Miért vagyok a saját magam ellensége?

Jézusom, ez elég durva...

Én is önkínzó vagyok és kérdezgetem, hogy de az előzővel ez meg az milyen volt, de az, hogy nyomozzak és elolvassam a beszélgetéseit... őszintén csodálkozom, hogy még nem akadt ki ezen

20/L

Egy pszichológus válaszol bejegyzés következik:

"Ugyanakkor nem vagyok féltékeny" Első körben ennek a mondatnak a racionalizációjára lennék kíváncsi.

Továbbá arra, hogy mit érzel mikor ez eszedbe jut, miért jut eszedbe, esetleg köthető valamihez, valami kiváltja netán? Talán vársz valamire?

Valamint, ez az előző kapcsolataidban is így volt? Okot adott netán rá a fiú vagy valamelyik előző fiú? Vagy egy barátnő, családtag sugalmazása áll netán a háttérben?

Esetleg neked van vaj a füled mögött ezen a téren?

Amúgy, teljesen hétköznapi és egészséges dolog az, ha valaki kíváncsi a másikra és ebbe beletartoznak az előző kapcsolatai is, sőt azok még inkább pioritást élvezhetnek. Persze vagyunk páran, akiket ezek egyáltalán nem érdekel, meghallgatjuk, de nem sok vizet zavar.

Ha nem igen adott rá okot és te sem rejtegetsz előle semmi hasonlót elképzelhető, hogy egy olyan lapot szeretnél megkaparintani, amivel önmagadat védheted majd a későbbiekben. Hogy a későbbi oly rettegett csalódást még idejében enyhíthesd.

Bizalom vagy van, vagy nincs. És amilyen nehezen alakítható ki, olyan könnyen veszíthető el.

És sajnos sokszor nem is igazán alakul ki. Elég csak annyi, hogy az illető túlságosan emlékeztet valakire, aki fájdalmat okozz neked és ez benned lehet hogy még csak nem is tudatosul.

A pszichológus drága. Ezért kár felkeresni. Gondolkozni kell, megpróbálni elvonatkoztatni, esetleg beszélni erről másokkal, akik segíthetnek más nézőpontokkal.