100-ból mennyi férfi menne bele egy ilyen párkapcsolati felállásba?

Itt csak az lenne a megoldás, hogy anyuka talpára áll, és végleg leállítja a nagyit.

Különben lőttek a saját boldogságának, pedig még simán lehet kapcsolata.

Gyereket leültetni, elmagyarázni, hogy a nagyi milyen valójában, ezért szakad meg vele a kapcsolat.

Legalább a gyerek támogassa az anyukát.

Azt gondolom, mindenre van megoldás.

Nyilván a családi viszonyok, egyének lelki beállítottsága és sok egyéb dolgok tükrében kialakul hogy egy új tag (új társ, férfi) mennyire tud belefolyni ebbe, mi lehet a szerepe ebben az egészben? Kivel hogyan tud kapcsolódni.

Ennek tükrében a férfi pedig eldöntheti hogy kell ez neki, vagy sem, őt ez a környezet boldoggá tudja tenni vagy sem.

Én ffiként ennél sokkal keményebb dolgokon vagyok túl, egy ilyen helyzet álom lenne ahhoz képest amiben voltam.

Eleve nem venném magamra azt hogy a nagymama mennyire kényezteti el az unokáját. Az az ő dolga. Nem gondolom hogy ez rám hatással kell legyen, és nekem is nyomnom kellene neki a pénzt, mintegy versenyezve nagymamával.

Nálam nem ez az értékmérő, és nem fogok ezen a gondolkodáson változtatni, mert meg vagyok győződve a sajátom helyességéről. Ha a gyerek annak függvényében fogad el bárkit is hogy mennyit tud tejelni, ott gondok vannak, és lesznek is az életében felnőttként. Azért a pénzen kívül van még pár szempont az életben, ami alapján alkothat véleményt.

Ha pedig tényleg nagyon durva a helyzet a gyerekkel, akkor is van megoldás viszonylag jól működő kapcsolat fenntartására. Nyilván akkor nem olvadhat úgy bele a férfi a család életébe, és inkább lehet opció az egymás mellett élés mint az egymással élés.

Szóval, ne keseredj el, van megoldás, sok férfi keres kifejezetten olyan nőt társnak, akinek már van gyereke. (pl. én is...)

És annak is megvan az előnye hogy a gyerek már nagyobb, kvázi nagyobb az önállósága, sokkal könnyebb logisztikázni a randikat, hétköznapokat, már nincs olyan mély meghatározó nyomása egy kapcsolatra mint egy pár éves gyerkőcnek.

41f

Akkor nem értem.

A nő is pénzcsapnak akart használni téged?

Akkor mi a kérdés? menekülni, örülni hogy megszabadulni :-)

"szerettek túl nagy lábon élni, lehetőségük meg messze nem volt rá."

Mondjuk tapasztalt űrhajós igyekszik az ilyet messziről kerülni :-)

Ez a helyzet elég egyértelmű, és a lényeget te magad is leírtad: amíg pénzelted őket, jó voltál, de ahogy ez abbamaradt, a szeretetük is azonnal elmúlt irányodba.

A nő egyébként eléggé életképtelennek tűnik: 40-es éveiben még mindig a kedves mamánál.... egy egészséges lelkületű felnőtt ember igényli az önállóságot, a külön életet, stb... a gyereknek sem biztos, hogy az a legjobb, hogy sok generáció együttélését kapja mintaként, plusz a csonka családot, de ez más kérdés.

Apropó, gyerek. Más gyerekére miért kellene neked akár csak egy petákot is költened?! Van saját apja, nem?! Akinek kutya kötelessége gondoskodnia az elhullajtott gyerekeitől is.

Szóval szerintem semmit nem vesztesz ezzel a nővel, pláne így, hogy egy egész pereputtyal jár együtt. Biztos fogsz találni magadhoz való, normális nőt is!

"Más gyerekére miért kellene neked akár csak egy petákot is költened?!"

Gyanítom te még nem voltál ilyen helyzetben.

Én igen....

Nos, ha együtt élsz valakivel, és szereted őt, akkor nyilván sokmindent megpróbálsz megtenni annak érdekében hogy minél közelebb álhassatok egy klasszikus család képéhez. Igyekszel elfogadni a gyerekeit, amihez bizony hozzátartozik az is, hogy néha meghívod őket egy étterembe, elmentek nyaralni, kvázi költesz a gyerekeire is. Vagy akár iskolakezdéskor. Nyilván nem fogod karbatett kézzel végignézni hogy a párod végigszenved anyagilag egy iskolakezdést. Persze, ilyenkor fel lehet horkanni, meg le lehet rendezni annyival, hogy van annak a gyereknek saját apja is. Aztán ezzel minden el van intézve.

De ha megnézed, hány vér szerinti apa segít az exének ilyen helyzetekben? Nagggyon kevés!

Ha én ott vagyok a páromnak, társa vagyok, társa akarok lenni, akkor bizony fel kell vállalnom hogy ilyen helyzetekben is számíthasson rám. Kire ha nem rám?

Meg annak is bele kell férnie hogy néha veszel a gyerkőcnek valami apróságot.

Aki belemegy ilyen kapcsolatba, felvállalja ezeket is, és nem okoz ez lelkiismereti gondot. Nem lehet úgy hozzáállni hogy nem az én gyerekem, költsön rá az apja meg az anyja oszt' ennyi.

A gond ott van, amikor olyan helyzet áll elő amiben a kérdező van / volt (?)

Ha akkor és addig fogadjuk el az új "jövevényt", amíg anyagilag jófej.

Anyuka miért lakik mamahotelben? Nincs pénze albérletre? Más is van így vele. Ezúton keres valakit, akihez fiával oda bútorozhatna? Nagyi elmar a környékről minden lehetséges kérőt. Nem kell odavinni. "Szegény nő meg ragaszkodnia már bárkihez, de vajon lehetséges-e?" Ezek szerint, eddig nem. 40-50-es férfiak szeretik a nyugalmat. Felteszed magad egy(néhány) társkeresőre és nem válogatsz. A férfi választékot nem ismerem. Magamból kiindulva (elnézést de) csóró nővel nem bútoroznék össze. Nem hiányzik 2 púp a hátamra. A férfi, aki jómódú, egy kisemmizés után, második körben (talán) gondolkodik. Magamhoz veszem, nem jövünk ki x év múlva kidobnám. Hozzám van bejelentve a kölkével. Járjak ismét bíróságra? Az előzőből is kitúrtak amibe asszony 1 forintot nem tett.

Itt vajon mi lesz a lakhatási joggal? Élettársat ki lehet rakni, kiskorú kölkével az utcára? Kis szerencsével ismét az mondja a bírónő, hogy én költözzek. "lófaszt mama"