Valóban erről lenne szó?

Nem a genetikából, hanem az erősségek és potenciálok kihasználatlanságából fakad. Hiába szipiszupi egy ember, ha nem sokat érintkezik másokkal, egyrészt kisebb eséllyel találkozik olyan illetővel, akivel lehetne valami, másrészt szociálisan gyengül. Ezt úgy értem, hogy kell egyfajta rutin az emberekkel való bánásmódhoz is, és annak ellenére, hogy ezt pikk-pakk be lehet gyakorolni, kell vele foglalkozni.

Hiába vagy emberileg értékes, ha ezt mások nem látják. És nem, akkor sem látják, ha inadekvát módon próbálkozol be és/vagy rohansz esetleg le valakit. Lehetsz vicces baráti körben, de ez semmit sem garantál akkor, mikor a másik nemmel négyszemközt maradsz és másképp kell hozzá szólnod, esetleg megérintened... Más egy ilyen helyzet. Nem az észt akarom osztani, de nekem is van nem egy ilyen férfi ismerősöm, társaságban nagyon jó arc, meg jó vele beszélgetni is, de olyan "cringe" módon tudnak csajozni meg közeledni, meg olyan dögunalmas emberek, mikor ismerkednek, hogy borzalmas.