Miért vagyok a saját magam ellensége?

19 évesen sehová sem járok el. Sohasem voltam még szórakozni és nem is volt kivel. Párkapcsolatom sem volt még de valószínű, hogy nem is lesz. Nincsenek barátaim akikkel egy kicsit is kikapcsolódhatnék. A lányokkal egyáltalán nem szoktam beszélgetni, messziről elkerülöm őket. Az év 365 napja úgy telik el, hogy elmegyek az iskolába, hazamegyek és ülök a 4 fal között. Másfelől pedig nem vágyom sehová sem mert nem tudom, hogy milyen is igazából kikapcsolódni. Mára már nekem az a kikapcsolódás ha otthon ülök. Hiába vágyom egy barátnőre sajnos több oka is van annak, hogy sohasem lesz. Meg persze kinek is kellene egy olyan ember mint amilyen én vagyok. Hiába szeretnék változtatni egyszerűen nem megy. Tudom, hogy nem helyes amit magammal teszek de mégis olyan érzésem van mintha örülnék annak, hogy minden nap elkeserítem saját magamat. A saját gondolataim nem engedik azt, hogy megváltozzam.