Normális, hogy - mindenféle negatív érzés nélkül - nem tartom egyenrangúnak a nőket a férfiakkal?

Mielőtt valaki instant rákattintana a "behajtani tilos" ikonkára, hogy nem az oldalra való a kérdés el kell áruljam hogyan is gondolkodok. Ha egy fiúval/férfival beszélgetek akkor totális közömbösséget érzek és abszolút nincsenek más gondolataim, de hacsak egy csaj rámpillant, akkor egyből a szex jut eszembe, elkezd gyorsabban verni a szívem, zavart leszek és néha még fel is áll. Egyszerűen nem tudok nem arra gondolni, hogy milyen lehet vele az ágyban és minden más nem érdekel amit csinál. Ezért sem tudom komolyan venni, ha egy csaj dühös/szomorú/fáradt/félszeg vagy beteg mert mindig a szexuális gondolataim törnek felszínre. Mint amikor szemkontaktust veszel fel a nő melleivel és gőzöd sincs róla mit beszél. Csak az én esetemben annyi a különbség, hogy ez egy szimpla pillantástól előjön. Egyszerűen csak ezekre tudok gondolni. Még a csúnyább csajok esetén is előjön valamiféle szexuális perverzió. Nagyon előnytelennek kell lennie ahhoz egy csajnak, hogy szexuális értelemben közömbös legyen számomra. Szerintetek ez normális? 24 vagyok és sosem volt még barátnőm, ugyanakkor nem is tartanám magamat kiéhezettnek, mert a libidóm sem tökéletes.