most Áprilisban például 30 seconds to mars koncertre megyek Bécsbe. 😁 És k***ára rockandroll van! 🥂😉

Élvezem az életem. Mert én alakítom!

Ahogy mindenki más.

Sokkal többen vannak, mint gondolnád, kérdező. A nagy Ő keresése ugyanis egy rendkívül fárasztó, nagyon erős érzelmi ingadozással járó és ezért felettébb kényelmetlen folyamat. Hatalmas remények, csalódások, pofára esések, újabb remények, megroggyanó térdek, kiábrándulások kísérik az útján, aki ilyenre adja a fejét. Mindazonáltal csak így érdemes! Egyszer élünk, csináljuk tehát jól! Adjuk meg magunknak a legjobbat.

Én is feladtam valamikor. Közel 50 kapcsolat után állapodtam meg az exemnél, mondván, hogy jobb már úgysem jön. Beleadtam persze apait-anyait, hiszen ha valamit csinálok, az igyekszem jól csinálni. Aztán jött valaki, aki megismertetett a szerelem igazi mélységeivel. Fél évig volt velem, mielőtt kiszeretett belőlem. De ez is elég volt ahhoz, hogy felismerjem, nagy bűn lenne továbbra is homokba dugott fejjel élni a házasok életét. Hogy a szerelemnek hitvány torzója csupán, amit a feleségem iránt érzek, vagy valaha is éreztem. Elváltam, aztán újra kisebb dúlást végeztem a szebbik nem körében, míg megtaláltam a valódi nagy ő-t. Magamban!

Rájöttem ugyanis, hogy a nagy Ő nem létezik, nekem magamnak kell azzá válnom! Csak akkor lesz a páromból nagy Ő, ha én is az vagyok. Ilyen szemmel kerestem tovább, s találtam meg második asszonykámat, akivel évtizedek óta imádjuk egymást.

Két idézet Popper Pétertől:

[link] :

"Az "Igazi" nem létezik. Nincsen. Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne "igazi". De ehhez nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott, vagyis igazivá vált."

[link] :

"Nem lehet harmonikusan együtt élni valakivel, ha nincs benne kapcsolatban az a motívum is, hogy nem tehetek meg a másikkal bármit, mert elveszíthetem. Feltételekre szükség van. Ezt persze nagyon nem szeretik az emberek, mert bennük van az az infantilis vágy, hogy feltétel nélkül fogadják el őket. Ez azonban irreális. A valóságban nem működik."