Semmi nem nehezíti meg jobban a társkeresést, mint a magány?

Ismerek olyanokat, akik drogosok, alkoholisták, semmi pénzük nincs, se munkájuk, nem néznek ki jól, de van társaságuk így párt is könnyen találtak.

Én meg anyagilag jól állok, jó külsőm van, van munkám, vannak terveim, nem próbáltam drogokat, még cigit se szívok, alkoholt is alig iszom, de nagyon magányos vagyok, így a társkeresés is teljesen reménytelen. Van néhány ember, akikkel nap mint nap találkozom, de ők le se szarják, hogy mi van velem. A barátaim szinte mind külföldön vannak, vagy ritkán értnek rá, nincs ilyen társaságom ahova eljárnék. Neten próbáltam már ismerkedni, de szinte mindig csalódás ért. Teljesen egyedül érzem magam a világban. Van egy lány, akibe régebben szerelmes voltam de ő mással jött össze, ettől függetlenül havonta,félévente rámír, hogy mi van velem, meg aggódik értem, mindig visszaírom, hogy minden rendben, még ha semmi sincs is. Azért aggódik, mert ő pontosan tudja, hogy milyen magányos vagyok, ezért nem jött össze velem, most meg bűntudata van, pedig teljesen fölösleges emiatt rágnia magát, az aggodalmától nem fogom magam jobban érezni.