A nagyon okos, intelligens férfiak valóban nem olyan határozottak, magabiztosak?

Egy intelligens ember egy döntést sokkal több szemszögből megvizsgál, több lefutási lehetőséget figyelmbe vesz, jobban előre gondolja a dolgokat. Ez nem mindig előny. Stratégiai döntéseknél igen, de a napi operatív dolgoknál nem biztos.

Akit ez érdekel, keressen rá a döntéselméletre.

Kezdetnek, gondolatébresztőnek nagyon jó könyv, olvasmányos formában Zoltayné Paprika Zita DÖntéselmélet c. könyve. Csak belépőnek. [link]

Az intelligenciától lehet, hogy nem függ, viszont szerintem egy olyan szakmában dolgozó emberre, akinek a munkája megköveteli, hogy minden pontatlanságot mellőzzön a mondandójában és a napi rutinja része, hogy a legpontosabb, legkimerítőbb, legprecízebb módon válaszoljon, vagy oldjon meg valamit, ráragadhat ez a kritikusság és a pontosság, alaposság iránti igény a hétköznapokban is... Ami tűnhet kicsit tétovának.

Belegondolva, az komolyabban írással foglalkozó ismerőseim is akaratlanul szépen fogalmaznak és helyesen írnak magánemberként is... A magasan (PhD és társai) képzettek pedig egyszerűen mintha nem szeretnének ostobának tűnni, emiatt az életben is inkább nem szólalnak meg, vagy hosszasabban átgondolnak egy döntést, mielőtt cselekednének, annyira nem akarják, hogy ez a "presztízs", amit felépítettek, meginogjon mások szemében... Az ember szerintem képes érzékennyé válni az ilyesmire, nem feltétlen önbizalomhiánynak vagy határozatlanságnak hívnám, inkább óvatosságnak és egyfajta igénynek, "önelvárásnak". Nyilván van, akit ez nem érdekel, de azért van abban valami "ragályos", mikor valakit a tudományos életben folyamatosak önmaga korrigálására, pontosságra, alapos körültekintésre intenek és nagyon is megítélik, ha nem megfelelően jár el.

Vannak viszont olyan szakterületek is, ahol a precizitás és pontosság mellett gyorsan kell döntéseket hozni, és nem érsz rá elmélázni a lehetőségeken, mert abból baj lesz. Csak gondoljatok arra, mikor jártatok utoljára mondjuk fogászaton, és mit szóltatok volna, ha a doki elkezd vacilálni, de nem ez az egyetlen ilyen szakma. És egyébként ez a viselkedési mód is átragad a magánéletre is.

Tehát maradjunk abban, hogy az emberek sokfélék, sokféleképpen oldjuk meg a munkánkat és a magánéletünket.

#26: Az intelligenciának semmi köze a műveltséghez.

Az ibntelligencia nagyon fontos tulajdonság, ha nem biorobotként akarsz dolgozni.

Persze átlagos IQ-val is lehet sikeres életet építeni, ha valaki szorgalmas és tervei vannak és tesz is érte.

És ez így jó és természetes.

Sőt, sokszor könnyebb is. A túl okos embereknek gyakran vannak beilleszkedési zavarai.

"miatt sokkal több érzelmi hatás éri őket,"

EZ sem biztos, egy okos ember is lehet érzelmi analfabéta.

Mensa tag vagyok, párom IQ szintjét nem tudom, mert nem akart velem eljönni tesztet írni, de mivel egy budapesti egyetemen matekot tanít, nem lehet hülye :)