Nem fura h barátot lassan nehezebb találni mint kapcsolatot?

Szerintem mindkettőt nehéz. Lehet, hogy neked épp van párod és minden jó, de egyszer próbálnál meg valakit, aki értelmes és lehet vele a testén kívül is mit kezdeni a mai világban... Sírva fakadnál, annyi a felületes, színvonaltalan ember, aki csak ilyen kapcsolatra alkalmas. Dugig vagyunk defektesekkel, betegekkel, érdekemberekkel és önző, indokolatlanul bizalmatlan szarokkal.

Annak, aki kicsit is szokott gondolkodni, vagy igénye van társra/társaságra, ami nem merül ki a bulikázásban, piálásban, spontán szórakozásban és szexben, annak mocsok nehéz dolga van. Ezek nem támogatnak, ezek lenyomnak. Ezek nem motiválnak, mert alkalmatlanok rá, színvonalukból adódóan. Ezek nincsenek melletted, csak ha buli van, mert a felelősség és az erőfeszítés két olyan fogalom, amit felváltott a szarde azt, aki nem nyalja fényesre a segged és nem szórakoztat 0-24 boldogságban.

Nem akarjuk elfogadni, hogy a másik ia ember, más ember, mint mi, ez az igazság. Alapvetően én szorgalmazom a szarj le mindent, ami fölösleges stressz elvet, de mikor valaki minimális erőfeszítést igénylő, pillanatnyilag jó dolgokat tud csak elfogadni, minden más elől, ami munkával jár, kibújik, azt az én torkomon sem lehet lenyomni. És jelenleg ez van? Nem állsz a szolgálatomba? Mehetsz. Mást gondolsz? Mehetsz. Foglalkozni kell veled? Mehetsz, ha nem koslatsz utánam. Nem jelentesz hasznot a szórakozáson kívül? Bocs, van fontosabb. Probléma van köztünk? Hagyjuk az egészet. Meg kell valamit beszélni? Nem kötök kompromisszumot. Le kellene valamiről mondanom? Eddig nem kellett, nekem kell a többi is. Kell minden. Mert egy önző szar vagyok. Egy szociális analfabéta. Vagy egy szociopata szar, aki nem tudja, milyen egy igazi emberi kapcsolat, amib nem csak az ő szolgálatában áll a másik fél, és ahol nem lehet a másikat csak úgy néha elővenni, akkor is csak a jó mókára meg arra, ami nem igényel sok gondolkodást és odaadást. Ja, meg néha kibőgni neki magad és arra hivatkozni, hogy erre valók a barátok. A nagy büdös lófszt.:)

Engem őszintén egyik sem zavar. Élvezettel szarom le azokat és zárom ki az életemből végérvényesen, akik csak ilyen mézesmadzag húzogatásra alkalmasak, bármi beszámíthatóra és stabilra nem. Fog a tököm bizonytalankodni velük. Vagy "mindig" vagyok az életükben, vagy "soha". Van jobb dolgom, ha már ez normálisan nem megy, tisztelet a kivételnek, annak az általam ismert 2 főnek.

Azért nehezebb, mert az embereknek a kapcsolatokban nagyon eltorzultak az igényei.

Gyakorlatilag csak a külsőségeket nézik, aminek lássuk be könnyebb megfelelni, mint a belső tulajdonságoknak. Amíg egyedül az számít, hogy mekkora a melle/bicepsze egy kapcsolatnál, és ha ez megvan, akkor bármilyen bűn rossz jellem lehet, kitartanak mellette (hiszen a FB-on nem látszik, hogy egy unalmas, sótan, rosszindulatú, erőszakos valaki, csak az, hogy milyen jól áll a haja, és mennyire jól nézünk ki Görögországban a naplementében).

A barátoknál viszont továbbra is a belső tulajdonságok a fontosak (első sorban), és ott azért sokkal nehezebb olyan embert találni, akiben meg lehet bízni.

(ui: a lepontozás jönni fog menetrendszerűen, pedig elég lenne a GYK-s kérdéseket, vagy a közösségi portálok vs. a valós párkapcsolati problémák részt megnézni)