Az mennyire normális, hogy totálisan leszarom a párkeresést?

Én is hasonlóan vagyok vele, viszont nálam hullámzó. Ha lekötöm magam bármivel akkor egy darabig oké, elvagyok. De van olyan időszak, napszak amolyan üres járat amikor egyedül vagyok, akkor sokszor alig bírok magammal. Néha hiányzik az a Valaki, olyan jó lenne megölelni vagy nem tudom akár "megölni" :D De nincs velem!

Én is egyedül vagyok, nem mondom hogy nem hiányzik mert néha igen, de elég jól el vagyok kapcsolat nélkül is.

Egyszer meglepem magam egy realisztikus szilikon szexbabával. Az ára mint egy használt autóé, de ha a szexuális igényeimet kielégíti és utána fontosabb dolgokra is összpontosíthatok miért ne? Rengeteget agyalok, kattogok én is, de gyereket nem akarok ez pedig buktató lehet egy kapcsolatban. Ha ezen túl vagyok feldarabolom a babát, majd kidobom, aztán keresek egy elvált gyerekes anyát.

Teljesen normális. Mindenki mást akar az élettől és mást kihozni belőle. Van akinek ez később változik van akinek nem. Van aki később megbánja van aki nem. (később = 50+ évesen)